Ha egy jó tervezőnek köszönhetően csak 3 négyzetméter egymilliós közlekedőt nem kell megépíteni, azzal az illető díjának már a sokszorosát megtakarítottuk – hangzott el a SKVOT SESSIONS második eseményén, ahol A nagy enteriőr-stáblista címmel ezúttal az otthonfelújítás volt a téma. Itt kurzusaink négy előadójával a négyzetméterár-mítoszok és a kivitelezőknek udvarló csörlő mellett arról is szó esett, miért fontos skill egy generálkivitelezőnek az óvodapedagógia. A beszélgetés tartalma elolvasható szerkesztett leiratként, és megnézhető videón is.
A résztvevők:
- Németh Adrienn, aki eredetileg építészmérnök, majd átképezte magát belsőépítésszé. A pályája elején projektmenedzserként dolgozott, utána kezdett el tervezni, a beszélgetésben pedig a generáltervezőket képviselte.
- Berecz Zsolt építészmérnök, aki műszaki ellenőrként és felelős műszaki vezetőként vesz részt építési projektekben. A kerekasztalon az építtetőket és a kivitelezőket reprezentálta.
- Járai-Szeglet Orsi a reklámszakmából érkezett, ám 8. éve lakberendező, a beszélgetésben is ezt a munkakört jelenítette meg.
- Papp Linda, aki építészmérnökként végzett, de gyerekkori álma a lakberendezés volt, csak akkoriban még nemigen képeztek belsőépítészt. Évek után nyereményként elvégezhette a szőnyeg- és bútorbecsüs képzést, ami kiegészítette a tudását, azóta belsőépítészként dolgozik, rendezvényünkön is ezt a szakmát képviselte.
A példalakás:
- • Budapest VI. kerületi, 80 m2, 3 szoba, 2. emelet, lift nincsen.
- • Egy fiatal, gyerekvállalást tervező pár lakja, akik még 8-10 évig maradnának ott.
- • 2 hálószoba, illetve élhető nappali és konyha áll rendelkezésre.
- • Egy idős hölgy lakott benne, akinek minden bútora és holmija ott maradt.
- • A fürdőszoba egyszer újra lett burkolva úgy 25 éve, ám egyéb felújítás nem történt.
- • Az eredeti nyílászárók vannak benn, a padlón parketta, a belmagasság 3,4 m.
Stáblista
Kezdésként, kérlek, foglaljátok össze, milyen szakemberek vesznek részt ebben a projektben a legideálisabb esetben, ha egy komolyabb költségvetésünk van, és ha szűkösebb a büdzsé!
Papp Linda: Sokszor elfelejtik, hogy a tervező és a kivitelező mellett a megbízó is az egyik legfontosabb csapattag. Csak akkor tud jól lemenni az egész projekt, úgy, hogy mindenki olyan eredménnyel találkozzon a végén, amilyet elképzelt, ha ő is el van látva a kellő információkkal. Arról pedig vegyesek az elképzelések, hogy a megbízó-tervező-kivitelező kör hány főt jelent. Hozzám egyre több olyan megkeresés érkezik, ahol projektmenedzsmenttel egybekötött tervezési szolgáltatást szeretnének, ám még mindig az él a fejekben, hogy ez egy ember. Vannak is olyanok, akik egy személyben vállalják mindezt, de én amennyit gondolkodom egy terven, nem tudom vállalni, hogy a kivitelezést is én bonyolítsam le. Nyilván más egy összeszokott kivitelezőcsapattal együttműködve. De alapvetően már a tervezés és a projektmenedzser is ketté tud válni. A kivitelezőkből pedig bármennyien lehetnek, attól függően, az ember mit tervez.
Járai-Szeglet Orsi: Én viszont az a tervező vagyok, aki szereti végig fogni a projekt kezét. Akár az ügyfél által hozott kivitelezőkkel, akár a saját csapatommal, de szeretem végigvinni az egész folyamatot, mert így tudom garantálni, hogy az ügyfélre szabott terveim úgy fognak elkészülni, ahogy megállapodtunk. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy egyedül végig tudom vinni így az egész projektet. Az előkészítésben és a tervezés első fázisában vagyok ott, utána pedig az azért felelős tervezők és a kivitelezők lépnek be a képbe. Velük egy csapatként, a megbízóval közösen visszük végig a kivitelezést.
Ugyanabban a projektben mennyire jellemző, hogy lakberendező és belsőépítész is részt vesz egyszerre?
JSzO: Nekem még nem volt olyan projektem, ahol együtt dolgoztam volna egy belsőépítésszel. Az építészekkel viszont már igen, hiszen ők főleg az épület tömegével, külső megjelenésével foglalkoztak, én pedig azokhoz igazítottam hozzá – az ergonómiailag helyes és kényelmes lakberendezési szempontokat figyelembe véve – a belső kialakítást.
PL: Én sem találkoztam még olyan projekttel, ahol mind a kettő részt vett. Egyébként egy nagyobb volumenű ingatlannál, egy 600-1000 négyzetméteres háznál, villánál én már szívesen bevonnék profi lakberendezőt. Ő ugyanis sokkal többet foglalkozik a bútorokkal, a kisebb mobiliákkal és a textíliákkal, mint mondjuk egy belsőépítész. Természetesen ez a mi feladatunk is, de akár egy forgalmazócégnél is sokszor igénybe szoktam venni a vállalat lakberendezőit, akik a saját termékeikkel tisztában vannak, összeállítanak egy jó ajánlott listát, amit már csak csiszolgatunk. Szóval van az a szint, ahol erre már igény van.
Amikor a büdzséről van szó, felmerül az is, hogy mennyit lehet megspórolni a szakértelem hiánya miatti pazarláson.
Berecz Zsolt: Az is meghatározza, hányféle szakembert von be valaki a projektbe, hogy az illető mekkora kockázatokat vállal be. Mondhatja azt valaki, hogy ő bevállalós, ez pedig csak egy lakásfelújítás, miért ne tudná megoldani. Ebben az esetben lehet, hogy egy hatalmas csapattal találod magad szemben, hiszen külön-külön bízol meg mindenkit és tárgyalsz a beszállítókkal, nem pedig megbízol egy generáltervezőt és egy generálkivitelezőt.
JSzO: Ha nagyon sok időd van.
A SKVOT második offline eseményének a budapesti Mammutban lévő Kollab adott otthont (Fotó: Bodorkós Máté)
BZs: Igen. Nézhetek erre költségtervek-alternatívákat: én ezzel szeretnék foglalkozni hobbiszinten, vagy inkább a saját szakmámban keresem a pénzt arra, hogy felújíthassam a lakásomat, és szakemberekre bízom a feladatot. Úgyhogy a csapat létszáma leginkább ettől függ. Egy megfelelően nagy értékű projektnél pedig szerintem nagyon jó az, ha megvan a lakberendező, a belsőépítész és az építész hármasa, hiszen mindenki másban jó. Más-más az ismeret, amivel rendelkeznek, aminek kapcsán kapásból tudják, hova nyúljanak, és nem kell napokig tanulmányozniuk egy-egy katalógust. Ha számít, hogy milyen gyorsan tudjuk a projektet végigvinni, akkor egy fontos szempont az is, hogy olyanokkal vegyük magunkat körül, akik akár egy félnapos konzultáció során el tudják mondani, hogy mit hol találunk.
PL: Vannak, akik esetében kedvtelés vagy időkapacitás függvényében el lehet dönteni, hogy bevonom-e őket vagy nem, de ha mondjuk egy elektromos vagy statikai tervezés, egy műemléki vagy bármi hasonló ügy jön elő, akkor már nem döntés kérdése, hogy bevonjak-e egy szakembert. Ilyen esetben a stáb elég nagyra tud duzzadni, akár szeretném, akár nem. A mai napig találkozom olyan helyzetekkel, ahol kukacoskodásnak tűnik, hogy tényleg kell még a tűzvédelmi mérnök is. Nekem nem, de ha jót akarsz magadnak, és meg akarod csinálni a projektet, akkor elkerülhetetlen. Sokszor nem tudják az emberek, mi döntés kérdése és mi kötelező, így sokszor az építész lesz a rossz hír hozója.
A felelős műszaki vezető és a műszaki ellenőr szerepe között mi a különbség? Mi a feladatuk, illetve törvényi felelősségük?
BZs: Ezt sokszor még a szakmán belül is keverik. Úgy is össze tud állni egy projekt, hogy van egy kivitelező – akinek nem feltétlenül kell szakmabelinek lennie –, ott az ügyvezető vagy a tulajdonos, van az építtető, aki általában szintén laikus. Ez a két ember pedig őket képviseli: a felelős műszaki vezető a kivitelezőt, a műszaki ellenőr pedig az építtetőt. Ők tudják ütköztetni az elképzeléseket, hogy a lehető legjobbat tudják kihozni a projektből. Ők olyan mérnökök ugyanis, akiknek megvan a megfelelő jogosultságuk – ezt a Magyar Mérnöki Kamara vagy a Magyar Építész Kamara honlapján tudjátok és javallott is ellenőrizni: ez akár az említett tűzvédelemnél vagy egyéb szakágnál, akár egy műemléki környezetben szükséges.
Bármennyire is száraznak tűnnek a jogszabályok, mindenkinek javaslom azokat elolvasni. Például az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009-es kormányrendeletet. Ebben le van írva, hogy mi az építésben részt vevők és az építtetők feladata. 10-12 sor, tehát nem hosszú, de fontos, hogy képben legyünk, hogy miért vagyunk felelősek, illetve miért kell a tűzvédelem vagy a műemlékvédelem bevonása. Ha másért nem, hát azért, mert az, hogy ha nem tudod, hogy ezt tudnod kellett volna, az még nem mentesít alóla. Utólag pedig egy büntetés, egy meg nem adott fennmaradási engedély vagy egy visszabontatás sokkal kellemetlenebb.
Németh Adrienn: A folyamat bármelyik résztvevőjét találja meg az építtető, ha ő egy jó szakember, akkor neki felelőssége tudni, hogy milyen egyéb szakembereket kell még bevonni a folyamatba, és erre fel kell hívnia az építtető figyelmét. A generáltervező alatt vannak a szakági tervezők, így nagyon sok felelősséget és terhet le tud venni az építtető válláról, hiszen ő felel azért is, hogy a szakértő tervezők határidőre elkészüljenek. Emellett pedig azért is, hogy a tervek minősége megfeleljen annak, amit a belsőépítész, a lakberendező vagy az építész megálmodott.
Helytálló az a hasonlat, hogy a generáltervező a felújítás karmestere?
NA: Helytálló a karmester is, de inkább az a személy, aki a legtöbbször sír a szobájában. Egyébként ez egy klassz dolog, annak is megvan a szépsége, amikor összeáll egy terv, minden vonal, cső és vezeték a helyére kerül, még mindig szép marad a ház, és meg is áll. Ez szerintem művészet.
Mindig a generáltervező hozza be a többi szakembert, vagy gyakran más az első? Hogy szokott ez működni, és miként ideális?
NA: Ideális esetben itt is többféle megoldás van. Nekem volt több olyan projektem is, ahol az építtetőnek megvolt a belsőépítésze vagy a lakberendezője, én generáltervezőként léptem be a folyamatba, és azért feleltem, hogy a szakági tervezőket és a kiviteli terveket a helyére rakjam és elkészítsem. De egy generáltervező a tervezést a nulladik ponttól is el tudja végezni. Ez attól függ, hogy ki az az első személy, akit az építtető ismer és szeretne behozni a folyamatba.
JSzO: A sarokban síráshoz csak annyit, hogy a belsőépítészek és a lakberendezők pedig a projekt pszichológusai, akik összetartják a családokat és a házasságokat az építkezés és a felújítás alatt – szerintem erről mindannyian tudunk elég sokat mesélni. Mi vagyunk a frontvonalban ezzel kapcsolatban.
Fotó: Bodorkós Máté
PL: Gépészetre szükség van, már nem csak hideg és meleg vízre, illetve csatornára, de ma már kell légkondi, hőszivattyú, padlófűtés, okosotthon és így tovább. Megtervezzük a gyönyörű szép tereket, és akkor jön a gépész, hogy a hűtőt oda felrakom. Ami teljesen agyonvágja a koncepciót. Ebben a generáltervezőknek óriási a szerepe, ők ugyanis azok, akik az összes tervet összenézik, és kötéltáncon lavíroznak, hogy hova fér még el úgy, hogy ne boruljon ki a belsőépítész, és a terv ne boruljon fel, de minden a helyére kerüljön. Ezekkel a légkondikból ki-beálló kis bizbaszokkal teljesen tönkre lehet vágni egy gyönyörű teret. Nagyon kellemetlen, amikor már nem tudod megfúrni a mennyezetet, mert a mennyezeti hűtés-fűtés a nyakadba zuhan, és hasonlók. Tehát bár kukacoskodásnak tűnik, pont attól, hogy sokat tervezünk és minden apró részletet a helyére karmesterkedünk, válik egy koncepció igazán széppé a végén.
BZs: Az engedélyek kapcsán arra térnék ki, hogy előfordul, hogy elkezdtek egy lakásfelújítást, becsattogtok egy hivatalba, és azt a választ kapjátok, hogy nekünk ehhez semmi közünk. Kérdés, hogy melyik hivatal volt ez? Önkormányzat vagy kormányhivatal? Mert a kettő másért felel. És lehet, hogy határozottan kijöttök úgy, hogy azt mondták az egyik hivatalban, hogy valamihez nem kell engedély, majd utána a másik kiszabja rád a bírságot, mert tőlük viszont kellett volna! Arról nem is beszélve, hogy egy ház eredeti építészének a szerzői jogait mennyire sérti az, ha beépítesz mondjuk egy erkélyt. Nagyon sok területen el lehet hasalni utólag. Nem is érted: megvettem, az enyém, hadd csináljak már vele, amit akarok. Nem feltétlen van így, meg kell felelnie a jogszabályoknak, köztük a szerzői jognak is, ami egy olyan kérdéskör, amit nagyon sokan figyelmen kívül hagynak. Pedig nagyon is reális, ha éppen nincs megbízása egy tervezőnek, és végigmegy a régi projektjeinél, hogy na, vajon melyikbe trollkodtak bele, és lehetne egy jó szerzői jogi vitát elindítani.
A szakemberek csapatából elsősorban ki kommunikál a megrendelővel?
NA: Elsődlegesen mindig a főtervező, az építész vagy a belsőépítész kommunikál a megrendelők felé, és neki kell összekarmesterkedni és összerendezni a többi szakági tervezőt. Ugyanis ő az, aki elsődlegesen, ha engedélyköteles egy felújítás vagy egy építés, akkor ezt tudnia kell, és be kell adni a kérelmet a hatóságoknak.
BZs: Illetve ez átmegy egy projektmenedzseri feladatkörbe is, mert ez egy hatalmas csapat tud lenni. Érdemes meghatározni a projekt elején, hogy ki felel azért, hogy összekarmesterkedjük a dolgokat, hogy ne legyen az, hogy öten mennek az építtető felé, aki, szegény, mindig próbál válaszolni. Az a gond, ha nincs meg az a személy, aki összefoglalja neki, hogy ebből a három opcióból kellene meghoznod egy döntést, én már leegyeztettem a belsőépítésszel, hogy mindhárom megfelelő az eredeti koncepció szempontjából, ezek a költségek és az ütemezésbeli kérdések. Ha egy ilyen döntés-előkészítés össze tud állni, az alapján az építtető meg tudja mondani, hogy melyik irányba menjünk el. Ehhez érdemes már az elején meghatározni, hogy ki az, aki végigsegíti a folyamatot – vagy azt mondja az építtető, hogy ő igyekszik ezt összehozni. De utóbbit nem ajánlom.
Fotó: Bodorkós Máté
PL: A másik oldalról is kell egy ember, aki kommunikál: a megbízó oldaláról sem jó, ha az anyós, a testvérem, a feleségem és mindenki mondja, hanem az működik jól, ha egy ember adja át az infót annak az egy embernek, akinél összefutnak a szálak – ellenkező esetben ebből is lehetnek kavarodások.
Mennyire szokott jól működni, gördülékeny lenni a különböző szakemberek közti csapatmunka?
JSzO: Én eddig hál' istennek olyan szakemberekkel dolgoztam együtt, akiknek az volt a céljuk, hogy minél elégedettebb legyen az ügyfél, és akár ajánljon minket ismerőseinek. Hiszen bevallhatjuk, hogy a szakmánkban főleg szájról szájra terjed a hírünk. Ha elmennek valaki otthonába az ismerősei, és megkérdezik, ki tervezte, kivel készíttette, mert de gyönyörű a burkolat, milyen jó a szellőző kialakítása, és mennyire szuper, hogy nem lóg bele a bútorba. Tehát nekem legalábbis nem nagyon volt rossz tapasztalatom, esetleg olyan, hogy egy nagy kivitelezési projektnél a kivitelezők azt mondták, hogy minek jön ide a kis kék hajú kislány mondogatni, hogy mit kell odébb vésni, kiszedni és átrakni, de ez nagyon ritka. Szerintem mindannyian azért dolgozunk, hogy az ügyfelünk elégedett legyen, hiszen az ő otthonán dolgozunk, amiben élni fog.
NA: Nekem ennél sokkal vegyesebbek a tapasztalataim. Van olyan szituáció és csillagállás, hogy gyönyörűen megy az együttműködés mindenkivel. Viszont volt olyan projekt is, ahol a statikus megtervezte szépen a házat, viszont egy kis rajzoló készítette el utána a statikai terveket. És amikor revízió volt, és javítani kellett valamit, konzekvensen az előző tervbe rajzolt, így végig kellett ellenőrizni minden egyes korábbi hibapontot, mert a jót mindig visszarajzolta rosszra.
PL: Nekem az a tapasztalatom, hogy a tervezői csapatok egészen jól működnek együtt. A villamos-, a gépész- és az építésztervező, a belsőépítész és a lakberendező jól megtalálják a közös hangot. Ám amikor a kivitelezőkre kerül a sor, ott már kell sok szerencse is ahhoz, hogy mindenki ugyanabba az irányba álljon, felvegye a telefont, és utána meg is csinálja időre, amit kértünk tőle, úgy, ahogy az a terveken szerepel.
Előkészítés
„Furcsán hathat valakinek, amikor megkérdezem, ki melyik oldalon alszik az ágyban, ki mikor fekszik le, milyen a házaspár vagy család napi rutinja. De az ergonómia vagy éppen a világítás szempontjából ezek fontos kérdések” – mondta Orsi a vele készült SKVOT Mag-interjúban. Mik azok a preferenciák, amiket már az előkészítési fázisban meg kell adnia az embereknek, akár a konnektorokkal, a világítással, a tárolóhelyekkel kapcsolatban például, amit már ennyire korán tudni kell?
JSzO: Szerintem minden tervező – építész, belsőépítész vagy lakberendező – úgy kezd el egy projektet, hogy leül az ügyfelével, és készít vele egy interjút arról, hogy mik az igényei. Minden tervezőnek megvan a preferált kérdéslistája, amiből ki tudja szedni azokat az információkat, amik alapján aztán el tud kezdeni dolgozni. Éppen ezért néha furcsán néznek rám az emberek, amikor azt kérdezem meg, hogy melyikőtök megy először vécére, mikor mostok fogat, együtt teszitek-e, egyszerre készülődik-e reggel a házaspár. Ha igen, akkor valószínűleg dupla mosdót kell az ő fürdőszobájukba terveznem, és mert akkor nem fogják egymást lökdösni, hogy egyikük próbálja szempillaspirállal kifesteni a szemét, a másik pedig épp kiköpné a fogkrémet, ami összefröcsköli a másik a ruháját.
Tehát az ilyen bagatellnek vagy furcsának tűnő kérdések mögött nagyon komoly megfontolások vannak, hiszen ezekből le tudunk szűrni nagyon sok dolgot, és az alapján fogunk nemcsak ergonómiailag és a berendezés szempontjából tervezni, hanem akár a megjelenését, a dizájnt is alakítani. Vannak ügyfelek, akik nem úgy jönnek hozzám, hogy már konkrétan tudják, mit szeretnének, hanem küldenek egy Pinterest boardot azzal, hogy valami ilyesmit. Amiben persze minden van, nyolcféle stílus, harmincféle színvariáció, és ebből gyűjtsem ki. Ilyenkor szeretek azzal kezdeni, hogy mi nem tetszik neki.
Egyszerűbb azzal kezdeni?
JSzO: Igen. Én legalábbis azt tapasztaltam, hogy az emberek sokkal könnyebben meg tudják azt fogalmazni, hogy mi az, amit biztos, hogy nem akarnak látni az otthonukban. És utána úgy alakítom a kérdéseimet, hogy próbálom leszűrni azt, ami talán tetszeni fog nekik. Emiatt a beleérző képesség, az empátia egy nagyon fontos skill belsőépítészként, építészként, lakberendezőként. Egy kicsit tudnod kell gondolatot is olvasni és belehelyezkedni az ügyfeled helyzetébe, elvárásaiba, gondolatvilágába.
Ez szerintem a nulladik pont. Itt már elkezdtem vizualizálni a fejemben a teret, főleg, ha be is járhatom, és egy már elkészült – mondjuk átalakítás alatt álló – ingatlanról van szó, vagy egy olyan új építésűről, ahol már legalább a falak állnak. És nagyon fontos, hogy már itt az elején, ha megvan a koncepció és mondjuk a látványtervek, akkor a kiviteli terveknél meglegyenek a gépészeti és közös kiállások, illetve a mindenféle levegőztető rendszerek. Ugyanis ezek a bútorozást befolyásolják, ahogyan a dugaljak és a világításkiállások is.
NA: Illetve szintén talán az egyik nulladik kérdés, hogy mekkora büdzsét szánnak rá.
PL: Amikor az ember először-másodszor áll neki lakást tervezni, a fejében vannak azok a szokások, ahogy ő él, ahogy ő szereti a ruháját lerakni, ahogy ő alszik, ahogy ő főz. Nyilván ezeket a tapasztalatokat meg tudjuk osztani, de amikor már a sokadik lakáshoz érünk és a sokadik ügyféllel beszélgetünk, rá kell jönni, hogy oké, hogy az előző ügyfél így él, én meg úgy, de ő lehet, hogy egy harmadikféleképpen. És nekünk tényleg egy picit olyan intim kérdésekbe is bele kell mennünk, ami egy kicsit zavarba ejtő is lehet, de pont ettől válik az az ingatlan igazán az ő otthonává: ha például kézre esnek neki a konyhai termékek.
A Kollab 2024-ben elnyerte „Az év közösségi tere" díjat az „Az év irodája" versenyen. (Fotó: Bodorkós Máté)
Akkor itt a példánkban ilyen kérdés lehet, hogy jön-e a gyerek?
PL: Pontosan, ahogyan az is, hogy mikorra szeretnétek, legalább elképzelés szintjén. Hogy ez most akkor egy home office lesz sokáig, vagy majd az anyós jön ide? Esetleg a couchsurfinges haverom Ausztráliából? Mindenféle olyan apróság számíthat, amire azt gondoljuk, hogy egyértelmű, de lehet, hogy nem. Főznek-e a konyhában? Ételérzékenyek-e, esetleg vegetáriánusok-e?
Az miért fontos?
PL: Óriási hűtőkapacitás kell, mert sokkal több zöldséget kell eltárolni például, mint egy húsevőnek. Gondolom én, legalábbis amikor nekem is húsmentes időszakom van, akkor azért úgy más a hűtő.
Folytassuk a büdzsével! Ha feltételezzük, hogy a példánkban szereplő lakás felújítását nem fogják nagyon átvariálni közben, akkor mennyire tervezhető előre a tarifa- és az anyagköltség? Mekkora puffert kell beépíteni, mennyire tág intervallumot kell meghatározni, hogy ne érjék őket meglepetések?
JSzO: Ez egy mumus, a 1,5-2-2,5 órás interjúim végén szoktam mondani az ügyfeleknek, ezért a kérdésért gyűlölni fogtok, de nem tudom nem feltenni: mennyi az annyi, mennyi van. Elmondtátok, mi az álmotok, most menjünk le a realitás talajára, és beszéljünk arról, hogy mi az, ami rendelkezésetekre áll, és mennyi időt szánunk erre. Általában mondanak egy viszonylag kicsi összeget az ekkora álmokhoz, és akkor mondom, hogy ja, nem. És elkezdem felvázolni nekik, hogy ha szeretnétek a felvázolt álmot végigvinni, akkor azt lehet, hogy mondjuk 2-3-4 fázisra fel kell bontani.
Most nézek a kedves férjemre, hogy a saját ingatlanunkban pontosan ebben vagyunk. Februárban beköltöztünk egy masszív, féléves teljes felújítás után, és most félig egy építkezési területen élünk. Volt ugyanis egy bizonyos büdzsénk, amibe az fért bele, hogy éppen be tudjunk költözni, de nincsenek beltéri ajtóink, konyhánk, normális fürdőnk, meg ilyenek. Eléggé érdekesek a viszonyok, de tudjuk, hogy a következő mondjuk kettő évben mik a következő lépések, amiket ki fogunk alakítani, és azok mennyibe fognak kerülni. Tehát lehet így is csinálni, ha bevállalós az ügyfél, és – mint mondjuk nekünk is – fontos neki az, hogy az álma megvalósuljon.
Fotó: Bodorkós Máté
Ezt el szokták fogadni, vagy inkább kisebbet álmodnak?
JSzO: Van olyan ügyfél, aki rugalmas ennyire. És van, aki azt mondja, hogy én nem vagyok hajlandó ilyen sokat költeni egy lakásra, mert itt én csak le fogom tenni a fejemet, és igazából szinte soha nem vagyok otthon. Akkor megbeszéljük, hogy rendben, akkor ez a büdzsé, ez és ez fog beleférni. Általában azt is szoktam még mondani, hogy tegyünk még hozzá pufferben mondjuk egy 20-30%-ot, és akkor mindenki nyugodt lesz. Inkább tervezzük felül és túl a büdzsét, és legyen az, hogy jaj, de jó, spóroltunk.
Ez elég szokott lenni?
JSzO: Általában igen. 2020-21-ben volt, amikor 12 órára kaptam árajánlatot vasalatra. Na, ott nem volt elég a 20-30%, főleg, amikor 0,5-1-1,5 éves projektekről beszélünk.
NA: Van egy kiskapu a játékban. A generáltervező egy nagyon komoly dokumentációt fog szállítani, aminek a végén van egy árazatlan költségvetés, ahol tételesen minden ki van számolva. Ezt a generálkivitelező beárazza, és ha megköti a szerződést vele az ügyfél, akkor előleget kell letenni, mert az anyagokat neki fel kell vásárolnia, de akkor ő tudja is garantálni, hogy azon az áron, amiért a munkát elvállalta, a kivitelezést el is fogja készíteni. Persze előfordulhatnak olyan szituációk, hogy kiderül, hogy valami más volt a föld alatt vagy a fal mögött, és ezek pluszköltséget jelentenek, de ezt az Orsi által említett százalék bőben fedezni tudja.
BZs: Most leginkább a kivitelezés költségeiről beszéltünk. Viszont a költségkeret meghatározásakor fontos, hogy ne csak a kivitelezésre gondoljatok, amikor a matériát meg kell venni, hanem arra is, hogy amíg szét van verve a lakásotok, addig hol szálltok meg! Egy Airbnb-be mentek, vagy a szülőkhöz? Ennek is nyilván van költsége. De ha csak a fürdőszobátokat újítjátok fel, akkor is kérdés, hogy a szomszédhoz két hétig kell átjárnotok fürdeni vagy mosdóba, vagy 5 hétig. Ezek pluszban jöhetnek még képbe, ezeket érdemes mind feltárni.
Egy generáltervező vagy egy projektmenedzser az elején segíteni tud az ilyen intim, kicsit kellemetlen kérdésekben is, akár a büdzsé szempontjából is. Ezeknek a megválaszolását be kell vállalnia az építtetőnek, hogy utána ne érje őt meglepetés. Sokkal rosszabb, hogy hát a másik tervező azt mondta, hogy három hét alatt megvagyunk a tervezéssel, utána 4-5 hét alatt átalakítjuk, és vége van az egésznek, akkor ne csodálkozzatok, amikor a hatodik hónap végén is ott üldögéltek!
Fotó: Bodorkós Máté
Hiszen amikor neked építtetőként meg kell határozni az igényeket, lehet, hogy nagyon hosszú időnek tűnik, hogy miért kell ennyit foglalkozni az előkészítéssel. Minél inkább elő van készítve a projekt, utána már annál hatékonyabban meg lehet oldani a kivitelezést. Az igazán nagy költségek ugyanis ott tudnak megjelenni, hogy nincs kitalálva valami, és mondjuk öt szakember ott áll a több tíz-, esetleg százezer forintos napidíjával, és azért fizetsz, hogy vakargatod a füledet, hogy akkor hova tegyük a vécét. Ott szállnak el igazán a költségek, nem pedig úgy, hogy a koncepcióterv előtt rendesen átbeszélitek a moodboardokat és az igényeket. Tehát ne a tervezésen próbáljatok spórolni!
PL: Ahogyan mondtad, többnyire csak a kivitelezés költségeivel számolnak, a tervezéssel nem. Pedig az is milliós tétel, egy családi háznál pedig akár tízmilliós is, mire az egész csapat feláll. Ez valahogy le szokott maradni a gondolatokból, nagyon más él a fejekben arról, hogy mennyiért tervez ma egy statikus mondjuk. Arra is reflektálnék, hogy az idő is költség. Egyrészről a tervezésre sem szánnak időt, és arra sem, hogy eldöntsék, mit szeretnének. Kapnak egy vagy sok tervet, amelyről döntést kell hozni, azzal foglalkozni kell, azt kommunikálni kell, otthon le kell ülni az asszonnyal, és átbeszélni a vacsora után, miután mindenki ledolgozta a maga 8-10-12 óráját, hogy hogy legyen. Ezzel sem kalkulálnak sokszor az ügyfelek.
Itt jön be az, hogy vettünk egy házat márciusban, júniusig bennlakik még az előző tulaj, júliusban nekiállunk felújítani, és karácsonykor költöznénk. Ez a legkritikusabb: még be sem mehetünk a házba felmérni, mert az előző tulaj még ott lakik. Közben nyáron akarod felújítani, amikor mindenki szabadságon van, a kivitelezők is, aki nem, azt bebookolták egy évvel ezelőtt, aki maradt, azzal pedig nem akarsz dolgozni. Az olasz gyárak leállnak egy egész hónapra, a másik felét nem éred el telefonon, tehát az anyagaid sem lesznek ott szeptemberre, és akkor még be is kéne építeni, illetve még meg kéne száradnia a betonnak, meg ilyenek. Tehát amivel a leginkább senki nem számol jól, az a pénzen kívül az idő.
BZs: Érdemes olyan alapvető számításokat elvégezni – amit építtetőként is simán el lehet –, hogy összeszorozzátok, hogy hány négyzetméter kell ebből az adott burkolatból, festékből vagy bármiből, azzal, amennyibe az álomburkolatom kerül. Ha ezt az értéket felszorozzátok kettővel, akkor ennyiért le is rakják. Ez így egy nagyon durva becslés, de ezzel már nagyjából képbe kerültök, hogy hol is állunk. És ilyenkor el lehet dönteni, hogy a prémiumszegmensből tudtok-e válogatni burkolatokat például, vagy pedig lentebb kell gondolni Praktiker-szintig.
Ha nem olyan számok jönnek ki, amit az ember szívesen lát, akkor azt a dizájn sínyli meg? A példalakásban érdemes azt mondani, hogy a 25 éve újraburkolt fürdőszobával vagy mondjuk a csempékkel kezdjünk valamit, a bútorok maradnak, majd egyszer kicseréljük, hiszen az mozdítható?
BZs: Itt van egy nagy szerepe a tervezőnek az elején, hogy segít abban, milyen irányba induljunk el, ha pedig kisebb a büdzsé, akkor abban is, hogy ha ebbe az irányba elindulunk, akkor mi az, ami még egy jó minőséget tud képviselni, még ha egy költséghatékonyabb, olcsóbb anyagot is használunk. És lehet, hogy akkor azt mondod, hogy miért kell ennek a tervezőnek, belsőépítésznek, lakberendezőnek kifizetnem még x forintot, hogy felül tudja vizsgálni ezeket az anyagokat. De akkor legalább ő úgy vizsgálja felül, hogy az egy jó javaslat lesz, és nem fogja keresztbevágni a koncepciót, mintha miután kiírt valamit a tervező, azt mondanád, hogy ez nem fér bele, úgyhogy irány a Diego, és majd én kiválasztom, mert csak tudom. Amikor pedig kész az egész, nem érted, hogy barnának nézett ki ez a melegburkolat a Diegóban, de összenézve az egésszel sárga.
Fotó: Bodorkós Máté
JSzO: Itt jön az, hogy ha a tervezőre szán valaki összeget, azzal spórolni tud az ilyen hibákon. Ha a Diego kék, hideg fényeiben barnának tűnt a burkolat, de a te meleg fényű fürdőszobádban meg libafos, és gyűlölöd a hideg, kék fényt, akkor nem fogsz a fürdőszobádba olyat tenni. Vagy sírsz, nézegeted a libafos burkolatodat, és vered a fejed a falba, hogy miért nem fizetted ki azt az x összeget a tervezőre, aki fogja a kezed és elviszi neked mondjuk a helyszínre, és az otthonodban megmutatja a mintadarabokat, amiket már leválogatott neked a te büdzséden belül. És akkor nem kell Magyarország meg a világ összes olasz, spanyol és mindenféle burkolatgyárának az összes kollekcióját végignézned. Mi azokat ugyanis ismerjük, mert folyamatosan megyünk oktatásokra. Így azt kapod, amit eladtak neked, és nem kell újracsináltatnod attól az egészet, mert hupszi.
PL: És ez csak az ízlés része, a hibák oldaláról még nem is beszéltünk. Hogy mennyit meg tud spórolni egy tervező úgy, hogy egyébként akkor is lesz hiba, ha minden ki van találva. Tehát egy jó tervező sok-sok milliós tételeket tud megspórolni, a díjának a sokszorosát.
Tudsz egy példát mondani?
PL: Amikor mondjuk egy közlekedőt kell megtervezni a szobákhoz képest. Ma egy négyzetmétert megépíteni szárazon – abban még nincs burkolat, bútor, semmi – az olyan 1 millió forint körül van. Ha egy családi házat építesz, ebből még nincs kész, de mondjuk ezzel számoljunk! Ehhez képest egy tervező négyzetméterdíja – attól függően, ki az, és milyen minőségű, részletezettségű tervdokumentációt nyújt – ma Magyarországon 20 és 30 ezer forint között mozog. Az egymillió vs. 30 ezer óriási nagy különbség, és ha csak annyit tesz ez a tervező, hogy 3 négyzetméter közlekedőt nem kell megépítened – mert valami jobbat talált ki, abból szoba lesz, nem folyosó –, akkor már majdnem az egész megvan.
NA: Budapesten a leglepukkantabb lakás négyzetméterára is egymillió fölött mozog. Nagyon sokan azzal szeretnének spórolni, hogy nem mozgatják a falakat, jó az úgy, ahogy van, és egy nagyon szép csempét leteszünk, és tök jó lesz. Igen ám, csak ezek a négyzetméterek, amiket az ember kifizet, használhatatlanok, és igazából feleslegesek is. Közben pedig szuper dolgokat lehetne belőlük csinálni!
Tervezés
Hogyan férjünk bele a büdzsébe, ha az előkészítés során a dizájnterv még nem készül el, például az anyaghasználatról még nem született döntés?
JSzO: Sehogy?
BZs: Ha nagyon be akarjuk erőszakolni, akkor el lehet így indulni, de tényleg azért nem ajánlom, mert nagyon el tudnak szállni a dolgok. Ha annyit már meg tudunk határozni, hogy egy 60x60-as hidegburkolatot szeretnénk letenni, de még nem választottuk ki, melyiket, arra egy kivitelező már tud ajánlatot adni.
JSzO: Legalább egy négyzetméterárat, hogy miből maximum meddig válogassunk.
BZs: Igen. És akkor ezt lehet látni, és ha egy 3-4 hetes folyamat csak a bontás, akkor ezzel egy minimális időt még meg lehet spórolni észszerű keretek között: ameddig bontanak, addig kiválasztjuk, melyik burkolatot használjuk.
JSzO: De ideális esetben mire elkezdődik a bontás, és egy kapavágás is történik az ingatlanban, már az összes terv, kiviteli terv és minden rendelkezésre áll.
Mit kell tartalmaznia a tervdokumentációnak? A különböző résztervek – a burkolati, a falbontási, a világítási, a műszaki és a bútorozási terv – egyszerre kell-e, hogy elkészüljenek?
BZs: Az az ideális, ha egyszerre készülnek el, hiszen ezek hatással vannak egymásra. Ne essünk bele abba a hibába, hogy elkészül egy gyönyörű belsőépítészeti terv, majd odaadjuk a klímásnak, hogy valahova tedd fel a klímát! És akkor azt mondja a klímás a haver, hogy most van egy nagyon jó akciós gép, gyönyörű lesz – és mondjuk egy sötét falburkolatra felkerül egy hófehér beltéri klíma. Na, ezt nem érdemes csinálni.
PL: Úgy, hogy ő a legjobbat akarja: onnan hűti le a legjobban a szobát. Csak mi nem akarjuk azt nézegetni.
JSzO: Alapvetően tényleg egy kiviteli package-dzsel, egy kinyomtatott és az adott helyiség falára felragasztott gépészeti, villamos, burkolási stb. tervvel indulunk el, miután már a bontási és építési szakasz már megvalósult – és azoknak a terveknek is ott kell lennie természetesen. Mondjuk egy kickoff meetinggel kezdünk, mielőtt tényleg egy kapavágás történik. Az összes tervező, kivitelező, mindenki ott van a helyszínen az ügyféllel együtt, és mindenki megbeszéli, hogy ez a végcél, hogyan jutunk el oda.
BZs: Illetve, hogy most lehet, hogy csak tervlapok vannak a fejetekben – kell egy ilyen nagy lepedő, amin ott vannak a vonalak, hogy ez az alaprajzmetszett látványterv –, viszont van egy árazatlan költségvetés-kiírás. Amely még a tervező pakkjának a része kell, hogy legyen jó esetben, amikor kiszámolja a négyzetmétereket, hogy miből mennyi szükséges bontásba, építésbe, mindenbe, illetve egy műszaki leírás, hogy ő azt hogy képzeli el. Ha szigorúan nézzük a jogszabályokat, a tervdokumentáció a tervekből, a műszaki leírásból és az árazatlan költségvetésből áll. Erre utána a kivitelező tud adni egy árat.
Ha szintén jogszabályilag nézzük, amikor ad rá egy ajánlatot, azzal azt is vállalja, hogy átnézte a terveket, és azokhoz már nincs kérdése. Hatalmas közbeszerzési eljárásoknál általános, hogy lehet kérdéseket feltenni a tervek kapcsán, és ezt javaslom, hogy a legkisebb felújításnál is, amikor kiküldötök a kivitelezőknek egy tendert – és több kivitelezőt is keressetek meg –, jöjjenek be a kérdések, és utána a tervezőnek juttassátok el! Ő pedig összegezze! Lehet, hogy valamire a tervező is azt mondja, hogy ez jó, ez belefér a koncepcióba, ezen módosítsunk, vagy pedig azt, hogy ezt megvizsgáltuk, de azt kérem, ami a kiírásban van. Így is tisztázódnak a kérdések.
Fotó: Bodorkós Máté
PL: Nagyon fontos, hogy a kivitelező az átnézett tervekre ad ajánlatot! Nagyon gyakori trükk, hogy kifelejtenek tételeket, és a végén közlik, hogy itt volt egy pótmunka, ami nem szerepelt a költségvetésben. Ilyenkor jogosan teszi fel a kérdést a megbízó, hogy ismertek voltak a tervek, ezt nem most találtuk ki, és nem egy hiba, hanem ezt tudnod kellett volna. Ezért jó, ha van egy árazatlan költségvetés, mert abban minden tétel szerepel, abból nem lehet semmit kifelejteni, és tényleg csak az lesz pótmunka, ami utólag felmerül még, amilyen körülményre előre nem számítottak.
Mennyire előre kell olyan, a folyamat végén láthatóvá váló dolgokról gondolkodni, mint például a világítás vagy a konnektorok elhelyezése?
BZs: Ezek a folyamatok úgy épülnek egymásra, hogy ha végig találod ki, akkor is meg lehet oldani – mert persze mindent meg lehet oldani. A pénz és az idő, amiben általában szűkén vagyunk egy felújítás során. Ha összespóroltuk, és lett pénzünk a legjobb burkolatra, majd rájövünk: kellett volna még oda egy konnektor, akkor jön az, hogy levereted a falról a gyönyörű burkolatot, hogy a hajszárítódnak legyen ott egy konnektora.
Vagy jönnek a hosszabbítóhegyek.
BZs: Ezt nem kommentelem, meghagyom a tervező kollégáknak.
PL: És akkor megint ott tartunk, hogy van olyan burkolat, amiből mondjuk 40 ezer forint egy négyzetméter, ugyanennyiért burkolja fel a burkoló, és a segédanyagokról még szó sem esett – a rézből készült burkolatváltó, a fuga, a feszültségmentesítő, az ilyen-olyan réteg –, tehát hipp-hopp egy 40 ezres burkolatból lesz 100 ezer. És ha abból csak egy négyzetmétert leveretsz, vagy véletlenül eltörik a konnektor kifúrásakor, akkor megint ott vagyunk, hogy csak egy plusz egy vagy két hetet kellett volna még rászánnunk, és már beljebb lennénk.
BZs: Bődületes mennyiségű pénz és idő tud elmenni. Ha egy nagyon extra burkolatot választasz, nem is biztos, hogy van raktáron. Ha van, akkor nem mindegy, melyik égetésből származik, hogy az biztosan ugyanolyan árnyalatú legyen. Ha ez júliusig, a gyárleállás előtt nem sikerül, akkor vége a dolognak. Azt mondják az olaszok, hogy majd szeptemberben indul a gyár, és ha bejön elég rendelés, akkor beindítjuk ezt a színt is. November. És ő hátradől, megissza a presszóját, te pedig agybajt kapsz.
JSzO: Minden burkolatnak van egy gyártási sorozatszáma, ami fel van tüntetve a dobozán. Ezt nagyon fontos, hogy tegyétek el, fotózzátok le, vágjátok ki és rakjátok el a széfbe! Ha ugyanis valamiért – akár évekkel később – után kell rendelni, akkor a sorozatszám alapján tudja megmondani a gyár, hogy ebből a sorozatból van-e még valahol elfekvőben az x százmillió négyzetméteres gyárukban még mondjuk egy doboz. Ha pedig ki kell vésni egy dugaljat, ott soha nem egy darab burkolati lapot vésünk. Valahonnan oda kell vezetni azt a dugaljat. Minden, ami a padlóban, a mennyezetben, a falban van, tehát kvázi a nem látszó, nem túl szexi dolgok, azoknak meg kell lennie akkor, ahogy megtörténik az első bontás.
NA: És nem is csak meg kell lennie, de a vicc kedvéért azok a dolgok, amik nem látszanak, sokkal többe kerülnek, mint amik egyébként tényleg csinosak.
PL: És sokkal több ideig is tart elkészíteni őket. A kedvencem, hogy a belsőépítészek, tervezők mindig kész lakásokban, beállított stylingolt fotókon ücsörögnek – holott a munkák 99%-ában poros a cipőnk, és játszós ruhában kell menni. Amíg odáig eljutunk, hogy egyáltalán burkoljunk, az a munkának a 70%-a. Onnantól már kezdesz örülni, amikor már valami látszik is.
A konyha és a fürdőszoba a legnehezebben tervezhető? Gondolok itt a sütő vagy a főzőlap energiaigényére, ami miatt esetleg bővíteni kell az energiahálózatot, ami engedélyköteles lehet, illetve a vizesblokkra, amely a szomszédokat is érintheti. Ez a kettő a mumus?
BZs: Úgy gondolom, igen, nemcsak a tervezés, hanem a kivitelezés szempontjából is. Gondoljunk bele: van egy hatalmas nappali, amit egy elég nagy térnek gondolunk, de igazából köbméterre az csak levegő. Van egy burkolatom meg egy falam, megcsinálom. De a fürdőszobában egy nagyon pici helyen – a példalakásunknál is – nagyon sok minden történik. Ott kell lennie a gépésznek, a villanyszerelőnek, hogy menjen el onnan a csatorna rendesen, és a fények is jók legyenek.
JSzO: Ne áztassa el az alsó szomszédot, lehetőleg a vízszigetelés történjen meg!
BZs: Annyi vállalkozónak kell utána ezen a pici helyen megjelennie, hogy az nagyon problémás tud lenni. Amikor van egy nagy projektünk, az egy nagy feladat. Ha elkezdjük ezt, hogy minél kisebb legyen, akkor gyorsabban végig lehet menni, egyszerűbb. Aztán van az a méret, ahonnan már újra szívás kezd lenni, amikor nem férnek el egymáson a vállalkozók – mondjuk egy pár négyzetméteres fürdőszobában. Szépen egyesével bemegy, megcsinálja, kijön. Jó esetben egyből ott van a másik vállalkozó, hogy dolgozzon – nem szokott ott lenni.
PL: És ha az egyik megcsúszik, borul a dominó.
Kivitelezés
A kivitelezés fázisának is vannak fázisai. Mik ezek? Nézzük meg a példalakásnál!
BZs: Azzal kezdeném, hogy nagyon sokszor mondjuk – nem is feltétlenül a lakásnál, hanem ahol lehet előre gyártani dolgokat –, hogy pár nap alatt elkészültünk. De ilyen esetben viszont számolni kell a gyártási idővel is, tehát amikor jól elő van készítve egy terv, végig van gondolva, akkor lehet látni, hogy ahhoz, hogy a munkákat ténylegesen a lakásban el tudjuk kezdeni, a kivitelezői szerződéskötéstől számítva mondjuk 8-12 hét kell. Hiszen egyébként nem jönnek meg addig az anyagok, főleg, ha valami extrábbat választunk.
Szerintem sokkal praktikusabb, ha a kivitelezési projekt is meg van tervezve, minden megvan, és utána egy szusszal végig tudjuk csinálni, mint hogy azt mondjuk, hogy a fiúk bontsanak ki mindent, és majd utána várunk, míg megjön az anyag. Illetve – most egy kicsit felülbírálom magam – lehet, hogy a bontást érdemes megcsinálni, hogy az esetleges meglepetések kijöjjenek. Akkor ugyanis még ott van lehetőség akár a terveket is átdolgozni. De számoljunk azzal, hogy amikor kiválasztunk egy anyagot, az nem olyan, mint amikor a Wolt futár kihozza másfél óra alatt.
Akkor a bontási fázis az, amikor utoljára lehet még relatíve fájdalommentesen variálni?
BZs: Szerintem igen.
JSzO: És néha kell is.
BZs: Igen, ha találunk valamit.
JSzO: A papír nagyon sok mindent elbír.
BZs: Ezért is érdemes tényleg egy jó szakembert fogadni az elején, hogy kiderüljenek az olyanok, hogy például nekiállsz átalakítani a konyhát, ahol a fal túloldalán a szomszéd van, és bár azt gondolod, ez egy 20-30 centis vastag fal legalább – hiszen a szomszédod választja el –, kiderül, hogy leválasztások történtek itt korábban, és ez egy 10 centis fal, és átköszönsz a szomszédba.
Jó, folytassuk szerintem akkor a burkolásos, festéses, gipszkartonozásos és ehhez hasonló fázissal! Ha ott valaminél kiderül, hogy probléma van, az már fáj?
PL: Valójában azért addig lehet, amíg oda nem jön az adott szaki, és neki nem áll csinálni. De ha ott állok fölötte, és amikor vési a konnektort, azt mondom, hogy még ide is szeretnék egyet, akkor oda is fog egyet vésni. Tehát az a gyakorlat, hogy bár ideális esetben minden terv, minden vonal a helyére kerül, a realitás az, hogy amíg meg nem épül, addig gondolkodunk, és próbáljuk belőle kitaposni a lehető legjobb végeredményt. Nagyon szuper, ha a bontásnál feljövő problémákat egyből le tudjuk reagálni, de még egy szomszédhoz átfúrás sem feltétlenül mindig a bontáskor jön ki, hanem mondjuk amikor már vésnék be a konnektorokat.
És még egész jó, ha akkor derül ki, mert ha arra egy konyhaszekrényt terveztünk, az egy életveszélyes helyzetté is átalakulhat. Nevetgélünk, de ezek elég komoly problémákat tudnak szülni – úgy, hogy senki nem tehet róla. Nem láttuk a falat, a terveken vastag szerepel, a nagyothalló öreg néni nem hallotta, hogy minden szó átjön, mi meg odamegyünk a legjobb tudásunk szerint, és nem az van. Valójában azért a megvalósítás ütemében is szoktunk még variálni, mert kiderül, hogy valami nem úgy működik, vagy bejött egy új ötlet, és akkor azt még rakjuk oda. A tervezés és a kivitelezés megvalósítása között sokszor évek telnek el. Van, hogy egy burkolatot nem gyártanak tovább, amit elképzeltünk, mert azóta kivonták a forgalomból. Akkor hiába voltak tervek, és minden fuga a helyén, újratervezés jön.
NA: Nagyon sokszor kell is rögtönözni a tervezői művezetés során. Az egyik kedvenc történetem: egy speciálisabb konyhagépet rendeltünk, és a gyártmányleírás alapján a beépíthető méret az volt x, de kiderült, hogy x+2 a valóságban. Kétségbeesetten hívott az asztalos, hogy én szétszedem az egész konyhát. Kimentem a helyszínre, megkocogtattuk a falat, és kiderült, hogy a vakolat önmagában volt 2 centi, ahonnan azt a szükséges méretet le tudtuk lopni, így nem kellett szétszedni a konyhaszekrényt.
BZs: Az is előfordul, hogy az építtető – nyilván nem minden nap nézeget terveket rutinszerűen – nem látja feltétlenül térben, hogy milyen térélményt fog okozni, amikor átalakítjuk, kiveszünk egy falat, mekkora lesz az egyben. És akkor odamegy, és azt mondja: úristen, ez nagyon kicsi vagy nagyon nagy. Persze ezt próbáljuk kiszolgálni látványtervekkel, olyan megoldásokkal, hogy minden egyértelmű legyen. De valaki utána mondja, hogy ez mégsem jó. Ami talán a legcsalókább, amikor egy pici helyiségről – mondjuk egy vécéről – készül egy nagyon halszemoptikás kép, utána csodálkozik, hogy nem ez valósul meg. Holott a tervek szerint építettünk mindent, de mégsem úgy néz ki a valóságban.
Fotó: Bodorkós Máté
PL: Vagy egy ajtót arrébb akar rakni. Nyilvánvaló, hogy aki tervezőt bíz meg – akár kötelező, akár nem –, nem láthat úgy térben, ahogy mi. Akármilyen szép, jó próbálkozásokkal, látványtervekkel, VR-ral, ha nem is halszemoptikával, de megpróbáljuk kommunikálni az elképzeléseket a megbízó felé, igazából akkor fog vele szembesülni, amikor ott van előtte, hogy ja, ez ekkora, ez itt lesz. Teljesen más az egész, amikor vakolatlan falak, kiálló csövek vannak, és ő nem látja a végén, hogy el kéne férjen ez meg ez. Variálhatunk egy bizonyos mértéken belül, de azért ki van az találva – viszont le kell követni az igényeit.
Na, akkor a kellemetlen kérdés: a példalakásunkhoz – a koszos munkáktól a szép részig eljutva – becsüljünk egy négyzetméterárat!
PL: Egy jó pár évvel ezelőtt még 500 ezer forintos négyzetméterárról beszéltünk, ha egy családi házat akartál felépíteni a nulláról. Ebben nincs benne az extrém földmunka, amikor hegyet kell robbantani, meg véletlenül kiderül, hogy egy barlang fölött vagyunk, vagy ez egy természetvédelmi övezet, erre van a madarak vándorlási útja, rengeteg extrém dolog előjöhet. Enélkül volt 500 ezer. Azt mondanám ma, hogy ez 1 millió forint egy családi háznál. Ez még nem bútorozott. Már burkolt, de azt, hogy dizájnlámpáid vannak, még felejtsük el!
A konkrét példánál – 80 négyzetméter, VI. kerület, lift nélkül, full lepukkantak még a nyílászárók is, totálisan át kell szabni – a négyzetméterár jó pár évvel ezelőtt 300 ezer forint volt, és ez eléggé beragadt, pedig ezt is el kell felejteni. Én erre mondanám azt, hogy félmillióról indulunk.
A határ a csillagos ég?
PL: Az tényleg a csillagos ég. Ha felcsapjátok az ingatlan.com-ot, nincs egymilliós négyzetméterár alatt ma semmi Budapesten, és ez mind szinte felújítandó. Ha a felújítandót kiikszeled, akkor viszont már másfél alatt nincs semmi. És ekkor a te idegbajodat, idődet, energiáidat még be se áraztad. Tehát a félmillió forint szerintem megállja a helyét, azzal már lehet gondolkodni.
BZs: A kivitelezésre vonatkozik a félmillió forint, ha bővíteni kell még mondjuk a hálózatot, mert nem bírja el az elektromos kapacitás, hogy egy fullos elektromos konyhát szeretnél, vagy minden szempontból átállsz gázról, annak is van egy pluszköltsége, plusz terve, bejelentési folyamata. Ezek mind rájönnek erre. Ezért is érdemes az elején a tervezővel átnézni, majd több kivitelezőt is megtendereztetni, hogy hogy jövünk ki ennél a projektnél.
Lehet, hogy nekünk csak kényelmi szempont, hogy egy második emeleti lift nélküli lakásról beszélünk, de onnan a sittet le kell termelni, és az anyagot fel kell vinni a másodikra. Ha van lift, akkor sem mindig engedi a társasház az ilyen használatot, sőt inkább nem. Az sem mindegy, hogy első, második vagy negyedik emeleti sztoriról beszélünk, amikor mozgatni kell az anyagot házon belül. Egy VI. kerületi sétálóutcára pedig nem is tudsz behajtani akkora autóval, és kis autókba kell átpakolgatni az anyagot. Ezek az organizációs költségek megint extraként meg tudnak jelenni.
Többiek, az 500 ezerrel egyetértetek?
NA: Igen, talán.
JSzO: Alapvetően igen. Zsolt, most az elmúlt háromnegyed évemet leírtad. Negyedik emeleti, lift nélküli lakás tulajdonosa vagyok. Én meghackeltem a rendszert: az erkélyünkre tettem egy csörlőt. Viszont annak is volt egy szerkezetépítése, és a fürdőszobai másfél tonnás burkolatunkat még fel kellett csörlőzni, emiatt nem lehetett még leburkolni. De megéri, volt úgy 200 ezer forint, és nagyon sok emberi munkát megspóroltunk vele, pénzt és időt is. Én azt mondom, hogy mondjuk az 1 millió per négyzetméter már egész jól bútorozható. Az 500 ezer tényleg a bare minimum, 1 millió pedig már olyan büdzsé, hogy de jó, király.
PL: De nem elszállt.
JSzO: Nem, nem őrült dizájnerdolgokról beszélünk.
Fotó: Bodorkós Máté
PL: Van, aki nem is vállalja a kivitelezők közül, ha fel kell menni az emeletre. V. kerület, behajtási engedély? Van másik munkánk, köszi. Egy csörlővel máris udvaroltunk egy kört. Ő válogathat ugyanis a munkákban, akkor is, ha nem dolgozik túl jól.
Zárásként: melyik szakmához mi a három legfontosabb skill vagy eszköz?
BZs: Én ugye egyfelől az építtetőt képviselem, másfelől a kivitelezőket. Építtetői szempontból kell, hogy meglegyen a tudatosságunk ahhoz, hogy minden kérdésre megadjuk a válaszunkat, illetve a nyitottságunk, hogy ne vegyük tolakodásnak ezeket a kérdéseket – mégiscsak a mi életterünk alakul ki. Egy kivitelezőnél – főleg, ha generálkivitelező – pedig az óvodapedagógiát tudnám kiemelni. Nagyon sok emberrel kell foglalkozni, a szakmaiság – hogy tudd, milyen anyagokat és technológiákat használj, ami megfelel a szabványoknak, előírásoknak, egyebeknek – a minimum, és utána az emberek kezelése, ami nagy feladat. Udvarolni nekik, hogy jöjjenek már ide, esetleg inkább egy nappal később – ez mind a szépsége ennek a szakmának.
NA: Generáltervezőként a precizitás nagyon fontos, mert ott sok minden fut össze, illetve a jó kommunikációs készség ott is elengedhetetlen, mert sok mindenkivel áll kapcsolatban. Bónusznak a humort mondanám, mert muszáj nevetni magunkon, hogy sikerüljön.
JSzO: Lakberendezőként elsősorban az empátiát mondanám, a beleérző képességet, hogy bele tudjunk helyezkedni az ügyfelünk élethelyzetébe, gondolataiba. Nem öncélúan tervezek, nem saját magamnak. Főleg magánlakásokat, nyaralókat, tehát lakossági projekteket csinálok, ezért emberek használják a tereket, amiket megtervezek. Nagyon fontosnak tartom az elején arra fektetni a hangsúlyt, hogy minél inkább meg tudjam ismerni a kívánalmaikat és az életüket, amihez az empátia nagyon fontos.
A második: lakberendezőként jó, ha valaki koncepcióban tud gondolkodni. Szeretem úgy kialakítani a projekteket, hogy ha egy laikus vagy az ügyfél bemegy, azt mondja: nem tudom, miért jó ez a tér, de valamiért működik. Akkor jó a koncepció. Nincs az arcodba nyomva, de komfortosnak tűnik a tér. A harmadik pedig a rugalmasság. Valamit gondolunk, vannak szokásaink, az előző ügyfelünknek is volt, de a mostani ügyfelünknek, vagy éppen az egymás mellett futó 5-10 projektünk ügyfeleinek más-más szokásai vannak.
PL: Nehéz hármat kiemelni, de prioritási sorrendben szerintem a kiváló kommunikáció az első. Bármit elképzelsz, bármennyire jól tudod, bármennyire értesz hozzá, ha nem tudod átadni az információt az ügyfelednek, a kivitelezőnek, bárkinek, akivel ezzel a hatalmas csapatban találkozol, akkor nem fog átmenni az információ. Beszéltünk krízishelyzetekről is, amikor te is felhúzod magad, mert a te gyereked, és nem érted, hogy hogy nem lehet egyes dolgokat megcsinálni, elképzelni úgy, ahogy megrajzoltad, kitaláltad. Ilyenkor nagyon kell, hogy kiválóan kommunikálj.
Emögé egyből – bár ez egy nagyon tág fogalom – a szakmai felkészültséget tenném. Vannak olyanok, akik szuperül elsajátítják a páréves képzés alatt a tudást, de ez egy gyakorlatorientált szakma. Ez nem jelenti azt, hogy a pályakezdők ne álljanak neki a pályának, de ha valamit nem tudunk, akkor nagyon nézzünk utána! Pont attól válunk igazán jó tervezőkké, hogy szabad azt mondani valamire, hogy nem tudom, de utánanézek, megkérdezem, lecsekkolom, valahogy megoldom. De legyél felkészült szakmailag, mert akkor lesz a legjobb a végeredmény!
Emellett az esztétikai, illetve stílusérzék, az ízlés is számít – persze ez egy nagyon egyedi dolog. Bármennyire felkészült valaki szakmailag, kommunikál jól, kitartó, erős, minden skillje megvan, ha nincs jó ízlése, akkor nem lesz kiemelkedő. Ez nem azt jelenti, hogy egyféle trend van, és ha nem azt csinálod, akkor kiestél. Sokat foglalkozom a szépség fogalmának a kutatásával, mert nem akartam elfogadni, hogy valakinek vagy tetszik valami, vagy nem. Ha ránézünk a Parlamentre, az egy gyönyörű épület mindenkinek. Elvileg van tehát ultimate szépség, de mi az? Nekem egy olyan válasz állt össze, hogy a művelt igényességgel összerakott dolgok.
Fotó: Bodorkós Máté
Lehet, hogy én nem laknék olyan lakásban, de ha látom mögötte a szellemi tartalmat, hogy ezt valamiért tették oda, nem csak véletlenül, amit éppen találtunk a polcon, és mögé van szerkesztve minden, és ez összeáll, akkor függetlenül attól, hogy én laknék-e ott vagy terveznék-e olyat, azt tudom mondani, hogy ez szép. Ez azért egy vizuális szakma. Itt fontos magunkat ízlésben is képezni. 2017-től datálom ezt a tevékenységemet, azóta kétszer megfordultam a teendőim körül, hogy mit szeretnék tervezni két év múlva, vagy milyen ügyfeleket szeretnék bevonzani.
Közönségkérdések
Olyankor mit csináltok, ha társasházi lakásban vertek szét falakat, és sok a szomszéd? Én jártam már úgy, hogy elkészült a lakás, a falbontás és a mozgatás után, majd odajött a szomszéd, hogy minden falam szétrepedt miattatok – most az én lakásomat is újítsátok fel!
BZs: Ilyen történt velünk. Ezért kell nagyon részleteiben feltárni az adott lakást. Amikor az engedélyek megszerzéséről beszélünk, mindig nagyon meg kell nézni a társasházat, az alapító okiratát, az SZMSZ-ét, és beszélgetni kell a szomszédokkal vagy akár olyannal, aki részt vett a társasház építésében, ha találunk ilyet. Nálunk egy, a ‘80-as évek végén épült társasháznál merült föl problémaként, ott szerencsére kiderült, hogy rossz építési technológiai sorrendben építették fel a házat. Ezért, amikor egy válaszfalat kibontottunk, vette fel igazából azt a statikai formáját a födém, amire az tervezve volt. Ez egy kis megereszkedést okozott a fölöttünk lévő lakásokban.
Viszont mivel ezt le tudtuk vezetni – ehhez szakértőt kellett bevonnunk –, azt tudtuk mondani a biztosítónak, hogy ez egy biztosítási eset lehet, és azt lehet kezelni. Azért is érdemes mindig normálisan szerződést kötni a kivitelezővel, mert akkor tud egy biztosító is kezelni helyzeteket, ha a kivitelezőnek rendben van a biztosítása, és megfelelően, szakmailag felkészült. De ez még a legjobb szándék esetén is sajnos benne van. Vagy hogy ki kell festeni a lépcsőházat, mert annyira összedzsuvázta a kivitelező. Amikor tartalékkeretről beszélünk, az a lakáson kívüli dolgoknál is néha szükségessé tud válni.
Mi a helyzet akkor, ha a szomszédnak már eleve szét volt repedve az összes fala, csak nincs fotós bizonyítékom róla, hogy az nem miattam keletkezett?
BZs: Ez főképp – az én praxisomban – eddig nagyobb társasházak építésénél fordult elő. Akkor bizony megbízunk egy csapatot arra, hogy eltöltsön azzal 2-3 hetet, hogy mindenkihez bekopogtat és állapotrögzítő dokumentációt vesz fel, amit utána aláírat a tulajdonossal még a kivitelezés előtt. Ezt érdemes végigmenni, noha sok idő és melós. Célszerű lekérni a tulajdoni lapokat, hogy a szomszéd lakás tulajdonosával beszélgetsz-e, vagy egy bérlő aláírja, majd azt mondja a tulajdonos, hogy ő nem tudta, mi történik. Ez is egy olyan költség, ami nem tervezés, nem kivitelezés, nem ezekhez kapcsolódik, de mondjuk – egy nagy projekt esetén – 5 mérnök 5 napig járja a szomszédos lakásokat, mert az összes szomszédot érdemes végignézni.
Fotó: Bodorkós Máté
Egy tágabb kérdést hoznék be: a nők helyzete a szakmában. Én a szárnyamat nyitogatom, és a legjobb kommunikációs készségek ellenére is azt érzem, hogy elég sokszor ütközöm problémákba, elutasításba, falakba.
NA: Szerintem a helyzet egyre jobb. Főleg, ha elkezdesz letenni valamit az asztalra, tényleg jó terveket készítesz, értesz ahhoz, amit csinálsz, és a kivitelezőket is társként kezeled, nem odacsapsz, hogy én vagyok a tervező kisasszony, akkor igenis figyelembe fognak téged venni, és akkor nem lesz ezzel gond.
JSzO: A saját csapatomban nyilván nem szoktam ezzel találkozni, viszont amikor nagy kivitelezéseken – ha akár több lakást is tervezek – megengedi az építtető a tulajdonosnak, hogy hozzányúljunk akár vizes vagy elektromos kiállások átalakításához, illetve más burkolatot tegyünk le, mint ami szerepel a projekttárban, akkor nyilván nekem kell a helyi kivitelezőkkel kontaktálnom. Olyankor szoktak általában az érdekes szemvillanások érkezni, amikor megérkezem a helyszínre, és azt hiszik, hogy a megrendelő unokahúga, kiskutyája, kismacskája vagyok, csak komolyan nem akarnak venni, és cserébe lakberendezni akarnak.
Akkor bemutatkozom, hogy én vagyok a tervező, és legyen kedves elmondani, mi a problémája a tervekkel – tehát partnerként kezelem. Ha ő elkezdi minősíthetetlen stílusban, nem veszem fel, és meglepődik. Amikor kedvességgel és asszertív kommunikációval állok vele szemben, akkor meglepődik. Mondom, hogy beszéljük meg, szeretnék segíteni, hiszen mindannyiunknak az a célja, hogy ne legyen visszabontás. Akkor a kivitelező, az építtető, a megrendelő, mindenki boldog, egy célért vagyunk. Ez általában nagyon sokat szokott segíteni, de velem is előfordult olyan, amikor nem. Akkor oda kellett csapnom az asztalra, fel kellett emelnem a hangomat, és abból értett.
PL: A női kommunikáció főleg a pályakezdésnél sokat tud segíteni. Én is most tanulom. Az elején én is féltem, hogy nem is értek hozzá annyira, de azzal hidaltam át, hogy mindig megkérdeztem: és ön hogy gondolja? És elképzelhető, hogy jobb ötlete volt az enyémnél, csak addigra én már ültem fölötte 200 órát, és mindenre ki van találva valami. De ha ezek után ő jobbat mond, akkor meg örülünk neki, mert még jobb lesz a végeredmény. Összességében a partnerként kezelés tényleg beválik, meg az, hogy mondja el, ő hogy gondolta. Aztán kiderül, hogy nem gondolta végig, annyira biztos nem, mint te. Könnyen meg tudnak fordulni a dolgok. Az elején még megy a szemforgatás, hogy mit keres itt ez a csajszika, a végén pedig az, hogy milyen gyönyörű munkát raknak össze, erre sosem gondoltak volna. Olyan büszkén jönnek el, hogy ezt én burkoltam, hogy királynő leszel a végén.
BZs: Van, amikor kifejezetten jól jön, ha megvannak ezek a női energiák egy kivitelezésen. Amikor ugyanis van egy kooperáció, és ott van 10 férfi, akik beszélgetnek egymással valamilyen stílusban, és amikor van mondjuk egy vitás helyzet, akkor is van, hogy erőből akarjuk lenyomni a másikat. Viszont ha már egy hölgy is ott van a teremben vagy az építési konténerben, akkor már a férfiak maguk között is másképp beszélnek. Nekem volt olyan nagyobb projektmenedzserem, aki kifejezetten mondta, hogy Zsolti, tele lesz tesztoszteronnal az egész projekt, ide egy nagyon belevaló csajszit küldjél, aki projektmenedzserként ezt lekezeli! Ne küldj ide még egy erős embert, mert olyan erőset nem tudsz küldeni, mint amilyenek itt vannak körülötte! És egyébként ez működött.