Skvot Mag

Olyan otthonban élsz, amit örökül hagynál az unokáidnak?

A Kádár-kocka ugyan meghatározó, de nem a magyar hagyományokat továbbörökítő kultúra része. Ám még mindig több benne a lehetőség, mint egy lakóparki sablonlakásban, mondja interjúnkban Papp Linda belsőépítész.

Olyan otthonban élsz, amit örökül hagynál az unokáidnak?
card-photo

BG -

A Skvot szerzője

5 december, 2023 Cikkek

Milyen a magyar építészeti stílus? Milyen lehetőségek vannak egy Kádár-kockában és egy lakóparki lakásban? Hogyan dolgozik, és mikre figyel egy enteriőrtervező? A kérdéseinkre Papp Linda, építészmérnök, a CasaLinda Studio alapítója, az Interior design kurzus egyik oktatója válaszolt.

 

Tegyük először is tisztába, mit is jelent az interior design! Lakberendezés? Belsőépítészet? A kettő együtt? Vagy önálló terület?

Ezen a kérdésen sokat gondolkodtunk, amikor az interior design képzést készítettük elő. Számomra, nagyon megtisztelő volt a felkérés és a lehetőség, hogy saját tudásanyagomra alapozva felépíthetek egy 25 alkalmas kurzust, amivel az enteriőrtervezés csínját-bínját átadhatom az érdeklődőknek. Ugyanakkor több veszélyt is jelentett volna, ha lefordítjuk magyarra az „interior design” szóösszetételt, hiszen mind a belsőépítészetet, mind a lakberendezést sok évig tanulják a diákok, és még a kész papírral a kezükben is a legtöbben bizonytalanul indulnak el a szakmájuk útján, mivel hosszú évek sok munkája kell ahhoz, hogy egy pályakezdőből szakember váljon.

Ezért maradtunk az „interior design” kifejezésnél, ami egyszerre jelent belsőépítészetet és lakberendezést is – összefoglaló nevén enteriőrtervezést –, és bár a lakáscélú ingatlanok tervezésénél valóban nehezen elkülöníthető a két szakma, a nagyobb léptékek esetében már egyértelmű a különbség. A belsőépítészetet egyetemi képzés kereteiben oktatják, a lakberendezés egy OKJ-s képzés; a belsőépítészeknek kamarájuk van, a lakberendezőknek szövetségük; a belsőépítész középületeket, színházat, iskolát, kórházat és sportcsarnokot is tervez, a lakberendező többnyire lakáscélú ingatlanokat. Én leginkább belsőépítésznek definiálom magam, bár építészként végeztem, de a szakmának ez az oldala vonzott mindig is, és a tapasztalataim is ilyen irányból érkeznek.

Egy 25 alkalmas online kurzus nem alkalmas arra, hogy egy ilyen komoly szakmát maradéktalanul átadjon, viszont arra igen, hogy a szakma iránt érdeklődők számára egy komplex képet nyújtson az enteriőrtervezés elméleti és gyakorlati ismereteiről. A feladat és a téma kimondottan az otthonok és a lakáscélú ingatlanok tervezése lesz.

Kiknek hasznos ez a jellegű tudás? Az építészek, belsőépítészek, lakberendezők mellett milyen területeken lehet kamatoztatni?

Arra törekedtünk, hogy a kurzus azoknak is érdekes legyen, akik már a szakmában dolgoznak, vagy van ilyen irányultságú előképzettségük (például építészek, lakberendezők vagy pályakezdő belsőépítészek), de még nincs elegendő gyakorlatuk, és szeretnének egy gyakorló szakembertől tanulni. Az egyetemi képzésben rengeteg az alapozó tantárgy, a történelem és a műszaki-mérnöki ismeretanyag, amire most egyáltalán nem lesz idő. Tudom és hiszem, hogy minden háttéranyag, különösen az építészet-, design- és bútortörténet, valamint a faipari alapismeretek rettentően sokat hozzátesznek a jó szakmai szemlélethez, ezért aki ezeket szeretné megszerezni, annak most csak ajánlott irodalommal tudok szolgálni, amit autodidakta módon kell majd elsajátítania. Ezen a kurzuson pont arról lesz szó, amiről az egyetemen nem beszélnek: friss, naprakész, valós problémákról, az ügyfelekkel való kommunikációról, a hazai lakásállományról, kortárs stílusokról, hatékony munkamódszerekről stb. 

A kurzus elsősorban azoknak szól, akik saját otthonukat vagy befektetési ingatlanukat maguk szeretnék megtervezni és a felújítást levezényelni. Bár ezt előképzettség nélkül is rengetegen végzik, úgy vélem, értékesebben alakulna a hazai felújított lakásállomány, ha az erre vállalkozók előtte képeznék magukat.

Rendszeresen megkeresnek pályakezdő szakemberek, hogy szeretnének nálam gyakorlati időt tölteni, mert a munkáim alapján érdemesnek találnak arra, hogy tőlem tanuljanak. Úgy vélem, ez a kurzus számukra is hasznos lehet, mert betekintést kaphatnak a munkamódszereimbe és a gondolkodásmódomba. 

Érdekes és hasznos lehet még az ingatlanközvetítők számára is, hiszen egy lakás értékesítésekor minden esetben fontos, hogy az ingatlan műszaki paramétereivel és a benne rejlő lehetőségekkel is tisztában legyen az azt közvetítő személy. Mivel több mint 10 éve ingatlanközvetítéssel is foglalkozom, látom, hogy a „kollégák” milyen szakmai háttérrel rendelkeznek, ezért biztos vagyok benne, hogy sokan rengeteget profitálnának egy ilyen enteriőrtervezési továbbképzéssel. 

Említetted, hogy van, amit nem tanítanak az egyetemen sem. Mi az a tudás, aminek te személy szerint örültél volna a kezdeti időszakban?

Mivel építészmérnökként végeztem, nekem nagyon sok dolgot kellett az egyetem után megtanulnom, hiszen, bár még mindig nagyon sokan nem tudják, vagy nem akarják beismerni, de ma már az építészet és a belsőépítészet két külön szakma. Én az egyetem után elvégeztem egy bútor- és szőnyegbecsüs képzést, ami tulajdonképpen a hiányzó mozaikokat tette a helyükre, ezáltal vált kompletté az elméleti tudásom.

Bár fizikailag és szellemileg is összeér a két szakma, mégis más léptékben, más anyagokkal, más szemszögből kell megközelíteni az építészeti és a belsőépítészeti feladatokat.

Az előbb említetteken túl szó lesz még arról, hogy milyen a mai ember életmódja, milyen igényeket támaszt a saját otthonával szemben, milyen technológiák és terek jellemzik a 2020-as évek lakásingatlanjait. Belemegyünk olyan részletekbe is, hogy milyen módon tudunk leghatékonyabban együttműködni a kivitelezőkkel, de abba is, hogy hogyan kell jól dokumentálni egy elkészült lakást. Az elméleti anyagokat úgy építettem fel, hogy munícióként szolgáljanak a soron következő beadandó feladatokhoz, számos szempontból inspiráljam a kreatív gondolkodásmódot és a szabad, minőségi alkotást.

Amikor arról beszélsz, hogy kortárs anyagok, kortárs dizájn, akkor ez pontosan mit jelent? Mitől lesz kortárs az enteriőrtervezés?

Sokszor kértek már fel arra, hogy nyilatkozzak az aktuális trendekről. Ilyenkor lehet, hogy azt várják tőlem, hogy színekről, formákról és anyagokról beszéljek, és bár lehet ezekről beszélni, szerintem egyszerűen nem érdemes. A trend szóhoz – a mai értelemben – a gyors fogyasztás és az eldobhatóság mentalitása kapcsolódik, ami szöges ellentétben áll az én értékrendemmel, tekintve azokat a globális folyamatokat, amik a világban zajlanak. Ma azt kell trendivé tenni, ami legkevésbé tűnik annak, többek között az időtálló formavilágot, a hosszú élettartamú és természetes anyagok használatát, a lokális erőforrások előnyben részesítését, a javíthatóságot és az alázatos hozzáállást a környezetünkhöz. Összefoglaló nevén fenntarthatóságnak hívjuk az ilyen irányú törekvéseket, és bár ezzel a fogalommal érdemes óvatosan bánni, a kurzus során én is ezt a szót fogom használni, a könnyebb érthetőség érdekében. A házi feladat értékelésénél nagyarányú pontszámokkal értékeljük majd a fenntartható szempontok érvényesítését, hiszen a helyes tervezői attitűd részévé kell, hogy váljon az egyéni felelősségvállalás a bolygónk és a rajta élő embertársaink egészségéért.

Magyarország építészetét sokáig a panelházak és Kádár-kockák határozták meg. Milyen a mai építészet itthon?

A kérdés jó, de nagyon nehéz és komplex is egyben. Nem nagyon lehet, ezért meg sem próbálom csupán néhány mondatba összefoglalni a választ, inkább kiragadok néhány gondolatot.

A vidéki és kertvárosi ingatlanállomány nagyon vegyes, szerencsére egyre több a környezetébe illeszkedő, vagy éppen attól nagyon eltérő, de jó ház, a világlátott építészeink egyre inkább mernek és tudnak is értékes házakat tervezni. Még mindig sokan vágynak „magyiterrán” házakra, valamint a minimálnak nevezett drága, de fantáziátlan betonvillák is felszaporodtak. Mindemellett látni lehet kiváló, hagyományokból táplálkozó házakat, egyedi megoldásokat felsorakoztató faházakat és bravúros hozzá- és átépítéséket is.

A nagyvárosokban szinte már kizárólag társasházi lakásokban élnek az emberek, amiket lakótelepek helyett lakóparkoknak neveztek el, pedig sok esetben rosszabban tervezettek, mint a panelházak és azok környezete. A piacot a profitmaximalizálás jellemzi, ezért az ingatlanfejlesztők többnyire mindent kispórolnak a házakból, amit csak lehet: nincsenek egyedi homlokzatok, nem készülnek tárolók, zsugorodnak a szobák és a lakások, és egyre kisebbek a belmagasságok is. Ez egy szomorú tény, az emberek többsége azonban mégis ilyen házakba vágyik, mivel az új mindig vonzóbb és könnyebbnek tűnik, mint egy régivel küzdeni – pedig az esetek többségében sokkal jobban megéri.

Nem nagyobb kihívás kis alapterületre tervezni?

Nem a méret az, ami gondot okoz, mert a kis alapterületű ingatlanoknál is van tér a kreativitásra. Kifejezetten az új építésű lakásoknál vannak leszűkítve a lehetőségek. Ezeknél minden alaprajz annyira ki van maxolva, hogy egyszerűen nincs mozgástér, nincs lehetőség, hogy valamit megmozdítsunk vagy áthelyezzünk komolyabb veszteség nélkül, gondolok itt arra, hogy akár egy szoba elvesszen. A konyhák is nagyon kötöttek, én például balkezes vagyok, és nem biztos, hogy a mosogató vagy a főzőlap kézre fog esni, de az áthelyezésre – a kényelmes pultfelületek meghagyásával – sokszor már nincs lehetőség.

Pont ezen okokból kifolyólag sokkal jobban szeretem azokat a feladatokat, amikor a régi bérházak lakásaival, vagy akár az '50-es, '60-as években épült ingatlanokkal kell dolgozni. Sok a kreatív lehetőség a családi házaknál, míg a lakóparki lakások esetében leginkább sablonmegoldásokat lehet alkalmazni. Utóbbiaknál nagy kihívás egyedit alkotni, de azért nem lehetetlen.

Ha ez az irány, akkor előbb-utóbb eljutunk a japán kapszulákig?

Bár olyan sűrűség nálunk remélhetőleg nem várható, mint amilyen egy japán városra jellemző, mégis a lakóterek zsugorodása felé haladunk. Azonban Japánban a „kapszula” lakásokban megjelennek a high-end megoldások, olyan vasalatrendszerekkel és profi megoldásokkal operálnak, amiktől fantasztikussá és nagyon jól használhatóvá válnak a legkisebb, legapróbb terek is. Itthon egy 30 négyzetméteres lakás vásárlója nem tud vagy nem akar további nehéz milliókat költeni arra, hogy pl. az ágya a mennyezetről jöjjön le.

A legkreatívabb feladat akkor egy családi ház tervezése?

Ez önmagában nem igaz, minden feladatban szükség van a kreativitásra, annak mértéke viszont attól függ, hogy az adott megbízó éppen mennyire bevállalós, mit enged a költségvetés, illetve a tervező mennyire tud és mer egyedi megoldásokat alkalmazni.  Az én egyik kedvenc feladattípusom a budapesti bérházak lakásainak felújítása, mivel ezekben rengeteg lehetőség rejlik. A magas belmagasság, a függőfolyosók, a térelosztások miatt ezek a lakások nagyszerűen átalakíthatók, a sok válaszfal és a pufferterületek miatt kiválóan hozzáigazíthatók napjaink életmódjához.

A kurzus házi feladata pont egy ilyen jellegű lakás átalakítása lesz, mivel egyrészt nagyon gyakori, hogy ilyennel találkozik az ember, másrészt kis léptékben, de ki lehet bontakoztatni a kreatív elmét, és a legfontosabb műszaki ismeretek elsajátítására is tökéletesen alkalmas.

Neked mi volt a legizgalmasabb projekted, mire vagy a legbüszkébb?

Számomra minden projekt a maga nemében különleges kihívás, ezért inkább arra vagyok a legbüszkébb, amikor valami olyat sikerül megoldani, ami elsőre lehetetlennek tűnik. 

Nincs olyan feladat, amiben ne merülnének fel nehézségek. Ezekre mindenki a maga módján ad egy választ, de gyakran látom, hogy sokan csak megússzák, valahogy megoldják az adott problémát, és maximum kihagyják a portfóliójukból az előnytelen részeket. Az igazán jó tervezőket pont az emeli ki a sokaságból, hogy a legnehezebb részleteket is művészi módon oldják meg. Én addig gyúrok minden részletet, amíg meg nem találom a lehető legjobb és legszebb megoldást, még ha ez a legtöbb esetben a ráfordított időt tekintve nem is kifizetődő. Nagyon sokszor hallottam, hogy valami nem megoldható, nem fér el, vagy nem lesz jó úgy, de ha végül mégis sikerül bebizonyítanom az ellenkezőjét, azt igazi sikernek élem meg.

Általában kivitelezői oldalról hallod, hogy valamit nem lehet megcsinálni?

Természetesen, hiszen a sokat emlegetett frázis szerint is: a papír mindent elbír.

Ha már itt tartunk, tervezői oldalról szerinted vannak tipikus hibák, amiket az ember kezdőként elkövet? Mit érdemes elkerülni? 

A leggyakrabban elkövetett hiba a kapkodás: az, hogy nem hagynak elég időt a tervezésre. Mindenki azonnal akar mindent, óriási a nyomás a tervezőn, hogy minél hamarabb készüljön el a tervekkel. Ha éppen a kapacitása engedi, vagy nagyon kell a munka, akkor a tervező ilyenkor feladja a szabadidejét és éjt nappallá téve tervez, pedig a valóságban gyakran arra több időt kell várni, hogy egy kivitelező válaszoljon egy e-mailre, mint amit a teljes tervezésre szánnak. Ennek nagyon sokszor kapkodás az eredménye, aminek mindenki megissza a levét. A tervezésre szánják a legkevesebb időt, holott egy jól kiforrott és alaposan átgondolt tervtől lesz valami igazán jó. Persze a kivitelezés is ugyanolyan fontos, de rossz tervekből nem lehet jó házat építeni, a jó tervezéssel a legtöbb hibát el lehet kerülni. 

A tervezőn kívül a megbízónak is szüksége van elegendő időre ahhoz, hogy jó döntéseket hozzon, amihez szüksége van arra, hogy a saját igényeivel tisztába kerüljön, megértse a házat, a kialakuló tereket és a funkciókat megfelelően meghatározza magának. Előfordul például, hogy látjuk egy konyhán, hogy nem funkcionális. Ha van időnk átbeszélni a megbízóval, hogy mit szeretne ott valójában csinálni (tényleg akar-e ott főzni), akkor lehet, hogy először még ragaszkodni fog az álom „katalógus” konyhájához, de előbb-utóbb rájön, hogy más igényei vannak. Nagyon gyakori, hogy valaki beleszeret egy képbe, ami nem is róla szól. Sokszor még a látványtervek alapján sem tudják elképzelni, hogy valami hogyan fog kinézni a valóságban, és csak a kivitelezési fázisban szembesülnek vele. Ilyenkor kezdhetjük az egészet elölről, persze ha van rá idő és lehetőség. Szóval időt kell hagyni arra is, hogy a terv a megbízóban is megérjen. 

Szóba jött már a lakópark és a japán kapszuladesign is. Merrefelé haladunk itthon az otthontervezéseknél? 

Ahogy egyre drágábbak lesznek a telkek, az építőanyag és az élőmunka, nem kerülhető el, hogy sűrűsödjenek a városi területek. Hozzáteszem, rengeteg üres lakás áll Budapesten, és sok az üres ház vidéken is – ezekkel kellene előbb kezdeni valamit. Attól függetlenül, hogy az új lakások energiahatékonyabbak, megújuló energiákat használnak és gazdaságosabbak, én arra buzdítanék mindenkit, hogy inkább keressen egy régi ingatlant, és azt újítsa fel, minthogy minden áron újat vegyen. Szerintem a japán kapszulákig nem fogunk eljutni, ott a népsűrűség és a földrajzi adottság az, ami ezt előhívta, de igen, zsugorodnak a lakóterek. Ez ellen viszont küzdeni kell, egyszerűen nem szabad megvenni olyan lakásokat, ahol 8 négyzetméter egy gyerekszoba. 

Milyen a magyar építészeti stílus? Van egy-két olyan tipikus dolog, ami a magyar otthonokra jellemző?

Ha ezt a kérdést meg tudnám válaszolni, már valószínűleg minimum Ybl-díjat kaptam volna. Egyébként éppen most készül egy építészeti törvény ennek kapcsán, kíváncsian várom a tartalmát. Magyar vagy magyaros stílusról maximum az építészetben beszélhetünk, belsőépítészetben nem igazán létezik ilyen. Ha van magyaros stílus, arról is csak az I. világháború előttig beszélhetünk, hiszen utána mindent áthatott a rezsim. A kockaházak, bár beépültek a magyar identitásba, de semmiképpen sem magyarosak. Az említett budapesti bérházak viszont nagyon-nagyon jellegzetesek és egyediek, ezek tényleg csak itt vannak, még a külföldiek is imádják megvásárolni ezeket. Egy-egy ilyen ingatlan jó befektetés is lehet.

Ha belsőépítészetről és lakberendezésről beszélünk, akkor a beépített, láthatatlan tárolók és a praktikus kis bútorok azok, amik egyre népszerűbbek. A minél letisztultabb formavilág, az időtállóság az, amire törekedni kell, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ha valami nagyon trendi, akkor azt 5-10 év múlva már dobjuk is ki – felgyorsítva ezzel a klímakatasztrófát. Amit érdemes lenne beépítenünk a magyar identitásba, az a józan paraszti ész használata és a dolgok kreatív újragondolása, akár tárgyakban, akár lakófunkcióban.

A legfontosabb, hogy hosszú távra tervezzünk, és olyat, ami igazán nekünk, a családunknak készül. Egy-egy vásárlás előtt tegyük a szívünkre a kezünket, és gondoljuk végig: csak azért választunk valamit, mert ez a trendi, vagy mert ez a legolcsóbb, vagy azért, mert ezt akarjuk örökül hagyni az unokáinknak?