A drágakövek formáiból, színeiből indul ki egy ékszerkollekció megtervezésekor, de előfordult már, hogy a kisfia legója adta az ihletet – mondja interjúnkban Molnár Zsófi ékszertervező, akinek termékeit Sophie Molnar Design néven ismerhetik a vevők, augusztustól pedig az Ékszertervezés és márkaépítés az alapoktól kurzusunk előadója is lesz. Beszélgettünk vele többek közt:
- – az évszakokra felosztott színtípusokról,
- – a privát érdeklődés megélhetéssé alakításáról,
- – a vállalkozói és alkalmazotti működésről,
- – fizikai és statikai határokról,
- – arról, mit tenne most másképp pályakezdőként,
- – letisztult, giccses és statement ékszerekről
- – és arról is, miket nem érdemes egyszerre viselni.
A szép ékszer a gazdagok kiváltsága, mindenki másnak marad a bizsu?
Ez valami XVII. századi idézet? Abszolút nem a nagyon gazdagok kiváltsága, a mi vásárlóközönségünk sem mind milliomos. Ráadásul egy jó minőségű ékszert szinte egy életen át lehet hordani, szóval érdemes befektetni egy-két jobb darabba. Azt pedig az ügyfél mondja meg, hogy 200 ezret költene el nálunk vagy kétmilliót, mi az igényekhez igyekszünk igazodni. A vevőink 80 százaléka egyéként eljegyzési gyűrűt és a karikagyűrűt keres, amit mondhatni, „muszáj” megvenni. Ugyanakkor sokan az esküvő után visszajönnek évfordulóra vagy a gyerekük születése alkalmából ajándékért. Itthon is terjed az úgynevezett push present intézménye, amit az újdonsült apukák adnak a párjuknak, aki gyerekkel ajándékozta meg őket. Ez pedig gyakran ékszer, például gyűrű vagy nyaklánc. Az árakra visszatérve: egy kis gyűrű vagy egy egyszerűbb nyaklánc 150-200 ezernél kezdődik, ez a beugró, miután mi a drágaköves darabokra specializálódtunk.
Felfelé a határ a csillagos ég?
Igen, volt már olyan ügyfelünk, aki ötmillióért rendelt ékszert. Persze azt már nyilvánvalóan befektetési céllal vette, nem azért, hogy a mindennapokban viselje. Egy jó minőségű gyémántot ugyanis könnyű eladni, ha szükséges. Napi használatra vagy ajándékba a 2-3 milliós darabok a legdrágábbak, amelyek nálunk előfordulnak. Igaz, ezt ránézésre egy laikus nem biztos, hogy megmondaná róluk.
Hogyan kezdesz bele egy ékszerkollekció megtervezésébe? Mi inspirál hozzá?
Az inspiráció bárhonnan jöhet, de nem tudok olyan klasszikus dolgokat mondani, hogy a természet vagy az építészet. Mindig a drágakövekből indulok ki, imádom őket, gyerekkorom óta kavicsokat gyűjtöttem, a kagylókat máig gyűjtöm és a nagyobbik fiam is kezdi, ezt már most imádom nála. A drágakövek formáiból, színeiből kiindulva pedig keresem azokat a formákat, a színeket, amelyek jól néznének ki együtt. Már az elején azt mérlegelem, mi mennyire lesz hordható és eladható. Egy darab ugyanis hiába szép, ha két évig készleten van, mert senki nem vállalja be, nem tudja ugyanis hova és mivel felvenni. Néha csak úgy bekattan, hogy valamit most le kell rajzolnom, olyan is volt már, hogy a kisfiam legójából jött az ihlet.
Természetesen az is egy fontos kiindulási alap, hogy melyik ügyfélnek mi áll jól. Népszerű megközelítés a színelemzés, vagyis hogy ki milyen színtípusba tartozik. A négy évszakra van felosztva főtípusonként, nem a születési dátum, hanem a hajszín, szemszín, bőrszín alapján. Viszonylag komplex rendszer, mindnek három altípusa van. Én például élénk tavasz típusú vagyok, vagyis nekem a meleg, élénk színek állnak jól. A nők ezt egyre gyakrabban tudják magukról és ez alapján is igyekszem dolgozni. Ahogy persze az ügyfél stílusához, kedvelt színeihez is alkalmazkodom. Ilyen értelemben inspirálnak tehát az emberek is, de egy videóklip vagy egy ékszerház kollekciója alapján nem kezdek el tervezni, hiszen másolni nem akarok.
Egy korábbi interjúdból az is tudható, hogy kiskorod óta szenvedélyes ásványgyűjtő vagy, ez nőtte ki magát oda, hogy drágakő-szakértővé válj és profi ötvösökkel kezdj egyedi ékszereket készíteni. Ez szuperül hangzik, de gondolom, ennyire azért nem volt sima az út. Mennyire volt nehéz a privát érdeklődést megélhetéssé átalakítani?
A szüleim – főleg édesanyám – már általános iskolában azt nyomták, hogy Zsófika közgázra fog menni, mert tényleg reálos beállítottságú vagyok. El is mentem nemzetközi kapcsolatokra, ami nagyon jól hangzott, de a szakosodásnál már olyanok kerültek elő, mint a külpolitika, amit nagyon nem éreztem nekem valónak. Tudnom kellett a jogot, a törit – szenvedtem ezekkel, de lediplomáztam. Az ugyanakkor elég egyértelmű volt, hogy nem ezt fogom utána csinálni. Már az egyetem alatt, 19-22 évesen is bizniszeltem, sefteltem dizájner cuccokkal, például Londonban vett táskákkal. Utána voltam is Londonban Erasmuson 2010-11 körül hazatérve pedig a focira kattantam rá. Elmentem a Sport TV-hez riporternek egy évre, de lassan rájöttem, hogy ez sem annyira nekem való. Nem is tudok belőle túl jól megélni és elég nagy is volt ott a verekedés, főleg a csajok közt.
Utána a seftelésből az lett, hogy vettem drágaköveket, terveztem ékszereket és megcsináltattam azokat – az egyik ötvössel egyébként a mai napig együtt dolgozom. Ezeket eladtam, de csak kicsiben, az egyik barátom viszont feltette a kérdést, hogy miért nem csinálom meg nagyban. Azzal érvelt, jó a stílusuk, szerinte lenne rá kereslet. Ekkor, 2012-ben indultam el a vállalkozásommal, a Sophie Molnar Design márkával, az elején egyébként kockázatitőke-befektetőként ő is beszállt. Eddigre már elég sokat tudtam a drágakövekről, de hogy hivatalosan is árulhassak ékszereket, elvégeztem a V-Pearl akkor még OKJ-s drágakő-szakértői tanfolyamát. Utána folyamatosan nőtte ki magát a márka. Először az Allee-ban béreltünk irodát, később megkeresett egy ruhamárka, több helyen is volt irodánk, tavaly szeptember óta pedig a MOM Park mellett megnyílt a saját bemutatótermünk, ahol fogadjuk az ügyfeleket és a fotóink is elkészülnek.
Az ékszertervezés csak saját vállalkozással működik, vagy alkalmazottként is lehet végezni? Ha lehet, milyen cégeknél?
Magyarországon konkrétan ékszertervezőként nem feltétlenül lehet alkalmazottként dolgozni. A Práter vagy a MOME ötvösképzésén végzők elmehetnek és el is mennek akár nagyobb cégekhez is például javítani, kőfoglalónak, vésnöknek, kőcsiszolónak és így tovább. Maga az ékszertervezői munka azért ritka a cégeknél, mert a vállalatoknak jellemzően megvan a kreatív igazgatójuk és az, milyen ékszereket készítenek. Az olyan nagy márkák, mint mondjuk a Bulgari esetén ráadásul akár harminc éve ugyanaz a kreatív igazgató. Inkább az a jellemző, hogy dizájnereket alkalmaznak, akik megrajzolják a terveket.
Egy ékszerből többféle tervet is rajzol, mielőtt megvalósítja
(Forrás: Molnár Zsófi)
Ezért próbál meg sok, ékszertervezésben gondolkodó fiatal önálló márkát építeni. Amihez nyilván kell legalább 10 év tapasztalat. Épp ezért fogok a képzésen is olyan betekintést adni a szakmába, amivel fellendítheti az üzletét, aki pár éve kezdte el, és valamiért még nem megy jól. Akár az üzlet, akár a tervezés, akár a marketing szintjén bukik el jelenleg a siker. Vagy ha valaki eddig ötvösként dolgozott, de ezután maga is tervezné a kollekciókat, abban is segítek. Cél az is, hogy az alkalmak egyfajta networking-lehetőségként is funkcionáljanak, például egy tervező összeálljon utána egy ötvössel.
Milyen előképzettséggel és érdeklődéssel jelentkezzenek az augusztus 15-én induló ékszertervező képzésedre?
Olyanokat is várunk, akiket csak érdekel a téma, de még fogalmuk sincs róla. Ahogyan azokat az ötvösöket, grafikusokat is, akik már benne vannak a szakmában, de szeretnének márkát építeni. Nem véletlenül került be a márkaépítés a címbe, a cél, hogy ne a fióknak készüljenek a tervek. Nem kell különösebb előképzettség a jelentkezéshez, arra is jó lesz a kurzus, hogy aki belekezd, megtudja, mit tanuljon még a későbbiekben, mondjuk végezze el a SKVOT modellezéssel kapcsolatos képzését, a Laba valamelyik marketinges kurzusát, vagy bármi egyebet. Ahhoz is kapnak tippeket, honnan szerezzék be a jó alapanyagokat és melyik ötvössel, vésnökkel érdemes együtt dolgozniuk. Szóval bárkit várunk, akinek szenvedélyei az ékszerek, a drágakövek és már felmerült benne, hogy ezzel komolyabban is foglalkozzon és szeretnének is ebből megélni. Vagy – például anyukaként – abbahagyták, de visszatérnének a piacra. Segítek megtalálni, kinek melyik rész megy jól a folyamatban, a többihez pedig megtalálni a megfelelő társakat.
Aki egy vállalkozással elindul, mennyire számítson telített piacra, mennyire tud még újat, eltérőt mondani? Nagyon niche területet kell találnia hozzá?
Az említett képzések új évfolyamairól kijövő fiatalok nagy része megpróbál betörni a piacra egy saját márkával. Amelynek nyilván az a lényege, hogy legyen egy felismerhető stílusa, ám az nagyon sokféle lehet. Egy korábbi gyakornokomnak például gót jellegű, nagy karmos a stílusa, amit én ugyan nem vennék meg, de biztosan megtalálja, akinek ez jön be. Ha nem teljesen sablonos dolgokkal jövünk ki, hanem van már benne valami extra hozzáadott érték, az már működhet. Ám hogy ténylegesen fog-e, az csak a piacra lépés után derül ki.
Másolni nem akarok, mondja Molnár Zsófi
Feltételezem, egy üzlet bérlése nem olcsó. Egy pályakezdő hol tudja eladni a portékáit, az Etsyn, a Meskán, saját webshopban?
Az Etsy nem egy rossz ötlet, bár hátrány innen nézve, hogy ott amerikai a legnagyobb közönség. A Meskát annyira nem ismerem, de érdemes elsősorban az EU-n belül eladni a termékeket, hogy azok így ne legyenek drágábbak, például a vámok miatt. Ma már onnan el lehet indulni, ha valakinek van egy jó Instagram-oldala, ahová felteszi az elkészült munkáit szépen megkomponálva a képeket. Ez lényegében pénzbe nem kerül, csak dolgozni kell rajta. Nyilván egy ötvösnek már tőkeigényes dolog megvenni a műhelyébe a berendezéseket, ugyanakkor vannak olyan ötvösműhelyek, ahol lehet bérelni egy asztalt, ez is egy megoldás.
Az online értékesítés mindenesetre jól működik, a megrendelővel pedig akár egy kávézóban is lehet találkozni. Egy kollekció elkészítése referencia gyanánt, az viszont már drágább mulatság, meg kell ugyanis venni hozzá az alapanyagokat: az aranyat és a drágakövet. De ezt is el lehet kezdeni kicsiben, nem kell rögtön milliókat beletenni. Ha valaki 500 ezret összeszed, azzal már el lehet indulni. Ezüstből is elkészíthetők az első tervek arany helyett – az már sokkal olcsóbb – jelezve, hogy mi az, amit egyébként oda jutva már aranyból képzeltünk el.
Mit tennél másképp, ha most kezdenél bele? Mennyire van tapasztalatcsere az ékszerészettel foglalkozó magyar vállalkozók között?
Jellemzően nincs. Jó lenne ezen változtatni, de idehaza sajnos sokan savanyúak és szeretik lehúzni a másik munkáját. Amit személy szerint sajnálok az az, hogy már nem itt kéne tartanom, az egészet kezdhettem volna előbb. Túlzottan óvatoskodtam, bátrabban kellett volna elindulnom, ezt azóta már látom. Persze az ember a harmincas éveiben tudja meg igazán, mit hogy érdemes csinálnia. De így is azt tanácsom a kezdőknek, mérlegeljék, mit bukhatnak és legyenek bátrabbak! Illetve vegyék körbe magukat olyanokkal, akikkel jól együtt tudnak dolgozni és előre viszik a munkájukat. Az elején egyedül indul mindenki, de idővel a közösségi média kezelésétől a fotózásig számos területet érdemes kiszervezni specialistáknak.
Te ötvöst például hol találtál, a kezdőknek mit ajánlasz, hol keressenek?
Ajánlás alapján. A szakmán belül azért ajánlják az embereket például ékszerekkel foglalkozó Facebook-csoportban. Illetve ahol megvesszük a drágaköveket, ott is tudnak ajánlani, mert oda sok ötvös jár. Vannak ilyen találkozási pontok és a képzésen a networking lehetőség mellett arra is adok tippeket, kikhez érdemes elmenni.
Minél nagyobb és feltűnőbb, annál jobb – mondta Gembicki Glória divatszakértő a 2024-es ékszerdivatról áprilisban. Korábban te viszont azt mondtad – egészen pontosan az egyedi megrendelések kapcsán – egy interjúban, hogy „hazánkban talán a visszafogottabb, letisztultabb vonal dominál”. Most akkor melyik?
A vevőkör és a véleményem is változik, mára sokan bevállalják a nagyobb darabokat is. Ugyanakkor nyilván ha nálunk az összes ékszer visszafogott és ezt kommunikáljuk is, senki nem fogja nálunk keresni a hatalmas darabokat. Én szeretem a több drágaköves nyakláncokat, fülbevalókat, amelyek ugyanakkor még nem giccsesek, hanem pont el vannak találva. Értelemszerűen mások túlmennek ezen a határon, de nyilván annak is megvan a közönsége. Akinek az tetszik, hordja azt.
Hol a határ?
Én személy szerint, ha elmegyek valahova, egy statement jellegű ékszert fogok felvenni, ami meghatározza a stílusodat, a szettedet, arra koncentrálódik a figyelem, és ad egy wow-élményt. Egy most készülő, hosszabb nyakláncom például szerintem egy jó arany középutat képez abban, hogy már abszolút működik statement jelleggel, de még nem giccses, még nem túl sok. Fülbevalóknál is rengeteg jó példánk van erre. (Cikkünk illusztrálására ilyen ékszereket mutatunk be, valahol a hozzájuk kapcsolódó tervekkel együtt.)
Forrás: Molnár Zsófi
Mi az, ami mostanában népszerű idehaza? A nagyon nagy ékszerek, a letisztultak, esetleg valami a kettő közt?
Ékszerből nincs divat, mert azt nem egy szezonra vesszük. Sokkal inkább egyfajta örök érték, tartja, sőt akár növelheti is az értékét. Egy drágaköves ékszert főleg úgy veszünk meg, hogy azt megöröklik majd még az unokáink is, ha tényleg olyan minőségű. Magyarul itt nincs divat és ne is legyen! Nyilván minden évben a Pantone kihoz egy színt, ha valakinek olyan a büdzséje, akkor abban az évben készíttethet olyan színű ékszert magának. De egy értékesebb ékszer nem úgy működik, hogy csak idén hordom, jövőre már nem.
Annyit azért mégis látunk, hogy eljegyzési és karikagyűrűknél a sárga arany és az ovális csiszolású gyémántok nagyon jönnek vissza. A 60-as évektől a 90-es évekig is a sárga arany ment és a kicsit oroszos vörös változata. A 90-es, kétezres években a fehér arany lett népszerű ezeknél a gyűrűknél, a 2010-es évektől pedig a rozé és a fehér aratott le mindent. Most pedig visszatértünk a sárgához. De a színtípus szerinti választás itt is egyre inkább bejön a képbe. És a karikagyűrűt aztán tényleg egy életen át hordjuk, szóval az adott év trendjei helyett az alapján érdemes dönteni, hogy neked mi áll jól, mit hordasz komfortosan.
A weboldalatok azt írja, először a követ választja ki az ügyfél, ahhoz tervezik a hozzá illő foglalatot, anyagot, formákat. Mondasz pár példát, hogy mihez mi illik vagy mi nem illik? Hány színt lehet maximum kombinálni?
A személyes javaslatomat tudom itt is csak elmondani, hiszen ez is szubjektív. Szerintem a rozé és a fehérarany például jók együtt. Ugyanis messze vannak egymástól a színskálán. Egy sárga és egy rozé arany kombinációja már kevésbé működik, illetve együtt egy fehér és egy sárga sem az igazi. Ezért azt szoktam javasolni, hogy a sárga aranyat külön hordják. Ez ugyanakkor csak például ugyanarra a kezünkre vonatkozik, a másikon már nem gond. Ha valaki nagyon tartani szeretne egy tónust, azonos színű a fülbevalót és nyakláncot választ. Ugyanakkor az a fajta szettelés, hogy egy teljesen ugyanolyan nyakláncot és fülbevalót hordanak – és akkor itt mégis tudok mondani még egy trendet –, az már kiment a divatból.
Forrás: Sophie Molnar Design, Instagram
Mi van helyette?
Inkább csak tónusban, formában igyekeznek összehangolni ezeket a vevők. Ugyanaz a fülbevaló és nyaklánc együtt már sok, egy nagy rozé nyaklánchoz mondjuk inkább egy finomabb, nem pont ugyanolyan rozé fülbevalót érdemes választani. Csak színben menjen hozzá! Ha nagy a nyaklánc, akkor a fülbevaló legyen kicsi, vagy fordítva. Ha nagyon nagy a fülbevaló, akkor ne legyen nyaklánc, vagy a nagy karkötő sem jó gyűrűvel. Amik közel vannak egymáshoz, ott ne legyen mindkettő hangsúlyos, valamit emeljünk ki, ahogyan egy sminknél is megteszik! Ne legyen minden középpontban!
Azt is nyilatkoztad, hogy a kedvenc alapanyagod a turmalin, amely 45 féle színárnyalatban létezik. Ha a kőtől indulunk el, gondolom, a kiválasztott szín nagyban meghatározza a végeredményt. Mit javasolsz választási szempontnak?
Egy kékeszöld turmalin például azért nagyon jó kiindulópont, mert a sárga, a rozé és a fehér arany is remekül megy hozzá. Akinek például hűvösebb színtónusú a bőre, az válassza a fehéret hozzá! Szóval én a turmalint azért szeretem, mert mindenhez passzol, így a végeredmény jól személyre szabható. Egy sárga vagy rozé arany esetén kapunk belőle egy meleg tónusú ékszert, fehérrel pedig egy full hideget. Mert egyébként egy meleg vagy hideg tónusú kőhöz olyan arany is illik jobban. Szokták mondani, hogy a fehér gyémántot csak fehér aranyba szabad betenni, mert a másik kettő elviszi a szinét, így sárgásabb lesz és nem látszik, hogy milyen fehér, azaz milyen értékes. Ha mégis utóbbiakkal szeretné az ügyfél, akkor a foglalatot elkészítjük fehér aranyból és a sínt sárgából vagy rozéból. A tónusok is keverednek olykor, de a színekre, hogy kinek mi áll jól, kinek milyen a színtípusa, érdemes jól odafigyelni.
Forrás: Sophie Molnar Design, Instagram
„Sokszor szabad kezet kap, sokszor az ügyféllel együtt születik meg a végső elképzelés, de olyan is volt már, hogy konkrét tervekkel érkeztek hozzá” – írták rólad egy korábbi cikkben. Melyiket szereted jobban és melyik a gyakoribb?
Mindkettőnek megvan a szépsége. Például amikor férfiak jönnek eljegyzési gyűrűt venni, valaki onnan közelít, hogy mit szeretne és megkérdezi, az mennyibe kerül. Más elmondja, mennyi pénze van rá és abban kér segítséget, abból mit lehet kihozni. Mindkettő jól működik. Amit nem szeretek, amikor valaki azt véli, hogy mindent tud, mert valamit itt-ott olvasott. Ha valaki tudja, mit akar, azzal tényleg nincs baj, csak páran képtelen elképzelésekkel jönnek.
Például?
Hogy a drágakövet tartó karmok képtelen irányba álljanak, ami fizikailag sokszor nem kivitelezhető. Az ügyfél látott ugyanis valahol a neten egy 3D rajzot, ami remekül néz ki, csak nem lehet megvalósítani a gyakorlatban. Ugyanígy statikai határok is vannak: ha túl vékony egy gyűrű sínje, az el fog deformálódni. Főleg egy minden nap viselt eljegyzési gyűrűnél ez különösen nagy gond. Vagy egy túl kicsi sínbe egy túl nagy kő egyszerűen nem fér bele. Ezt sem mindenki fogadja el. Volt, hogy más megcsinálta neki és egy évre rá visszahozta hozzám javításra. De nem szeretem más munkáját javítani, mindenki a sajátjáért vállal felelősséget. Ilyenkor megkérem, hogy ahhoz vigye vissza, aki készítette – mert amúgy én ilyenkor azt mondanám, hogy kezdjük előről.
Karikagyűrűn kívül mennyire vesznek maguknak is bármit a férfiak?
Ritka, nagyon kultúrája sincs. Egy pasinak az óra és a karikagyűrű szokott az ékszere lenni. Valaki hord valamilyen nyakláncot is, de azok nem drágakövesek. Mi sötétebb, drágaköves mandzsettákat szoktunk még eladni férfi vevőknek, esetleg egy monogramot belegravírozva.
(A borítóhoz felhasznált képek forrása: Sophie Molnar Design, Instagram innen és innen, illetve a cég egyik kampányfotója, az összes fotót az engedélyükkel közöljük.)