Csak Z generációs kollégákkal dolgoznak együtt, és tudják, hogy falnak mennek attól, ha valamire azt mondják: wow, ez nagyon gen-z-s – hangzott el az egyebek mellett a DiSPUTA, a Mivanaveled Show és a Mi a TikTokod? netes műsorokról ismert Compact TV munkatársaitól az A38-on tartott „Next Gen Konferencia: Tartalom a Z Generációnak” rendezvényükön. A valahol az Y és a Z generáció határán születettként általában red flag számomra, ha annyiszor hangzik el magyar környezetben a „gen Z” kifejezés, ahányszor az esemény négy órája alatt. Az igen részletes és izgalmas dolgokra kitérő, itt bemutatott kutatás, és a médiacéges, multis tapasztalataikat felvonultató panelisták olykor egészen önreflektív, a generáció heterogén jellegét többször hangsúlyozó megnyilvánulásai mellett ugyanakkor szerencsére sikerült elkerülni azt a cringe izzadtságszagot, ami az esetek többségében érezhető, ha bárhol elhangzik egy, „a fiatalok azt szeretik” kezdetű mondat.
Megtudtuk például, hogy az 1996 és 2009 közt született (a nemzedékek intervallumai forrásonként gyakran eltérnek, de a kutatás ezzel dolgozik) Z generáció is néz lineáris tévét (amikor bekapcsolsz egy csatornát, és azt nézed, amit épp adnak), a streaming pedig azt nem váltotta le teljesen, csak a nagyobb képernyő előtt töltött időből szakított ki egy jelentősebb szeletet. Ahogyan az is előkerült, hogy tovább él a népi-urbánus törésvonal, a falvakban élők tiktokozása eltér a városi fiatalokétól, sőt, viszonylag új, jelentősebb különbségként jelent meg az, ki jár, illetve járt állami, és ki magániskolába. Ahogyan a beszélgetések több pontján elhangzott: nem érdemes a Z generációt masszaként kezelni, a többségre jellemző dolgok alól még mindig van sok kivétel, és gyakran életkor helyett egyszerűen érdeklődési körre érdemes szűrni. A 444-ről ismert Jelinek Anna műsorvezető például az egyik felvezetőben a generációjával kapcsolatos sztereotípiák ellenére bevallotta: nem használ TikTokot.
Mást néznek a falun és a városban
A médiacég friss kutatásának a fiatalok reklám- és tartalomfogyasztási szokásairól – az eredményeket a Kreatív ebben a cikkében összefoglalta –, mint elhangzott, az volt a célja, hogy ne csak elérjék, hanem meg is értsék ezt a generációt. Ez alapján a rendezvényen kiemelték, hogy a közösségi média az identitásuk része, és másként kommunikálnak, mint az idősebb generációk, ugyanakkor nem képeznek egy egységes tömböt: a budapesti, a más városokban élő, és a falusi fiatalok között számos különbséget találtak. Ilyen volt, hogy míg a városi fiatalok kritikusak az influenszerekkel szemben, a falusiak jellemzően nagyobb arányban tartják őket inspirálónak. De ezzel együtt is az „eladja magát” volt a leggyakoribb gondolattársítás velük kapcsolatban, – a városban és a falun élő válaszadók mintegy fele, és a budapestiek harmada is bejelölte ezt. Ezt követte az – angol influencer szó tükörfordításaként is értelmezhető, de mégis csak negatív – „befolyásoló”, majd a „manipuláló”, miközben az első pozitív jelző, a „szórakoztató” legmagasabb, falusi említése is csak 22,9% volt.
Az adatokból az is látszik, hogy a továbbra is a leginkább pörgetett Facebook használati gyakorisága a Budapesten kívüli városokban a legmagasabb, az Instagramot a fővárosban nézik a legtöbbet, a TikTokot pedig a falvakban. Az eltérések nem is olyan jelentéktelenek: a kínai hátterű videómegosztót a budapesti fiatalok mintegy fele, a faluban élőknek viszont a kétharmada használja legalább hetente. Az is kiderült, hogy az urbánus Z generációsoknak a YouTube-videóknál magasabb arányban fontosak az eredeti tartalomötletek, míg a falusiak kevésbé szeretnek hosszú videókat végignézni. Sági Ferenc, a tanulmányt készítő NRC Marketingkutató és Tanácsadó Kft. kutatási igazgatója szerint miközben a Z generáció már leszámolt azzal az illúzióval, hogy rájuk nem hatnak a reklámok, eltérő, kit mi szólít meg. A falusiak egy picit jobban aktiválhatók például kozmetikai reklámokkal, ők inkább követnek influenszereket is.
Az pedig az egész generációra jellemző, hogy az ilyen megjelenésekkel könnyebb őket eljuttatni egy tényleges vásárlásig, mint az idősebbeket, hangzott el az előadásában. Abban is fontos különbségek voltak, hogy ki milyen értékeket jelölt meg fontosnak. „Mindenkinél elöl az őszinteség volt, de a budapestinek fontos a siker és a szabadság, ezek a falusiaknak kevésbé. Innentől kezdve tök más tartalommal tudsz hozzájuk szólni” – tette hozzá Barna Anett Petra, a Compact TV digitális stratégája. A falvakban élő fiataloknál pedig az őszinteség, a becsületesség, a tisztelet és a bizalom volt, melyeket gyakrabban említettek. Egyébként miközben az idősebbek ezt a generációt gyakran lustának, felelőtlennek és tiszteletlennek látják, összesítésben náluk a bizalom, az elfogadás, az empátia, a céltudatosság és a sikeresség jobban előtérbe kerültek a számukra fontos értékeknél, mint a korábbi két generációnál, derült ki.
Fotó: Csige Aranka/Compact TV/LinkedIn
Sági Ferenc kérdésünkre elmondta: Viszkok Fruzsi munkássága a falusi Z generációs megkérdezetteknek például jellemzően tetszik, ahogy általában a szépségápolásról, a kozmetikumokról szóló, esetleg unboxing jellegű tartalmak. Ezzel szemben ugyanennek a nemzedéknek a budapesti tagjai sokkal inkább fogyasztanak olyan közéleti tartalmakat, mint a Jólvanezígy. A kutatásban résztvevő fővárosiak szívesen nézik még a befekszemazagyala csatorna és Dancsó Péter tartalmait is – osztotta meg kérésünkre Sági. Hozzátette, hogy Dancsót például vidéken is ismerik természetesen, de mondjuk Puzsér Róbert neve csak a budapestieknél került elő, akik említették még Jelinek Anna munkáit és a Partizánt is.
„Úgy érzem, a falusiak egy picit jobban beleragadtak a kapitalista, egzisztencialista fogyasztói kultúrába. Kicsit úgy képzelik, mintha itt Budapesten álomélet lenne. Ez egy kicsit olyan, mint Magyarországról az Egyesült Államok, vagy nem tudom, most mit divatos fantasztikus helynek elképzelni” – magyarázza. „Ezt pedig a fogyasztásukban jobban ki is fejezik. Természetesen nem azt állítom, hogy beauty videót egy budapesti sem néz – dehogynem –, az árnyalatokról beszélek.” Az ősöreg népi-urbánus különbségek mellett előkerülő, az állami és a magániskolába jártak közötti törésvonalat pedig hangsúlyozta, hogy kutatni kell még, hiszen biztosan be fog gyűrűzni a munkaerőpiacra.
Néznek tévét, csak kevesebbet
Arra a kérdésünkre, hogy mik azok a kontentek, amelyek a mélyinterjúk és az online kvantitatív felmérés során úgy kerültek elő, hogy a megkérdezett fiatalok ismerik, de nem szeretik őket, Sági Ferenc nem tudott példát említeni. Azt tapasztalta, hogy még „a legsúlyosabb tévés trash realitynek is megvan a funkciója”, legfeljebb azokat a többség cinizmussal fűszerezve nézi. „Amíg az én anyám izgul, hogy a Házasodna a gazdában kik jönnek össze, addig ezek a fiatalok a Redditen és más platformokon, miközben nézik, online megbeszélik azt egy cinikus felhanggal” – magyarázza. A gyakori ironikus kommunikáció egyébként kifejezetten jelentős popkulturális jelenség, Puzsér például korábban élesen kritizálta Dancsónak a komolyság és az irónia határán egyensúlyozó szuperpozícióját. Az eseményen Bata Zsófia klinikai szakpszichológus is beszélt arról, hogy sokan nem értik a Z generáció gyakran ironikus kommunikációját, egy másik beszélgetésben ugyanakkor az is elhangzott, hogy működhet, ha egy márka bevállalja az öniróniát.
„Ha másra nem, egy kis élcelődésre minden tartalom jó” – összegez Sági Ferenc. Az anyagból látszik ugyanis, hogy a lineáris tévéadást a streaming a Z generáció médiafogyasztásából sem száműzte, képernyőidőt viszont elvett tőle, nem is jelentéktelen mértékben. Érdekesség, hogy bár a streamingpiac szétaprózódása egyfelől visszaterelheti a nézőket az illegális fájlcsere felé, a felmérés arra jutott, hogy azoknál, akik torrenteznek is, magasabb a streamingplatformokra is előfizetők aránya. Ezt Sági azzal magyarázta, hogy ők sok felületről szedik össze azt, ami érdekli őket. Az előfizetős streamingplatformoknál is jelentősebb a YouTube szerepe. Ahogyan a videómegosztó világszerte egyszerre vesz el tévézési időt a Netflixtől és társaitól, illetve a hagyományos tévétől, úgy idehaza is az a Z generáció életében hétköznap a legdominánsabb videós platform, míg hétvégén a klasszikus streaminggel együttesen. Sőt: az is kiderült, akik sokat használják a streamingfelületeket, többet néznek klasszikus tévéműsorokat is.
Fotó: Csige Aranka/Compact TV/LinkedIn
Kiemelte, hogy míg az X generációra jellemző, hogy azt nézi, amit a tévétársaságoktól kap, a Z-s 84%-a mondta, hogy a hangulata alapján dönti el, mit kapcsol be, ami erős attitűdváltást jelent. Szerinte közben az is tévhit, hogy a Z generációt kizárólag a legtrendibb újdonságok érdeklik. „Sokszor éri a lineáris tévécsatornákat az a vád, hogy mi a fenének adják le harmincötödszörre is a Reszkesettek betörőket. Rengeteg olyan Z generációssal beszélgettem, aki azt, illetve a Bud Spencer filmeket is felhozta jó példaként” – osztja meg. Valaki azzal magyarázta, hogy míg az apukája a Pink Floyd Ummagumma albumát szereti százszor meghallgatni, amit ő nem tud elviselni, addig ő a karácsonyi filmklasszikust szereti újra és újra megnézni, mert attól ünnepi hangulatba kerül.
Telefonalapú gyerekkor
Az a tévhit is megdőlt, hogy a Facebookot már csak az idősebbek használják: kiderült, hogy a Z generáció is böngészi a platformot, bár ott a többség már inkább az életét szervezi, és szórakozni már valóban nem oda, hanem például a TikTokra jár. Ugyanis, mint egy másik prezentációban elhangzott: a Z generációnál bár elmosódtak az online és az offline tér hatásai, annak tagjai nem mondanak le a személyes élményekről. Egyébként a téli adatfelvételükön az jött ki, hogy egy átlagos hétköznap ennek a nemzedéknek a tagjai 305 percet, vagyis mintegy 5 órát töltenek el a közösségi média oldalain, hétvégén pedig kicsit többet, 320-at. Steigervald Krisztián generációkutató arról is beszélt: a hiperszenzitív világ olyan módon hat a figyelempercepcióra, hogy a fiatalok ma már hamarabb megtalálják az információkat.
Érdekes téma egyébként a figyelmi idő, közkeletű angol kifejezéssel az attention span kérdése. „Hogy lehet az amerikaiak figyelmi ideje vagy tíz másodperc, vagy három óra?” – vetette fel népszerű late night show-jában pár hónapja Bill Maher humorista, felidézve, hogy a kezdetekkor még egyórás podcastműsorát a közönség rövidnek tartotta. Steigervald erről a jelenségről kérdésemre azt mondta, „minden trendnek mindig van egy ellentrendje”, ám azt tapasztalja, hogy a nagy többség nem háromórás podcasteket néz. Azok sokszor inkább az idősebbek igényeiből indulnak ki, csak az azzal rezonáló személyiségű Z generációsok is rá tudnak erre kapcsolódni. Bata Zsófia klinikai szakpszichológus ebben a témában arról beszélt, hogy bár 1-2 másodperc van a figyelem felkeltésére, ha ez sikerül, akár órákra is sikerülhet elkötelezni az embereket.
Steigervald Krisztián előadásában azt is elmondta: a Z generáció az első, amelynek egy telefonalapú gyerekkorban volt része, amelynek például azért is lehetnek biológiai hatásai, mert a kék fényt életünk első két évében még beengedi a szemünk. Szerinte ennek a fajta felnövésnek a következménye az is, hogy a nemzedék figyelempercepciója felgyorsult. „Sokkal rövidebb és gyorsabb információátadásra van szükség. Két-három klikkelés maximum, és ha az alatt nem tudom meg az információt, akkor megunom és továbblépek. Gyorsan, egyszerűen, hatékonyan” – magyarázza.
Arra a kérdésre, hogy ez nem megy-e a színvonal rovására, azt válaszolta: a 20. századi, mélységi tartalomra alapozó tanulási metódus hosszú, mély megértése helyét a 21. századi audiovizuális tanulás vette át, a két agyfélteke sokkal szorosabb összekapcsolódásával. „Ez nem mélységi, hanem felszíni: minél több mindent tudni, de kevésbé” – fejtette ki. „A rövid, gyors és hatékony kommunikációhoz hozzátartozik, hogy annak nagyon sokrétűnek kell lennie” – teszi hozzá. Kiemelte még, hogy ez zajlik is, és a befogadók a sok rövid és hatékony üzenetből rakják össze a maguk mélységét, „de ami elmélyült és hosszú, az egy erőteljesen 20. századi működési mód.”
Nem félnek az orrtúrástól sem
Márpedig a cégeknek valahogy muszáj felkeltenie a fiatalabb generáció figyelmét. Mint azt Bata elmondta, miközben a Z és az alfa generáció már egy „teljesen más világban él”, előbbi teszi ki már a dolgozók 20-23%-át, azaz úgy 1,4-1,5 millió embert, a nemzedék 44%-a a 40 órában, azaz teljes munkaidőben dolgozik, ismertette. Ráadásul a még a szüleikkel, vagy azok támogatásával élők is hatással vannak a családjuk vásárlásaira, az USA fogyasztásának már 40%-a köthető a Z-sekhez – hangzott el. Sebesta Dóra, a Telekom Senior kommunikációs menedzsere ugyanakkor azt mondta, nem magának a márkának kell feltétlenül Z generációssá válnia, hanem elég megtalálni azt a stílust, amellyel tudnak hozzájuk kapcsolódni. Arról is beszélt, hogy végső soron érdemes a saját üzenetüknél maradni, nem kell abba mindenképpen beleerőltetni a legújabb mémforgatagot és tánckihívást.
Fränk Barbara, a Compact TV vezető producere szerint az nem működik, ha egy márka fiatalos akar lenni, az már egy boomer dolog. Witsch Gerda, a velük közös műsort készítő Samsung D2C and Marketing Directora pedig arról beszélt: nem érdemes olyan értékeket emlegetni, amelyek mellett nem tudnak hosszú távon elköteleződni. Miközben egyébként a Z-seknek fontos a fenntarthatóság, a tudatos fogyasztás, a világgal és a vállalatokkal szemben pedig kritikusak. Witsch azt is megjegyezte, hogy ez a korosztály általában rühelli azt, ami „túl van AI-ozva”. Az utóbbi időben megjelenő új platformok – mint a BeReal, a Threads és a BlueSky – feltűnésekor pedig Ámon Judit, az Uniomedia Head of Social Media munkatársa szerint ki kell választani, mely 4-5 platformra fókuszáljanak. A BeReal például az ő megítélése szerint nem feltétlenül arra lett kitalálva, hogy a márkák ott megmutassák magukat.
Szociálisan érzékenyek és erős véleményük van a környezetükről – mondták előadásukban a Z generációról a Compact TV munkatársai, utalva a DiSPUTA társadalmi kérdésekkel foglalkozó vitaműsorukra. Persze az, hogy emberek kamerák előtt közéletről vitáznak, aligha újdonság, idehaza már azóta léteznek ilyen jellegű műsorok, amióta a rendszerváltás ezt lehetővé tette. Fränk Barbara, a Compact TV vezető producere kérdésemre azt mondta: több kollégájával korábban szocializálódtak a médiában, de a régen is meglévő gyakorlatokat vegyítik Z generációs munkatársaik modern, friss szemléletével, „szűz szemével”.
A panelisták jó példaként említették a Netfixen futó Formula 1: Hajsza a túlélésért sorozatot is. Amely rendezvény egyik látogatója, Márton Levente, az Artificial Group kreatívügynökség tartalomstratégája szerint nem is annyira egy dokumentumfilm-sorozat, inkább egy jó kontent, amit szeretnek a felhasználók. Bár ez sem egy új műfajt képvisel, kiemeli, hogy a sorozat kifejezetten mai szemmel és formanyelven van vágva, semmint egy klasszikus dokumentumfilmként. Példaként említi a jump cut vágást (egy folyamatos jelenetből egy szakaszt kivágnak), ami a TikTok tempóját idézi, ilyen, amikor egy ütközés után rögtön bevágnak egy interjút. „A formanyelv sokkal jobban átment ebben az értelemben short form videósba, még ha nem is egy állóvideóról beszélünk, és negyven perces egy rész, ez mégis megjelenik benne” – érzékelteti. „Lehet, hogy a műfaj maga nem új, de ahogy feldolgozzák, az igen.”
Steigervald ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy egy-egy nemzedékről beszélni egy olyan helikopternézőpont, ahol az elhangzottak nem mindenkire igazak. Sebesta Dóra, a Telekom senior kommunikációs menedzsere is hangsúlyozta: ne masszaként közelítsünk a Z generációhoz, hiszen sokfélék. Az is elhangzott a rendezvényen, hogy gyakran nem életkori, hanem érdeklődési alapon kell célozni, akár szűkebb rétegek érdeklődésére is: Ámon Judit, az Uniomedia Head of Social Media munkatársa az egyik panelben kiemelte, hogy korábban a gaming és az anime is niche volt, mára viszont mainstreammé váltak. Sőt: a Compact TV egy új sorozat bejelentésével is erősítette, hogy nem kell tartani a rétegtartalmaktól: a Ma vmi első része az orrtúrásról fog szólni. Ezt egyébként eredetileg a TikTokra tervezték, de a kutatással párhuzamosan a promóját kitették az Instára, és kiderült, hogy ott sokkal jobban működik, azt a felületet ugyanis budapesti fiatalok nézik inkább, akiknek jobban bejön ez a fajta réteghumor.
Nem működnek a régi megoldások
Fränk Barbara kérdésünkre azt mondta, sok ötletük kiesik, miután a Z generációs kollégáikon nem megy át, mert ők úgy érzik, hogy túlságosan reklámos, vagy túlzottan a hagyományos kereskedelmi tévés tartalmakra hasonlít. A 2021-es Mi a TikTokod? tehetségkutatót még így is a negatív példák közt említi, mert szerinte az megelőzte a korát, akkoriban ugyanis úgy látta, még nem voltak olyan magyar TikTok-tartalmak, amik érdemesek lettek volna a megversenyeztetésre, így a mezőny nem is volt olyan magas szintű. Hozzáteszi: azóta érdemes lenne a műsort folytatni, viszont mostanra újragondolná a formátumát.
Munkatársa, Barna Anett Petra, a médiacég digitális stratégája szerint sokan azért érzik úgy, hogy tudják, mi kell a fiataloknak, és hogyan szólhatnának hozzájuk, mert vannak évekkel ezelőtti, bevett megoldásaik. „Ebbe a hibába mi is néha bele szoktunk esni, és akkor mindig szólnak a Gen Z munkatársaink” – fogalmaz. Szerinte régen sok minden azért működött, mert limitált számú csatorna volt elérhető, ma viszont a rengeteg felület kínálata mellett már új megoldások kellenek. „Egy reklám, egy tartalom már nem fog csak úgy működni: muszáj rájuk hangolódnod, és beletenni azokat az értékeket és szempontokat, ami nekik fontos” – fogalmaz. Hozzáttette még, hogy ezért is néztek területi különbségeket is a kutatásban.
Buzinkay Nóra, az NRC Marketingkutató és Tanácsadó Kft. senior kutatója kérdésünkre kiemeli a hitelesség fontosságát a Z generációnál. Szerinte ezért nem működnek jól azok a termékelhelyezések, amelyek nincsenek megfelelően beépítve a tartalomba, hanem „leesnek” a képernyőről, mint a Hajdu Péter asztalára kitett élelmiszerek. Elhangzott még a rendezvényen, hogy már nem csak a hagyományos sales alapú hirdetésekre kell alapozni, és bizonyos, korábban jónak tűnő megoldásokat el kell engedni. Hashtageket például ez a generáció már nem fog használni (legfeljebb ironikusan).
Bata Zsófia klinikai szakpszichológus hangsúlyozta: kevés, ha valakinek a posztját a felhasználók látják, a valódi kommunikáció ott kezdődik, ha reagálnak is rá. Hozzátette, hogy ez a korosztály a gyors, tömör vizualitást használja, és a márkáktól is gyors reakciót vár, az érdektelen dolgokat pedig úgy szűri ki, mint a mellettük elhaladó buszt. Márton Levente szerint pedig cringe, ha érződik egy szlengen, hogy azt egy 40 éves ember írta fiataloknak szánva, akik nem használnak olyat. „Kakaós töltelék? Slay” – idéz fel egy nemrég látott reklámot. „Ettől mindenkit ráz a hideg, de a Gen Z-ket biztos.” Az adatokból az is látszik, hogy ebben a nemzedékben az volt a leggyakoribb (35%), aki találkozott már mémet felhasználó reklámmal – amelyek az adatok szerint egyébként a fővárosban jobban működnek –, de az jellemzően nem tetszett neki, igaz, alig lemaradva 31%-nak jellemzően bejöttek az ilyen hirdetések.
A humor működhet
Barna Anett Petra jó példaként említi cégük trollkodó anti-talkshow műsorát, a Mivanaveledet. „Az pont egy olyan tartalom, ami feszegeti a humorban azt a szintet, amit nem mindenki ért, de amin még mindenki tud nevetni” – magyarázza. „Van benne egy olyan plusz faktor, hogy valaki elhiszi, hogy lehet, hogy mindezt tök komolyan gondolják, és tényleg nem tudják az emberek, mi történik benne.” Kiemeli, hogy a csatorna organikusan növekszik, hirdetések nélkül (rengeteg újságcikk született arról, hogy a meghívott ismert résztvevők hogyan reagálnak az abszurd szituációkra). Mint mondja, a fiatalok igenis keresik a humoros tartalmakat, az tehát egy nagyon jó kulcs lehet hozzájuk. „A második évadnál megduplázódott a csatorna követőszáma, pont azért, mert egy olyan tartalomról beszélünk, amit nem kapsz meg mindenhol, nem megszokott, hanem benne van az a fajta Gen Z pimaszság, amilyenek ők.”
A beszélgetéseken megfogalmazódott az a megfejtés is, hogy az influenszerekre nincs reklámblokkoló (igaz, ki tudjuk őket követni), és amikor a felhasználók egyre nagyobb része – az európai netezők úgy 30%-a – elrejti a hirdetéseket, akkor inkább tartalmat kell fejleszteni bannerek helyett, méghozzá lehetőleg olyat, amit a felhasználók hasznosnak ítélnek meg a médiazajban. Az adatokból ugyanis az is látszik, hogy a fiatalok közel negyede időnként kikapcsolja a tiltást. A marketing célja pedig ma már jellemzően az, hogy egy márka az eszünkbe jusson, és tudjuk, hol érjük el. Ráadásul mára lassan talán eltűnnek a minden nap más márkát posztoló influenszerek, helyette a hosszabb távú együttműködések válnak jellemzőbbé. Igaz, ehhez jó, ha egy tartalomkészítő nem csak annyit tud nyújtani, hogy felvesz egy ruhát, hanem alkotótársként is be tud lépni egy kampányba.
Elhangzott még a rendezvényen az is, hogy offline működnek az óriásplakátok és az események, bár utóbbiakról jellemzően online tájékozódunk. Sági Ferenc szerint az őrületesen dinamikus digitális hirdetési piacon kitűnhet egy statikus hirdetés is. Mint mondja, a kutatásuk egyik résztvevője elmesélte, hogy a metróban várakozva hosszasan nézte, egy plakáton szereplő karóra milyen szuperül van fényképezve. „A legalapvetőbb és a legrégebbi ATL-platformokat is tudják fogyasztani. Ugyanis leginkább a reklám tartalma a fontos a Gen Z számára. Szemben az idősebb generációkkal, mi jobban lenyeljük azt, amit kapunk.” Ugyanakkor az egyik panelrésztvevő kifogásolta, hogy manapság már nem lát olyan plakátokat, amiket otthon szívesen kitenne a falára.
(Kiemelt kép: a szerző felvétele)