A vendégélmény, a kultúra jelentősége, a PR AI miatti kihívásai, a filmes csapatmunka és a kreatíviparban szabadúszóként vagy éppen vállalkozóként történő érvényesülés is téma volt a Laba-csoport SkillFusion című februári rendezvényén. Cikkünkben a CREATE színpad 5 előadása és az azokat követő kerekasztal-beszélgetés összefoglalóját olvashatjátok. A másik, LEAD színpadon elhangzottakról szóló anyagunk ide kattintva olvasható.
Identitás és közösségépítés, tükör, reflexió önmagunkra és a külvilágra, érzékenyítés, illetve emlékeztetés és elgondolkodtatás – ezekkel a szavakkal foglalta össze a kultúra jelentőségét a turbulens világunkban Wiegandt Júlia, az Örkény István Színház produkciós vezetője. Arról beszélt: bár a gazdasági nyomás, a környezeti zaj és a belső nehézségek miatt nem könnyű fenntartani az alkotás iránti lelkesedést, az önkifejezés és önismeret, a közösségi értékteremtés, illetve a társadalmi hatás kiváltása azok, amik miatt megéri. A kíváncsiságban kiemelte a fiatalok és az őket megszólító gyakornoki programok szerepét, a tanítás és a tanulás fontosságát, illetve a kreatív szakmák összefogását sürgette.
Hosszú távon nem az akció fog dönteni – ezt már Jancsa Jani gasztroblogger, a Bamba Marha Burger Bár tulajdonosa mondta arról, a vendégélmény miért jelent versenyelőnyt. Az ugyanis elmondása szerint olyasmi, amit nem lehet könnyen és gyorsan lemásolni. A lényeg ugyanis, hogy a vendégek milyen élményeket és emlékeket kötnek a céghez, mennyire elégedettek, és az esetleges hibákat az étterem mennyire kezeli jól. „Egy rossz élmény hangosabb lehet, mint tíz jó” – hangsúlyozta. Beszélt arról is, hogy bár amire nincs igény, vagy már elavult, azokon változtatni kell, a minőséghez, a márka alapvető megjelenéséhez és hangneméhez érdemes ragaszkodni, az értékét pedig célszerű vagy megtartani, vagy emelni. Ahogyan arra is kitért, hogy bár száz százalékig biztosan nem tudjuk, mi fog működni, de a következetesség és a márka önazonossága mindenképpen kulcsfontosságú.
Önmagában a tehetség nem elég
„Önmagában a tehetség nem elég. Csapat- és projektigényekben szükséges gondolkodni” – erről beszélt Szombath Máté többszörösen díjnyertes vágó, rendező, operatőr. „Egy gyűrű elkészítése sem feltétlen csak az ötvös munkája. Ő is dolgozik egy kővágóval. Érti a technikát, és tudja, mire lesz szüksége, de nem tudja űzni aktívan azt a részfeladatot” – érzékeltette. „A legjobb példa egy éttermi konyha és annak teljes személyzete. Mindenkinek megvan a saját feladata és részlege, de a sikeres végcél érdekében mindenki érti kicsit, a másik épp min dolgozik, és az mit igényel.”
Szombath Máté előadás közben (Fotó: Hype Stáb)
Arról is beszélt, hogy fontos még a record gomb megnyomása előtt meghatározni a végcélokat és a platformokat, ahová az anyag készül. Utóbbiaknak ugyanis egymástól eltérő technikai követelményei lehetnek. Fontos tisztázni a kreatív feldolgozás, azaz az utómunka lehetőségeit, a költségvetést, illetve kiválasztani a megfelelő kamerát, hangtechnikát és az ideális felvételi formátumokat, illetve meghatározni a szükséges minimális paramétereket. Szóba került az is, hogy miután a vágó a nyersanyagok közt látja az összes filmes folyamat eredményét, ezáltal azt is észreveszi, ha hibázott vagy a rendező, vagy az operatőr. A rendezőről pedig azt mondta: a csapatával való kommunikáció miatt érdemes legalább alapszinten ismernie az összes folyamatot.
Min változtat az AI?
Döbbenetet és sajnálatot érzett az AI iránt, azt mondta, hogy olyan kár, hogy ilyen hontalan, nincs rendes múltja és magányosnak tűnik – osztotta meg Varga Gábor, a Sport-Events Creative Producer & Live Event Director munkatársa, hogy hogyan reagált nyugdíjas édesanyja – aki statisztikusként már a korai számítógépekkel bekapcsolódott a digitalizációba, és óriási fejlődésnek élte meg és élvezte a videótelefonálást is –, amikor leültette egy AI-chatbot elé. Azóta sem hajlandó beszélni vele, tette hozzá.
Felidézte, hogy a digitális kreativitás korszaka abban tért el az analógtól, hogy az eszközeink kezdtek fejlődni, de azok még mindig a mi munkánkat gyorsították fel. Azzal folytatta, hogy kérdés, hogy a beköszöntő AI-korszak hogyan változtatja meg a klasszikus digitalizáció által nem érintett struktúrákat. Elmondta, egy AI-válasz alapján a kreatívigazgatóból kreatív kurátor lehet, aki az AI által létrehozott produktumokat minősíti, érvényesítve az emberi szempontokat. Felvetette azt is, mennyien lesznek kíváncsiak az emberi kurátorok által jóváhagyott termékekre, miközben az AI óriási mennyiségben önti ránk a kreatív megoldásokat.
„A reklám az, amit egy terembe belépve elmondasz magadról. A PR pedig az, amit akkor mondanak rólad, amikor nem vagy ott” – ezt Lennert Dániel, a Noguchi vezető tanácsadója és a MPRSZ Etikai Bizottságának tagja fogalmazta meg. Szerinte a PR-szakember egyfajta tolmács, hiszen egyszerre kell komplex dolgokat értenie, és azt a csoportot is, akinek azt érthetően át akarja adni. Arról is szólt, hogy a PR használja mindazt, amit a veszteként híreszteltek. „A jövőben nem az lesz a kérdés, hogy mit mondasz magadról, hanem hogy mit ismétel rólad az AI” – fogalmazott.
Fotó: Hype Stáb
A nevéből következik, hogy változik
Hogyan maradj talpon az alulfinanszírozott kreatíviparban? – tettük fel a kérdést szabadúszói és kisvállalkozói fókuszú kerekasztalunk címében. Dr. Kelemen Kristóf, a Radnóti Miklós Színház dramaturgja, drámaíró, rendező arról beszélt: bár saját magát kizsákmányolhatja, másokkal ezt nem tenné meg, márpedig a színházat szabadúszóként is csapatban csinálják. Az előadásait fenntarthatónak és utaztathatónak tervezi, mint mondta, azért nem alkot meg egy előadást, hogy aztán háromszor menjen le összesen.
Ugyanezen a beszélgetésen Szegő Fruzsina Canva Expert, Social Media Marketing Specialist arra bátorított mindenkit, hogy próbáljanak ki sokféle ügyfelet, hiszen lehet olyan brand, ami már a saját hangunkon szólal meg egy idő után. Valló Berta szabadúszó illusztrátor, aki a munkáját úgy foglalta össze, hogy problémákat oldanak meg képileg, azt tanácsolta mindenkinek, hogy stíluskeresés helyett már a pályájuk elején próbálják magukat pozicionálni, és monetizálják, amit már tudnak.
Azt is megosztotta, hogy bár londoni egyetemi tanulmányai után az intézmény segített ügyfeleket szerezni, első saját munkáit hidegmegkeresésekkel gyűjtötte. Felidézte: csak a top 10 ügynökséghez jelentkezett, mert azoknak tudta a nevét. Egy friss nehézségéről is beszélt: miután a régi fiókját feltörték, azzal szembesült, hogy az újat már egy teljesen más algoritmikus környezetben kellett felépítenie.
Fotó: Hype Stáb
El tudjátok képzelni azt a szókapcsolatot, hogy alulfinanszírozott informatikai szektor? – tette fel a kérdést Oszkó-Jakab Natália, a kapolcsi Művészetek Völgye igazgatója. Kiemelte: az ő finanszírozójuk a közönség. Arról is beszélt, hogy az egyik jelentős hazai fesztiválnak másfél milliárdos bevétele esett ki amiatt, mert a Z generáció már jóval kevésbé iszik attól tartva, hogy kikerülnek a netre a részeg felvételeik, így új finanszírozási formákat kell keresniük.
«Kiemelte, hogy míg a brooklyni zeneakadémiát a nézők, a magánmecenatúra és a szponzorok finanszírozzák hasonló arányban, állami források nélkül, a mi régiónkban mégis jellemzően a közfinanszírozás az elvárás.
Bevallotta: a szabadúszásnál és az alkalmazotti létnél is ijesztőbb munkaadónak lenni. Szerinte a vállalkozás mindenképpen küzdelmes, akár kulturális területen mozog, akár nem, és önismeretre mindenképpen szükség van hozzá. Beszélt arról is, hogy miközben egyes idősebb zenészek panaszkodnak amiatt, hogy a fiatalok online milyen gyorsan híressé válhatnak, meg sem nyitják a Facebookot. Azt is kifejtette: a kreatívszektor névből következik, hogy az alkotódik, alakul, változik – vagyis természetes, hogy nem állandó, és akár el is távolodhat tőlünk az eredeti területünk vagy stílusunk.