Jorgosz Lantimosz Szegény párák című filmje tavaly elnyerte a Velencei Filmfesztivál fődíját,idén pedig Golden Globe-díjjal kezdte a díjszezont a legjobb vígjáték vagy musical kategóriában. A film a 2024-es Oscar-gálán 11 jelölést és 4 díjat kapott: Emma Stone lett a legjobb női főszereplő, emellett a Szegény párák elvitte a jelmez, a smink és a látványtervezés kategóriák Oscar-díját is. Ez utóbbinak magyar vonatkozása is van, díszletberendezőként Mihalek Zsuzsa lett ugyanis az egyik díjazott.
A viktoriánus korban játszódó film Alasdair Gray regényének adaptációja, Dr. Goodwin Baxter (Willem Dafoe) és nevelt lánya, Bella (Emma Stone) történetét meséli el. Bella tulajdonképpen egy felnőtt testben élő gyerek, aki szeretné jobban megismerni a világot. Egy nap elhagyja az otthonát, hogy szerelmével hosszú, kalandokkal teli útra induljon.
A SKVOT Mag felkérésére Natália Szerebrjakova ukrán filmkritikus a feminizmusról, a bonyolult sminkről és arról is beszélgetett a film készítőivel és Willem Dafoe-val, hogy milyen nehézségekkel jár egy komoly regényt vígjátékká adaptálni. (A cikk ukrán nyelvű eredetije itt olvasható.)
Az interjúban szó esik arról:
- – hogy a film alkotóit a Frankenstein történet ihlette-e,
- – hogyan változott meg fizikailag Willem Dafoe a szerep kedvéért,
- – mi adja a film abszurd humorát,
- – miért nem a feminizmus a Szegény párák központi témája,
- – és hogy mi a szférikus lencsék jelentősége Jorgosz Lantimosz utánozhatatlan látványvilágának kialakulásában.
Jorgosz, kérlek, mesélj nekünk a film készítésének folyamatáról! Mikor kezdődött ez az út, és mikor döntöttél úgy, hogy Emma Stone alakítsa Bella Baxtert?
Jorgosz Lantimosz: A regényt 2010-2011 körül olvastam először, és rögtön magával ragadott. Utánanéztem és a legnagyobb megdöbbenésemre kiderült, hogy a történetet még nem dolgozták fel filmben. Glasgow-ban találkoztam Alasdair Gray-jel, a mű eredeti szerzőjével, aki rendkívül tehetséges művész és író. Áldását adta az adaptációra. Bár az ötletet többször is visszautasították, A kedvenc sikerének köszönhetően újra elővettem a projektet, és ismét bemutattam a producereknek.
A forgatókönyvet Tony McNamara írta, akivel A kedvencen már dolgoztunk együtt, és tudtuk, hogy folytatni szeretnénk a közös munkát. Emma Stone-nal is hasonlóan álltunk a projekthez: nagy lelkesedéssel csatlakozott, így pár évvel később már forgathattuk is a Szegény párákat.
A film a Frankenstein-történetet női szemszögből mutatja be. Mennyire befolyásolták a korábbi adaptációk az új megközelítést?
Tony McNamara: Az Ifjú Frankenstein inspirált minket, de a könyv maga is női nézőpontot sugallt. Jorgosz szeretett volna valami újat alkotni.
JL: Szerintem engem nem különösebben befolyásolt semmi. Megnéztünk néhány korábbi adaptációt, de inkább csak emlékeztetőül. Mindent a regény adott meg nekünk. Az eredeti mű stílusában íródott; nem a feminizmus inspirált minket, minden ötletet Alasdair Gray művéből merítettünk.
Jorgosz, mesélnél kicsit az Emmával való munkakapcsolatodról?
JL: Persze, bár nehéz pontosan megfogalmazni. Egyszerűen csak úgy döntünk, hogy együtt dolgozunk valamin,aztán nem kell minden részletet túlelemeznünk ahhoz, hogy jól működjünk. Már évek óta dolgozunk együtt, így nagyon megbízunk egymásban és közben közeli barátok is lettünk. Sokat beszélgetünk mindenféléről.
Emma már a projekt korai szakaszában csatlakozott hozzánk, így teljesen tisztában volt minden részlettel a világítás tervezésétől a jelmezeken át a szereplőválogatásig. Például Willemet egyszerű telefonhívással választottuk ki. Folyamatosan építjük a kapcsolatot a színészeinkkel, ahol a kölcsönös bizalom és tisztelet a legfontosabb.
Most Willem Dafoe-t kérdezem. A tudós Frankensteint hagyományosan férfiként ábrázolják. Mit gondolsz, a Szegény párák ugyanolyan hatású lett volna, ha te és Emma Stone szerepet cseréltetek volna?
Willem Dafoe: Ki tudja, hogyan alakult volna a történet? A Bella és a karakteremközötti kapcsolat a cselekmény középpontjában áll. Ami miatt nagyon szeretem ezt a sztorit, az az, hogy annyi filmre vihető rétege van. Leegyszerűsíteni annyira, hogy itt csak szülő-gyermek viszonyról van szó, az nem a teljes kép. A karakterem új reményeket lát magában és Bellában is. Szóval a kérdésed elég hipotetikus.
A hősöm beleszeret Bellába, de világossá teszi, hogy ez nem szexuális ragadozó vonzalma, mivel szexuálisan nem funkcionál. Ez érdekes helyzetbe hozza őt. Eleinte próbálja irányítani a lányt, de végül a magasabb rendű szerelmet választja, felismerve, hogy el kell engednie Bellát. A film számos réteget tartalmaz, beleértve azt a jelenetet is, amikor Baxter hagyja Bellát elmenni.
Jorgosz, hogyan hoztátok létre Defoe karakterét, Dr. Godwin Baxtert? Mesélj a karakter kialakításának folyamatáról!
JL: Ez igazán különleges folyamat volt számunkra. A projekt kezdetén, amikor még csak a film világát alakítottuk, már elkezdtünk Baxter karakterén gondolkodni. Sokféle karakterreferenciát néztünk át, például korai háborúk sebesült katonáinak képeit és műtéteken átesett emberek tökéletlen megjelenését. Viszont Baxtert szándékosan absztrakt módon akartuk megalkotni, így absztrakt képekből, művészeti alkotásokból és festményekből merítettünk inspirációt.
Francis Bacon egyik önarcképe különösen megfogott, az a kép állandóan a fejemben volt. Ezt próbáltuk valahogyan interpretálni. Amikor elkezdtük a karakter vizuális elemeit összerakni, létrehoztunk egy mellszobrot, amelyen különféle ötleteket próbáltunk ki. Ezen a mellszobron kezdtük felépíteni a karakter képét, így megláttuk, mit hozhatunk ki belőle. Willem is kapott néhány fotót, és aktívan bekapcsolódott a karakter megformálásába. Ezt követően már jöttek a tesztek. Willemmel együtt a karakter tényleg életre kelt. Bár ez a megjelenítés nyilvánvalóan nem volt túl kényelmes számára, elfogadta.
Willem, mesélnél a sminkesekkel közös munkáról? Biztosan nem volt kényelmes minden nap órákon át sminkelni.
WD: Igazából nem szeretünk erről beszélni, hiszen azt akarjuk, hogy a nézőket magával ragadja a film, és ne a sminkszobában történtek foglalkoztassák őket. De ha már szóba került, az ilyen típusú munka teljes odaadást kíván. Az arcomat előre elkészített darabokból építettük fel, melyeket az arcomhoz illesztettek és kifestettek.
A kezdetekkor a smink elkészítése 4 órát vett igénybe, lemosni pedig körülbelül kettőt. Ott ültél a székben, aludni nem lehetett. A tükörbe nézve láttad, ahogy a sminkesek szoborszerű darabokkal formálták az arcodat, miközben kibontakozik egy új lény. Álmos emberek jöttek be az öltözőbe kávét inni, miközben a sminkesek – akik nevére már nem is emlékszem – csodálatos munkát végeztek. Nagy koncentrációt igényelt minden nap újraalkotni Dr. Baxter karakterét.
Jorgosz, hogyan alkottad meg Emma Stone-nal Bella Baxter karakterét? Mennyit kellett Emma saját személyiségéből belevinnie a szerepbe?
JL: Elég volt hagynom, hogy minden természetesen alakuljon. A színészeknek megteremtettem a megfelelő és biztonságos környezetet. Azt javasoltam nekik, hogy a próbákon kívül is töltsetek időt együtt, így építve a bizalmat. Arra ösztönöztem őket, hogy legyenek nyitottak, játékosak és kísérletezők, ne csak a karektereik elméleti hátterével foglalkozzanak. Ezt a szabadságot a színészek nagyon élvezték. Nem szabtam nekik szigorú utasításokat, csak irányt mutattam.
Tony, hogyan sikerült összehangolni a fantáziát és a humort egy ilyen komplex forgatókönyvben?
TM: Szerencsére jó humorérzékkel rendelkezem. A filmnek történelmi elemei is vannak, de modernnek kellett lennie, hogy az emberek érzelmileg is kapcsolódhassanak hozzá. Jorgosz elvárásainak megfelelően epikussá kellett tennünk ezt a világot. Ez összetett kihívás volt, különösen Bella nyelvezetének kialakításában.
Willem, mi inspirált arra, hogy vállald ezt a szerepet? Volt valaha olyan atyai alak az életedben, mint amit a film sugall?
WD: A film világa annyira részletes és kidolgozott volt, hogy magától értetődőnek tűnt, mit kell tennem. Baxter háza tele volt aprólékosan megformált részletekkel; csak sétáltam, nézegettem a tárgyakat, lapozgattam a könyveket, amik nem csak díszletek voltak. Valódi sebészeti diagramokat találtam bennük. Ebben az átgondolt világban egyértelmű volt a feladatom, ami nagyon megnyugtató volt.
Jorgosz is említette a próbafolyamatot, ahol remek hangulatot teremtett, így biztonságos légkört nyújtott nekünk. Emellett néhány videót is megnéztem Alasdair Gray-ről, mivel a karakteremben sok jelenik meg az ő személyiségjegyeiből. Jorgosz szerint a karakterem egyedi és különc, sajátos beszédstílussal. Színészként lenyűgöző érzés egy ilyen világba lépni.
Toni, számomra a Szegény párák egyfajta feminista film, ahol Bella szabadon alakíthatja saját életét, nem kell a társadalmi elvárásoknak megfelelnie. Ez már az írás kezdeti szakaszában is a forgatókönyv részét képezte?
TM: Sosem beszéltünk erről kifejezetten ebből a szempontból. A történet mindig is egy nőről szólt, aki saját életét és helyét keresi a társadalomban, akárcsak bárki más, miközben saját testképével is foglalkozik. Számomra ez a sztori egy olyan személyről szól, aki a lehető legnagyobb szabadsággal próbálja élni az életét, társadalmi neveltetéstől függetlenül, saját szabályai szerint. Célunk egy olyan történet megalkotása volt, amely egy nőről szól, aki önmagát próbálja megtalálni és megvalósítani.
Jorgosz, kérlek, mesélj nekünk arról, hogy miért használtok gömblencséket bizonyos jelenetekben.
JL: Robbie Ryannel, az A Kedvenc operatőrével közösen alakítottuk ki ezt a különleges filmes nyelvezetet. Elsőként halszem objektíveket próbáltunk ki. Aztán áttértünk a gömblencsékre, de rájöttünk, hogy ez az A Kedvenc számára talán túlzás lenne. Viszont amikor a Szegény párákon dolgoztam, újra eszembe jutott ez a technika. A gömblencsék használatakor a képek szürreálissá váltak, és itt is pontosan erre volt szükségünk.
Tony, a Szegény párák mélyen pszichológiai film. Milyen szerzők inspiráltak a forgatókönyv írása során?
TM: Nem olvastam semmi különösebbet a forgatókönyv írásakor. Mint író, inkább azon dolgoztam, hogy elmerüljek a gondolataimban, nem végeztem pszichológiai kutatásokat. A karakterek különböző aspektusait jártuk körül, így fedeztük fel őket rétegről rétegre.
A Jorgoszal való munka során nincs helye egyszerűen jó vagy rossz karaktereknek. Az emberek bonyolultak, tele vannak ellentmondásokkal. Mint író, az igazságot keresed a karakterekben: mit akarnak, miért, és milyen célokat tűznek ki maguk elé. Ezen alapok mentén épült fel a történet és később a forgatókönyv is. Jorgosznak emellett mindig megvan a saját látásmódja, ami arra ösztönzött, hogy alaposan átgondoljam a történetet. Minden, amit az elmúlt 45 év során olvastam, hirtelen relevánssá vált, még ha nem is tudtam pontosan, hogyan. Így sikerült a forgatókönyvet strukturáltan megírni.
Jorgosz, ha ezt a filmet tíz évvel ezelőtt készítetted volna el, ahogyan eredetileg tervezted, változtatott volna rajta?
JL: A világ nagyon sokat változott az elmúlt tíz évben, legalábbis itt Nyugaton, illetve abban a nyugati buborékban, ahol ilyen típusú filmeket néznek. A nők társadalmi helyzete is jelentősen átalakult, ez ma már sokkal egyértelműbben látszik. Igyekszünk változtatni, és úgy tűnik, hogy ezek a változások pozitív irányba is mutatnak. Tíz évvel ezelőtt még jogos volt az elutasítás, amit a terveinkre kaptunk, mivel addig még nem készítettem egyetlen angol nyelvű mozit sem, ennek pedig nagyszabású filmnek kellett lennie, ami akkoriban még túlságosan kockázatos vállalkozásnak tűnt.