„Ha valaki felvarrt kétmillió gyöngyöt egy darab neglizsére, az nálam annyira nem nyerő” — érzékelteti az Okkidóként ismert cosplayer, Jobbágy Ildikó — oktatónk —, hogy nem szereti a monotechnikát. Amikor zsűrizik, inkább mindenből vár egy kicsit, vagy akár sokat is. A több mint 20 országban versenyzőként és zsűritagként is megfordult cosplayvilágbajnok interjúnkban beszélt arról, mi hajtja közel két évtizede, mik a hazai és nemzetközi lehetőségek és természetesen szó esik a hamarosan induló online képzéséről is.
Sokan használnak valamilyen jelmezt a színészektől az élő szerepjátékok (LARP) résztvevőin át a hagyományőrzőkig. Határoljuk körül, mit is jelent a cosplay!
Sok az átfedés. A cosplayereknél az egyik legfontosabb dolog, hogy magunk készítjük el és viseljük a jelmezünket. Ez jelentős különbség ahhoz képest, amikor egy színész felveszi a jelmeztervezők által elkészített jelmezt. A LARP-okra is sokan készítenek saját jelmezt, ám ott a karakterek egy történetet visznek végig, a játéknak megvannak a szabályai. A cosplayben nincsenek ilyen kötött keretek.
A lényeg itt inkább a karakter megjelenítése, hogy visszaadjuk a kisugárzását. Gesztusokkal, pózokkal, viselkedésformákkal. Itt nincs olyan kötött forgatókönyv, amikor egy mesélő sztorijára reagál egy karakter. Ezzel együtt a cosplay létező karaktereket jelenít meg, melyek forrása lehet egy film, egy animáció vagy egy játék is. A lényeg minél hűbben megformálni a karaktert. A „cos” (costume) része a minél jobb minőségű jelmezt takarja, a „play” pedig hogy visszaadjuk a karakter személyiségét.
Hol tűnnek fel ilyen jelmezekben a cosplayerek?
A különböző rendezvények a legfontosabb színtereink. Vannak ázsiai, japán alkotások — animék, mangák — köré szerveződő fesztiválok, emellett Európában, így Magyarországon is egyre inkább elterjednek a Comin Conok — azaz képregényfesztiválok —, amely egy amerikai jelenség a 60-as, 70-es évekből. Ez a rajongásról szól, hogy valaki mennyire szereti az adott képregényeket, filmeket, animációkat és így tovább. Ez jelenik meg abban, hogy valaki elkészíti — esetleg megveszi — egy karakter jelmezét és abban vesz részt egy ilyen eseményen.
Emellett vannak versenyek is, amely már inkább az kivitelezésről, a technikáról (craftmanship) szól, azaz: ki hogyan és milyen pontosan tudja elkészíteni a jelmezt. Én inkább ez utóbbit szeretem, de sokan persze csak a móka kedvéért öltöznek be.
Mi hajt ebben téged?
Más-más cosplayereknek más a célja, a megélése. Nekem a legfontosabb az alkotás, és hogy itt sokféle eszköz használata egyesül. Itt az ember nem csak fest, szobrászkodik és hasonlók, hanem egyszerre lehet sok mindent csinálni. Varrás, smink, frizura, nálam elektronika is van benne — fény- és hangeffektek, mozgások, például hogy egy fegyver lövéshangokat adjon ki, vagy mozogjon egy alkatrész.
Vagyis ez egy reneszánsz jellegű dolog, nagyon sok területen lehet vele tudást szerezni és fejleszteni. Emellett vannak, akik a valóságból való egyfajta menekülésre használják, ugyanúgy, ahogyan a fantasy fogyasztását, a LARP-ot és sok mást. Szóval kiszakadás is a világból, ha valakinek erre van szüksége, de nekem inkább a kreatív oldala a fontos.
Milyen alkotások szereplőit szereted megjeleníteni?
Magyarországon eleinte a kétezres évek közepén — én 2006-ban kezdtem — még szabály volt, hogy csak japán vagy esetleg más ázsiai forrásból lehetett karaktert választani. Akkoriban hazánkban ugyanis főleg AnimeConok voltak — ebből lett mára a MondoCon — és ehhez kapcsolódó cosplayversenyek. Most már ez a korlátozás eltűnt. Kinyílt ugyanis a piac és megjelentek a nyugati képregények, filmek, animációk és játékok.
Én hamarabb kezdtem el játszani, mint cosplayezni. Úgy 2010 óta csak játékokból hozok karaktereket. A jelmez elkészítése csak a játék egyik fele, a karakter jellemét is meg kell jeleníteni. Ez megtörténhet egy színpadi performansz során, vagy hogy a rendezvény más látogatóival karakterben szólunk egymáshoz.
A karakter lehet olyan is, amit az illető talált ki?
Lehet. Magyarországon ugyanis speciel van original versenykategória, ahol tervezhetünk karaktereket. Részletesen jellemezni kell ezeket a karakter leírásában, mert a színpadi performansznál figyelik a megformálást is. Ez a kategória ugyanakkor nemzetközi versenyeken a legtöbb helyen nem létezik. Tehát az ember a saját maga szórakoztatására kitalálhat eredeti karaktereket, de a mainstrem cosplayben létező karaktereket formázunk meg. Idehaza viszont, mivel volt igény a saját karakterek megjelenítésére is, a szervezők teret engedtek ennek. Sok országba járok zsűrizni, máshol nem láttam ilyesmit.
Milyen karaktereket jelenítettél meg mostanában?
Nekem a Warhammer 40K cosplayek hozták meg a nagyobb áttörést. Itt főleg a Sisters of Battle frakcióból szoktam karaktereket hozni, volt már egy inkvizítorom és egy Sister Repentiám is. Ezt az univerzumot nagyon szeretem, van egy még befejezetlen Howling Banshee-m is, amit majd befejezek egyszer. Emellett a Mortal Kombat karaktereiről is ismernek még, ott az MK X óta Kitanát és Mileenát folyamatosan cosplayelem. A legújabb verzió nemrég jött ki, ahhoz is hamarosan el fogom készíteni ezt a párost.
Ezen kívül mindenféle játékból szoktam karaktereket választani, köztük a Borderlands, a Lineage II MMORPG-játék, illetve a klasszikusnak számító Lollipop Chainsaw, de nagyon szeretem az Alice: Madness Returns játékot is. Utóbbiból a fő történetszál szinte minden ruháját elkészítettem már. Szóval az ilyen franchise-okat szeretem, azon belül specializálódom karakterekre.
De jellemzően nem azt követem, kik a népszerű és mainstream karakterek, mert nem szeretek olyan karaktert cosplayelni, akivel nincs valamilyen szintű kötődésem. Mondhatjuk, hogy a karakter karaktere alapján szoktam választani. Önmagában, ha egy látványos, csilivili jelmez feltűnik egy filmben, az engem nem fog meg úgy, mint az, hogy a személyisége milyen.
Rengetegen szeretik ezeket a játékokat, de hogyan vonódik be egy gamer annyira, hogy cosplayt is készítsen?
Nálam organikusan történt, ovis koromtól készítettem a babáimnak ruhákat, kraftolgattam állandóan. A festészet, a szobrászat, mindenféle kreatív tevékenység, szóval az alap skillek megvoltak nálam. Mikor még csak a japán médiatartalmakból lehetett cosplayelni, volt olyan, hogy néztem egy animációt és belém hasított: de jó lenne ezt élőben is megvalósítani! És megcsináltam.
Nem hiszem egyébként, hogy ez nagyobb bevonódást jelent, pár gamer és rajongó nálam sokkal fanatikusabb. Nálam csak a karakter kedvelésének egyfajta kifejeződése, hogy bele is bújok a bőrébe, más viszont megvesz mindent, amin szerepel egy figura.
Mi volt az első cosplayed is mi volt a kedvenced?
A legelső jelmezem Jin volt a Samurai Champloo-ból. Aki amúgy férfi. Szóval az első cosplayem egy crossplay volt, amikor az ellenkező nemű karaktert formázza meg valaki. A smink része az, amivel ilyenkor többet kell dolgozni. Nem egyszer választottam már egyébként férfi karaktert, ezért is mondtam, hogy nekem a személyiség a lényeg. Minden aktulis projektem nagy kedvencem és szívügyem! Nagyon szeretem a második Sisters of Battle cosplayemet, amivel Monacóban versenyeztem.
Mitől lesz jó egy cosplay? Mit nézel meg rajta először?
A minőségétől. Elég könnyen meg is lehet állapítani, hogy egy cosplay mennyire van egyben, megfelelő anyagokat és technikákat használt-e fel a készítője, és látszik az is, nem fog-e szétesni, amint kilép az illető a zsűri terméből. Szóval az összhatás a legfontosabb számomra. Nagyon elterjedt a közösségi médiával az, hogy akik arcra, alkatra vagy bárhogy hasonlítanak egy karakterre, azok a tökéletes cosplayerek, de szerintem nem.
Ez nem olyan fontos, a sminknek és a képszerkesztésnek van hatalma. Utóbbit is csinálja mindenki, amióta vannak közösségi platformok. Így könnyebb ugyanis értékesíteni a képeket, illetve akár százezres követőtábort is összeszedni. De ez már egy másik vonala a cosplaynek, én inkább a craftsmanship-vonalat részesítem előnyben, ami a kreatív teljesítményről szól. Az összhatás pedig akkor áll össze, ha ránézek és azt érzem, hogy életre kelt a karakter, kilépve a képernyőről. Tökéletesek a részletek, minden a helyén van és minden passzol. Én ezeket nézem zsűrizéskor.
Emellett nálam fontos az is, hogy sokszínű technikát használjanak. Ha valaki felvarrt kétmillió gyöngyöt egy darab neglizsére, az nálam annyira nem nyerő. Volt már ilyen Európa-bajnokság győztes és óriási botrány volt belőle. Velem egy ilyen monotechnika nem azt érezteti, hogy ez de szuper jelmez. Nálam mindenből kell egy kicsi – vagy akár sok.
Mi a fókusza és a célja a cosplay képzésnek?
A kurzus a kezdőkre összpontosít. A hangsúly azon lesz, hogy lehet a nulláról kezdve minőségi cosplayt készíteni. Ehhez mindenféle segítséget megadok a saját tapasztalataimból, hogy a cosplayer strukturáltan tudjon egy projektbe belevágni és ne l'art pour l'art legyen az egész. El akarjuk kerülni azt, amikor valaki egy rendezvény előtt hajnali háromkor még ott sír a varrógép előtt.
Szóval az időmenedzsment, a költségvetés-készítés, a beszerzés és az időzítés is téma lesz, mielőtt rátérünk a technikai megvalósításra, mondjuk egy szabásminta elkészítésére vagy egy LED-világítás összerakására. Kicsiben kezdjük, az alapokkal, a tanfolyam végére viszont mindenki összerak egy cosplay-tervet. Ebben lesz referencia-kutatás, bevásárlólista és szabásminták is.
Hét éve azt nyilatkoztad, amikor megnyerted a chicagói világbajnokságot, hogy „Magyarországon ebből nem lehet megélni, de külföldön, a sok szponzor miatt igen”, öt éve pedig azt, hogy főállású munka mellett csinálod – hogy áll ez azóta?
Továbbra is fenntartom, hogy Magyarországon sajnos nem lehet megélni a cosplayből. Teljesen kiszámíthatatlan ugyanis, mikor érkeznek különféle lehetőségek, mint külföldi meghívások vagy bármilyen együttműködés, szponzoráció. Nyugatabbra rengeteg rendezvényen kapnak fellépési díjat a cosplayer vendégek, nálunk viszont úgy vannak vele a szervezők, hogy örüljünk a megjelenésnek.
Pedig máshol 2-3 rendezvényen egy havi fizetést össze lehet szedni és abban a merchandise eladás még nincs is benne! Utóbbi is inkább külföldön működik, más országokban sorban álltak a résztvevők, hogy vegyenek a cosplay képeimből print változatot autogrammal. Én továbbra is főállás mellett csinálom, de mostanra úgy nullszaldósra kijövök.
Sajnos nehezíti a hazai cosplay szcéna lassú fejlődését, hogy a nemzetközi rendezvények szervezői jellemzően inkább az amerikai vagy kanadai cosplayereket keresik meg. Ugyanakkor alapvetően egy hobbiból nem is kell feltétlenül bevételre számítani. Ezt azért csináljuk, hogy jobban érezzük magunkat, feltöltsön minket. A félmillióért megvásárolt horgász-felszerelés sem igazán szokott visszajönni.
Aki hobbiként kezdi, az tekinthet rá ugyanígy akkor is, ha már komolyabban versenyez. Ugyanis ez alapvetően a szórakozásról szól. Rossz is, ha a pénzkereseti rész torzítja az egészet. Attól, hogy ez a tevékenység is professzionalizálódik, még maradhat hobbi.
Mennyire képeznek egy közösséget a magyar cosplayesek?
Ez egy apránként növekvő közösség évtizedes kemény maggal és egy-két évre becsatlakozókkal. Mindenki ismer mindenkit, és ennek megvan az előnye és a hátránya is. Én már igyekszem kicsit elszakadni a hazai mezőnytől, nem véletlenül kezdtem el külföldön is cosplayezni és versenyezni is, Amerikában volt már, hogy Ausztriát képviseltem. Egy ilyen kis szcénában ugyanis egy idő után elfogynak a lehetőségek. Így mentem el végül egy osztrák selejtező versenyre, amit megnyertem és így mehettem az amerikai vetélkedőre.
Mostanra évente egyszer indulok el magyar versenyen. Kisebb-nagyobb rivalizálás persze akad mindenütt, de egész más mondjuk a helyzet Franciaországban, ahol évente több mint száz rendezvényt tartanak. Idehaza sokáig az EuroCosplay volt az egyetlen lehetőség eljutni nemzetközi versenyekre, de mára már igyekeznek újakat is tartani. Ám így is sokkal több nemzetközi versenyen szerepelhetne az ország.
A kollégáid hogy fogadták, amikor megismerték ezt az oldaladat?
Erre sokan extrém válaszokat várnak, de igazából nincsenek ilyenek. Főleg azon szoktak csodálkozni, hogy miket el tud otthon a kis szobájában készíteni az ember. Illetve amikor kiveszek szabit, megkérdezik, hogy most hova megyek, és meglepődnek, a cosplaynek köszönhetően milyen sok országban jártam már. De amúgy semmi extra, a megítélésem nem befolyásolja, amikor kiderül: a műhelyemben páncélokat rakok össze.