Az AI egy ideje nemcsak az amatőr ChatGPT-zőket, de a kreatíviparban dolgozókat is lázban tartja. Miben segíthet, és kinek a munkájára lehet veszélyes a mestreséges intelligencia? Mikor jön el az a pont, amikor az állóképek után a mozgóképek készítését is rábízhatjuk? Az AI és a(z animációs) filmes világ kapcsolatáról Kondacs Andrással, az Animatiqua stúdió vezetőjével beszélgettünk, akik már egy ideje alkalmazzák a technológiát a mindennapi munka során.
Hogyan segíti a mesterséges intelligencia az animációs munkát? Hogyan kell ezt elképzelni?
Egy kicsit messzebbről indulnék, kezdjük az állóképeknél. Állóképet generálni AI-jal viszonylag egyszerű, nagyon könnyen hozhatunk létre vele nagyon látványos dolgokat. Annak ellenére, hogy most még mindig az AI őskorszakánál tartunk, állóképeket már nagyon sok stílusban, szemlélettel és kidolgozottságban lehet generálni. A mozgókép nem más, mint állóképek halmaza (átlagosan 25-30 képkocka van egy másodpercben). Most még, az AI őskorában nincs olyan konkrét program, amivel teljesen hiteles animációs snittet vagy akár egy filmjelenetet el lehetne készíteni. Ez nem zárja ki, hogy hamarosan eljön ez az időszak, de egyelőre ez még nagyon nehézkes.
Amire mi most használjuk, az tulajdonképpen a manuális storyboardok automatizálása. Egy animációs filmhez, imázs- vagy reklámfilmhez tudunk az AI-ban storyboardot generálni. Most kis képeket nyerünk ki belőle, de úgy gondolom, hamarosan tovább fog fejlődni. Hasonlóan ahhoz, amikor az okostelefonok megjelentek, és rengeteg alkalmazást és applikációt gyártottak hozzájuk.
Ugyanígy az AI-on belül is specializált programok lesznek arra, hogy storyboardot vagy látványtervet generáljuk, és lesz olyan, ami karakter design vagy concept art készítésre alkalmas. Nagyjából úgy képzelem el, mint az Adobe csomagokat, ott is vannak vektorgrafikus programok, képszerkesztő, mozgóképes programok, satöbbi. Ugyanígy lesznek az AI-hoz is különböző alkalmazások.
Nagyon nagy lehetőséget látok ebben, és nem csak amiatt, mert aki lemarad, az kimarad. Magamat nem tartom kifejezetten technofil alkatnak, ennek ellenére látom, mekkora segítség az AI. Mi egy viszonylag kis stúdió vagyunk és korábban nagyon sokan kellettünk egy-egy feladathoz – ez az AI segítségével jelentősen leredukálódott.
Kondacs András
Hogyan kell a közös munkát elképzelni? Megkéritek az AI-t, hogy egy megadott sztori alapján rajzoljon valamit? Vagy megmondod neki, hogy csináljon egy képet, amin van egy macska és egy meghatározott termék?
Igen, így is lehet. Mi viszont mindig dramaturgiában, cselekményben gondolkodunk. Egy előző filmünknél például egy 10 másodperces snitt storyboardját alkottuk így meg, ez nagyjából 5 képet tartalmaz. Megadtuk neki, hogy egy ablakból egy idős úr nézzen kifelé ijedten, miközben hajt egy autó a parkolójához éjjel és az autó reflektorfénye világítsa meg az öregurat. A legvégén pedig húzza el a függönyt, hogy ne tudják meg, hogy itthon van.
Ezeket nagyon jól lehet szimulálni, az AI-nál az ilyen parancs-kulcsszavakat promptoknak hívjuk. Ezek azok a kifejezések, amiket megadunk neki és az, hogy a hangulatvilág vintage hangulatú legyen vagy éppen szürreális, sci-fi, absztrakt vagy akár impresszionista jellegű, szintén promtokkal érjük el. Nagyjából így lehet elképzelni az együttműködést. A mozgóképes részeket, hogy milyen stílusban animálódjon, már mi adjuk hozzá.
Hol ér véget akkor az AI és hol kezdődik a kreativitás? Ez a téma még ma is sok vitát generál, hogy mennyire lehet művészet az, amit az AI alkot.
Hogy hol van ez a mezsgye – ez jó kérdés. Ha visszamegyünk 30-32 évet az időben, amikor bejött a Photoshop, akkor szintén volt egy felháborodás hullám azzal kapcsolatban, hogy a számítógép alkotta művészet az nem művészet. Ma már elfogadóbbak vagyunk, a számítógép által generált grafikák vagy bármi más is lehet képzőművészeti alkotás – ugyanígy díjak és elismerések vannak és külön művészeti ágak épületek erre.
Én azt gondolom, hogy ez a vita is sokáig fog tartani, de talán a gyökere másból ered, inkább a plágium, a plagizálás kérdése az, ami mögötte van. Mennyire számít plágiumnak egy AI-al készült alkotás?
Mondok egy példát: Azt mondom az AI-nak, hogy fessen meg nekem egy pipacsokkal teli mezőt Dunaföldváron, Monet stílusában. Ez nem annyira eredeti, nyilván Monet stílusú képekre fog alapozni az elkészült képnél. Emellett viszont van benne lehetőség teljesen újszerű dolgokat alkotni, a sci-fi vagy absztrakt irányba iszonyúan jó anyagokat lehet készíteni plagizálás nélkül. Nem vagyok kompetens abban, hogy meghúzzam a határt jogi vagy etikai értelemben, azt gondolom, hogy az AI-nak vannak részei valóban, ami plágiumnak számít, de emellett hatalmas lehetőségek is rejlenek benne.
Mik ezek a lehetőségek? Mire kell készülnie a kreatív szakmának?
Az biztos, hogy az állóképes szakmának a lehető leggyorsabban meg kell találnia a szinergiát vele. Az ipari forradalom idején, amikor megjelentek a gőzgépek, a ludditák el akarták őket pusztítani, mert elvették a munkahelyeket. Nagyon sokan most is attól félnek, hogy átveszi a helyüket az AI. Ez kétségtelenül így van és nem évtizedeken belül – néhány esetben ez már zajlik. Nagyon sok munka automatizálható az AI segítségével. Azokat érheti váratlanul, amikor az AI „lecsap” a munkájukra, akik nincsenek erre felkészülve.
Nem az van, hogy külön-külön létezik az individuális ember és a mesterséges intelligencia, a kettő most már együtt fog alkotni.
Már most is nagyon sok mindent digitalizálunk, számítógéppel alkotunk – úgy gondolom ettől nem kell félni. A filmeseket kicsit később éri majd el a „végzetük”, de őket is utoléri, ha nem alkalmazkodnak. Én most azt látom, hogy a filmes szakmában van egyfajta megnyugvás, hogy „jó-jó, az állóképeseknek annyi, de a mozgókép azért komplexebb dolog”. Szerintem nagyon jó kezdeményezések vannak abba az irányba is, hogyan lehet automatizálni a mozgóképgyártást. A nem túl közeli jövőben – mondjuk úgy 15 éven belül – akár blockbusterekhez is lehet majd egy szobából snitteket készíteni a puszta képzeletünk alapján.
Az emberi természet, az emberi agy adottsága, hogy nehezen tudunk exponenciális számokban gondolkodni. Az AI viszont exponenciálisan fejlődik. Mi lineárisan fejlődünk, a gép azonban mesterségesen tanul. Nem az van, hogy ha veszek egy gépet 4G RAM-mal, majd hozzárakok még 4-et és akkor kétszer annyit tud majd. Teljesen más hatványszámokról beszélünk és ezt el kell tudni fogadni. Ebben az esetben a jobb agyféltekés gondolkodók helyzeti előnyben vannak. Az, aki 40%-ban használja a jobb agyféltekéjét, már extrém vizuális típusnak, képi gondolkodónak mondható, akinek szárnyal a fantáziája. Ők lubickolnak majd az AI adta lehetőségekben, de biztosan lesznek olyanok is, akik majd fuldokolnak.
Ha megkéred a mesterséges intelligenciát, hogy rajzoljon egy sapkát, akkor azt gondolnánk, hogy fogja és összevegyíti az adatbázisban lévő összes sapka képét, hogy megrajzolja a legáltalánosabbat. Azonban nem ez történik, a gép az összes elérhető sapka képe alapján kitalálja, hogy te mit keresel és rajzol egy olyat, amit még nem láttál. Ehelyett az összes kép alapján kitalálja, hogy mit keresel, és egy olyan kalap képét készíti el, amit még sosem láttál. A folyamatban vannak viszont érdekességek.
Tavaly a @supercomposite nevű Twitter felhasználó publikálta Loab-ot, az AI által generált torz női arcot, ami újra és újra megjelent a képeken. A felhasználó egy szöveg-kép modellel dolgozó mesterségesintelligencia-platformot használt, ami a szöveget „lefordítja” képekre. Itt lehetséges negatív prompt megadása is, vagyis amikor nem valamit kérünk megrajzolni, hanem valami ellentetjét, így jutott el a felhasználó Marlon Brando arcától a torz női alakhoz. Pontosan nem lehet tudni, miért és hogyan lett Loab a negatív promptok eredménye, ezen a téren az AI működésével kapcsolatban számos nyitott kérdés van még.
A Loab jelenség nagyon jól megmutatja, mennyi mindent nem tudunk még az AI működéséről. Hogyan tervezhetünk vele, hogyan készülhetünk fel, ha nem tudjuk biztosan megmondani mi és hogyan fog történni?
Az AI-nak pont ez a szépsége. Eddig akárhányszor készítettünk vele új dolgokat azonos parancsokkal, mindig más eredményt kaptunk. Szerintem ez előny, én még az AI előtti korszakban is mindig azt mondtam a kollégáimnak, hogy adjunk teret a véletlennek. Az AI akaratlanul is ezt csinálja. Nagyon jó lehetőség, mert az eredményt nem szűkíti le a nézőpontunk, nem skatulyázza be. Azt nehéz viszont megmondani, hogy pontosan mi várható ezen a téren.
Ha beszélhetünk tágabban, nem csak a filmes szakmáról, akkor én úgy gondolom, minden olyan munka, ami automatizálható, az áldozatul fog esni az AI terjedésének. Ennek a kreatív emberek nagyon örülnek, hiszen mi sokszor fuldoklunk az adminisztrációban. Az ismerőseim közül, aki azt mondja, hogy az ideje 20%-ában azzal tud foglalkozni, amit szeret, vagyis képalkotással – az már szerencsésnek számít. A bürokrácia, az adminisztráció megfojtja az embereket. Ha ezt a terhet sikerül levenni a vállunkról, akkor nagyon sok értékes idő szabadul fel.
Igazán hatalmas dolgokra akkor leszünk képesek, ha elérjük a szingularitást, amikor a mesterséges intelligencia gyártja majd a mesterséges intelligenciát. Erre nem hiszem, hogy a következő 10 évben sor kerülne, de hosszabb távon ez az irány. Ebben hatalmas lehetőségek vannak, de persze veszélyt is jelent, hiszen nem tudjuk pontosan valójában mire képes a mesterséges intelligencia.
A célunk korábban is a digitalizáció volt, először a billentyűkkel alkottunk, majd jött az egér, a touchpadok – sokan már akkor is azt mondták, milyen jó lenne, ha az agyunk szinergiában lenne a géppel. Valami ilyesmi kezd most kialakulni, csak kicsit másképp, mint elképzeltük. Nem leszünk odadrótozva a számítógéphez (pár éven belül), de az alkotásokat már közösen képzeljük el. A mi képzelőerőnk véges, az AI-ét viszont csak a rendelkezésre álló adatok korlátozzák. Szerintem nagyon jól ki tudjuk egészíteni egymást.
Hogy ne csak a képalkotásról beszéljünk, az AI nagy segítség például a zenei aláfestések készítésében. Korábban nagyon sok időt és pénzt emésztett fel, hogy megbíztunk valakit, készítsen egy zenét, megmondtuk milyen hosszú legyen, hol legyenek a tetőpontok, satöbbi. Ma már ez az AI segítségével sokkal egyszerűbb. Ez persze megint azzal jár, hogy az online zenészeknek szűkül a tere, annak azonban kitágul, aki megtanulja kihasználni az AI adta lehetőségeket.
1997-ben, amikor a mesterséges intelligencia legyőzött minket sakkban, akkor mindenki azt mondta, hogy rendben, de Goban sosem fogja megfogni az embert, mert az sokkal komplexebb. Aztán néhány éve abban is legyőzött minket. Sovány vigasz, de végül is egy olyan valami győzött le, amit mi teremtettünk. Én azt gondolom, hogyha félünk tőle, félünk használni mint művészeti eszközt, akkor nagyon hamar az utcán fogjuk találni magunkat.