A motion design a kreativitás és a technika egyvelege, ahol a buktatókon a szakma szeretete fog átjuttatni – interjú a Motion Design kurzusunk oktatójával, akinek munkái a Times Square LED-falait is megjárták.
Hol találkozhatunk a motion designnal?
Minden, ami az Instagramon, a TikTokon vagy a Facebookon zajlik, minden videós tartalom, amit látsz az gyakorlatilag motion design. Ne úgy képzeld el, mint csupán rajzok, grafikai anyagok, lépegető emberkék. Ha látsz egy TikTok videót, amin van egy vagy két effekt, színkorrekció – az már motion design. A motion design az, ami túlmutat a klasszikus videózáson. Például odatévedsz egy lakberendezési oldalra, látsz egy videót, ahol becsúszik a képbe egy kanapé és átszíneződik – ez a motion design.
Miben más ez, mint az animáció?
A 3D animációs filmek világa egy másik szakma. A motion design ennél kicsit specifikusabb. A motion designert úgy kell elképzelni, mint egy grafikust, akinek egyáltalán nem idegen a cinematográfia világa. Azt szoktam mondani, ő a videózás Rambója, akinek van egy végtelen fegyver- és eszköztára, amit bevet annak érdekében, hogy a legjobb videós tartalmat készítse. Mindezt persze a brand és a megrendelő igényeinek figyelembevételével.
Ott vannak például az Old Spice félőrült videói, ahol Terry Crews mindenféle hülyeségeket csinál – ez a tömény motion design. Van benne videós elem, van benne grafikai elem, effektek stb.
A motion designer tehát egy olyan videós szakember, aki nagyon kényelmesen mozog a 2D és 3D animáció és a cinematográfia, azaz a klasszikus videózás világában is.
Mennyire igényel kreativitást, rajztudást és mennyire technikai tudást?
Nem lehet mindent megcsinálni puszta kreativitással, hiszen azt is tudnod kell, hogyan kell az ötletet megvalósítani. A rajztudás egy érdekes kérdés, mivel nem feltétlenül szükséges a motion designhoz, hogy valaki tudjon rajzolni. Vannak ágazatok és tudsz specializálódni egy-egy területre, ugyanakkor egy motion designer minél többet tud, annál többet ér. Egy metaforával élve: ha téged ki lehet dobni egy repülőből egy szál ejtőernyővel, hogy aztán átküzdd magad és győztesen kerülj ki – akkor te értékes leszel. Ehhez viszont az kell, hogy meglegyen a megfelelő tudásod. Egyrészt kell egy nagyfokú kreativitás, hogy egyáltalán el tudd képzelni, hogy mit szeretnél alkotni, vagy hogyan valósítsd meg az ügyfél elképzeléseit, ehhez azonban társulnia kell megfelelő technikai tudásnak is.
Meg kell tanulnod a különböző szoftverek használatát, ismerned kell, hogy az egyes effekteket mivel tudod legjobban megalkotni. Vannak motion designerek akik csak 2D-ben dolgoznak, de ha nagymenő akarsz lenni és világszintű motion designerré akarsz válni, akkor igenis ismerned a 2 és 3D-t, értened kell a cinematográfiához, a hanghoz, kompozíciós ismereteket kell szerezned. Ezek mind kellenek ahhoz, hogy egy film működni tudjon.
Hogyan lesz valakiből motion designer?
Rengeteg tanulással, rengeteg bukással és egy hatalmas adag szeretettel. Ez egy tipikusan olyan terület, ahol nagyon sok falba fogsz ütközni, ezeket tudnod kell kezelni. A ma már befutott motion designerek 99%-a még autodidakta módon önmaga kezdte el tanulni a szakmát. Nagyon kevés iskola volt még világszerte is, nemhogy Magyarországon. Ma már úgy tudom több helyen is tanítják, de ez egy olyan terület, amire nagyon igaz: a jó pap is holtig tanul. Egy életen át fogsz újabb és újabb technikákat tanulni. Mögöttem már van jó pár év, de még így is rengetegszer csöppenek bele olyan projektbe, ahol vakarom a fejem, hogy ezt vajon, hogy fogom megcsinálni. A munkának van egy R&D részei is (Research and Development), amikor kutakodsz, próbálkozol, 80-szor elbuksz, aztán végül 81. alkalommal sikerül. Ilyenkor ezt a tudást elraktározod a tudástáradba majd így haladsz tovább újra és újra és újra.
Milyen forrásokat, tartalmakat, oldalakat érdemes ismerni, követni?
Egyrészt vannak megkerülhetetlen szoftverek, amiket használnunk. Ilyen az Afer Effects, ami a motion design alapja. Ez egy 2D szoftver, amit folyamatosan fejlesztenek. Aztán vannak emberek, akik most már abból élnek, hogy dobálják ki a különböző videókat YouTube-ra, Instagramra, Behance-ra. Ez utóbbi egy művész portál, gyakorlatilag a művészek Instagramja, ahová sokan teszik fel a videóikat és sokszor osztanak meg How it’s made? jellegű videókat is azaz, hogy egy-egy tartalom hogyan készült. Nagyon sok ember van, akit lehet követni és akiktől szinte végleges tudást lehet megszerezni. Ez egyrészt jó dolog, másrészt nagyon könnyű elveszni benne. Sajnos van olyan is, aki nem a megfelelő tudást adja át. Vannak jól bevált praktikák – én például már többezer projekttel a hátam mögött tudom, mit érdemes az elején megtanulni, mit fogsz ténylegesen használni. Mert például nagyszerű, ha megtanulsz felrobbantani egy épületet, szilánkokra robbantani az ablakokat – le a kalappal, ha ez menni fog – de nem biztos, hogy a mindennapi életben ezt sokat fogod használni. Nem valószínű, hogy a Facebook mondjuk egy olyan projektet fog kérni, ahol fel kell robbantani a székházát. Ennek szellemében állítottuk össze a kurzust is, hogy olyan tudás kerüljön bele, ami az én saját projektjeimből származik és amit ténylegesen használni is fognak.
Szóval rengeteg olyan felület van, amit érdemes követni, én is szeretem mai napig nézegetni mások tartalmait. Tulajdonképpen, ha megszereted ezt az egészet, akkor nemcsak a hivatásod, a hobbid is lesz. Azon kapod magad, hogyha meglátsz egy videót, amitől leesik az állad, lemented magadnak, és újra akarod nézni, meg akarod csinálni. Nálam is közel 3000 ilyen videó van, amiből persze 2000-et még nem néztem meg, de ez egy végtelen folyamat.
Az szuper, ha a hivatásod a hobbid is egyben. De honnan szerzel ügyfeleket? Hol érdemes magad megmutatni?
Az aranyszabály az, hogy minél többet láttasd magad. Ha csinálsz valami jót, valami igazán menőt és elkezded megosztani akkor előbb utóbb felfigyelnek rád. Az Instagramon például vannak különböző gyűjtőoldalak, akik motion designnal foglalkoznak és ha igazán jó, amit csinálsz, ők meg fognak találni és továbbosztják a munkáidat. Na innen fogod tudni, hogy igazán hó vagy. Ezeket az oldalakon a legnagyobb cégek videói vannak, ha ők megosztják a munkádat, akkor tudni fogod, hogy jó úton jársz.
Emlékszem, az első ilyen megosztásomnál felugrottam és táncoltam, innentől tudtam, hogy ez működni fog.
Szóval minél többet osztasz meg, annál jobb. Nem mindegy azonban, hogy mit. Csak olyan tegyél közzé, ami előre visz. Ha megnézel egy tutorialt, pontosan lemásolod és kirakod, akkor az lehet, hogy egy jó videó lesz, de még százezer ember fogja megcsinálni ugyanazt. Előbb-utóbb jön majd egy komment, hogy egy az egyben lekoppintottad más munkáját. Ezt pedig nem illik. Én azt javaslom, hogy tanuld meg a technikát, de vidd bele a saját ötleteidet, a saját stílusodat. Ne pontosan azt csináld meg, de azzal a technikával – ha ilyen tartalmat osztasz meg, annak lesz eredménye és fel fognak figyelni rád.
Hol érdemes megosztani a tartalmakat?
Én már nem tartozom a legfiatalabb korosztályhoz így a 40-hez közeledve, de amire esküszöm és ami nekem a legjobban bevált az a Behance. Ez megkerülhetetlen, de például Twitterre vagy az Instagramra is fel lehet tölteni videókat, ott találhatnak meg a gyűjtőoldalak, akiket említettem. TikTokon én nem nagyon szoktam megosztani semmit, de van, aki most már erre esküszik. Létezik még egy nagyon nagy portál a Dribbble, ahová sokan töltenek fel anyagokat. A YouTube-ra is fel lehet tenni, bár ez ma már inkább a tutorialok tere lett. Szerintem a Behance és az Instagram az, ami beválik.
Van olyan téma, ami mostanában megihletett?
Igen, bár nem tudom leszűrni egyetlen dologra. Nincs olyan, hogy mondjuk én most csak arra megyek rá, hogy élő videókra pakolok 3D dolgokat – az a jó, ha az ember habzsolja magába a tudást. Annyi új és fantasztikus dolog van, hogy nem lehet megunni. Mondok példát. A héten lementettem magamnak egy olyan videót, ahol valaki 3D-ben megcsinálni egy levél növekedését, ahogy kibújik a földből és megnő. Szétestem tőle, lementettem. Aztán a következő nap láttam egy tipográfiai animációt, amitől ugyanúgy leesett az állam, azt is lementettem. A kettő fényévekre van egymástól, de mindkettőre az volt a reakcióm, hogy ezt meg kell csinálnom.
Így működik ez, csinálod, csinálod, csinálod és aztán azt veszed észre, hogy tök jó vagy benne.
Azt említetted, hogy másolt munkákat nem érdemes publikálni. Van még más is, amit érdemes kerülni?
Leginkább a plágium kérdése az, amit kerülni kell. A videók alkotói általában kifejezetten szeretik, ha az ő technikájukkal alkotsz valamit, de azt nem, ha egy az egyben lemásolod. Lehet, hogy nem néznek rád rossz szemmel főleg, ha betaggelted őket, de akkor sem szerencsés. Az egy dolog, hogy megcsinálod, gyakorolsz, de kutya kötelességed egy idő után beletenni a saját stílusodat. A végcél az, hogyha valaki ránéz egy videóra azonnal rávágja: Igen! Ez az ő munkája! Ezt pedig nem fogod elérni, ha állandóan csak koppintasz.
Ebben a szakmában sokszor az is nehéz, hogy megőrizd a lelkesedésedet, amikor az ügyfél a sokadik változtatást kéri újra és újra. Ilyenkor sokan azt érzik, már nem is érdekes a projekt és bármi mással szívesebben foglalkoznának. Ez nehéz dolog, de természetes. Azt szoktam mondani, hogy nyilván örülünk annak, ha sikereket érünk el, visszajelzéseket kapunk, pénzt keresünk, de nagyon sok buktató lesz, amin semmi sem fogja átsegíteni az embert, csak a munka őszinte szeretete. Lesz olyan, hogy elkeseredsz, lecsukod a laptopot és inkább elmész focizni a haverokkal, de két nap múlva úgy szív vissza az egész, mint a gravitáció. Nem lehet elszakadni. Ha ezt eléred, onnantól kezdve biztos a siker.