Az írott szó hatalma végtelen. Nemcsak jelentésével, hanem küllemével is befolyásol: vonz vagy eltaszít, érzelmeket közvetít, hangulatot kelt. Akik pedig jól aknázzák ki az eszköztárát, azok szinte bármit el tudnak érni. A tipográfia több, mint betűkészletek sora. De hogy pontosan mitől és mivel több, arról Andorka Tímeával és Csuport Andreával, a hazai tervezőgrafikusi szakma elismert képviselőivel beszélgettünk.
Mit csinál a tipográfus? Önálló terület, vagy bizonyos szakmák része a tipográfia?
AT: A tipográfia eredetileg a nyomtatott betűkkel való munkát jelentette. Az első tipográfusok többnyire nyomdászok voltak. Ma már ez nem így van, inkább a tervezőgrafikusok és betűtervezők szoktak tipográfiával is foglalkozni. Van, aki önállóan csak tipográfus, mi Andival alapvetően tervezőgrafikusként dolgozunk, szerintem inkább ez az általános.
CSA: A technológia fejlődésével most már mindenki gépén elérhetők azok a programok, amikkel egymaga elvégezheti a teljes folyamatot, amihez korábban több ember kellett. Egy könyvtervezésnél például a legelső lépésektől a nyomdába adásig egy ember mindent át tud fogni. A tipográfus feladata nagyon prózain fogalmazva a szöveg gondozása. Ez azzal kezdődik, hogy először is értelmezzük, strukturáljuk a szöveget, amivel dolgozunk. Ez lehet egy-egy szó akár – logótervezésnél vagy arculat kialakításánál –, lehet egy hosszabb volumenű könyv is vagy infografika, ahol a szöveget adatokkal együtt használjuk. A betű és szöveg tehát bármi lehet, ennek érthetővé és fogyaszthatóvá tétele a tipográfia. Ugyanakkor a betűknek funkcionálisan is működniük kell egy szövegen belül. Az elsődleges szempont az olvashatóság, utána ruházzuk fel olyan hangulatelemekkel, érzelmekkel, amivel többletet érünk el.
Miért hasznos, ha valaki ért a tipográfiához? Milyen pluszt jelent?
AT: Az írott szöveg egy alapvető kommunikációs forma, talán a legelemibb módja annak, hogy gondolatokat közvetítsünk. Így bárki, aki gondolatokat szeretne átadni, nem árt, ha ért a szöveg megformálásához is. Ez a lehetőség ma már mindenkinél adott, ott van az eszközein, a telefonján, a számítógépén mindenki használja, de nagyon sokan rosszul teszik ezt. Nekem például attól szokott égnek állni a hajam, amikor bedobnak a postaládámba egy szórólapot, vagy szembejön az Instán egy hirdetés, amin van egy egysoros felirat, de azonnal látszik, hogy a betű karakterkészletéből hiányoznak a magyar ékezetes betűk. Ezt az adott program kipótolja valami mással, ettől viszont csak vizuális káosz lesz az egész. Ez, azt hiszem, leginkább arról árulkodik, aki összerakta, mert pici odafigyeléssel választhatta volna a megfelelő megoldást is. Aki ilyen üzenetet képvisel, azzal én nem biztos, hogy szeretnék kapcsolatba kerülni. Azt gondolom, hogy nem árt egy kis esztétikai igényesség, ha már ilyen eszközökkel dolgozunk.
CSA: A tipográfia olyan többletet adhat, amivel értelmezni tudjuk a szöveget, meg tudjuk ragadni az olvasók figyelmét. Tervezéskor az a feladatunk, hogy közvetítsünk az adó és a vevő közt. Egy jól gondozott szöveg a fontos dolgokra hívja fel az olvasó figyelmét, így megtérül a befektetett energia. Ha foglalkozunk a szöveggel vagy a szöveg és kép viszonyával, akkor ezt a befogadó is érzi majd. Ez igaz lehet akár egy városképre is, mármint hogy azon belül hogyan jelennek meg az információk, az utcanevek stb. Sokszor, ha Ausztriába vagy Svájcba megyünk, nemcsak azt érezzük, hogy igényesebbek az utcák, de mintha jobban is törődnének az állampolgárokkal – ez akár ilyen kis dolgokon is múlhat. Ugyanúgy igaz egy márka esetében is, ha jól van megszerkesztve a logó, vagy az összetevők megfelelő módon szerepelnek a csomagoláson, akkor az ember valahogy hitelesebbnek és vonzóbbnak érzi a terméket, így pedig az árát is jobban lehet pozicionálni. Ehhez pedig elengedhetetlen a tipográfia alapvető ismerete.
Mennyire tudja befolyásolni a tipográfia a végeredményt? Ha mondjuk valami Times New Romannal van szedve, azt tényleg hivatalosabbnak érezzük?
AT: A betűknek – ugyanúgy, mint a színeknek – van egy kódrendszere. Ahogyan a színválasztással képesek vagyunk érzelmeket sugallni vagy hatást kelteni, ugyanúgy a betűkkel is elérhetjük ugyanezt. Kezdve onnan, hogy valami szögletes, hegyes vagy gömbölyű – a betűk formai sajátosságai is kiváltanak egy érzetet. Nem azért van ennyiféle betű, hogy csak a hivatalos vagy vicces kereteken belül mozogjunk, szinte bármilyen komplex üzenetet ki lehet fejezni betűkkel. Egyébként szerintem, ha jól van szerkesztve, akár a Times New Romannal is rendkívüli dolgokat lehet művelni. Például a Mátrix címfelirata is ebből készült, csak annyira szétszedték, hogy szinte felismerhetetlen. Nagyon sok lehetőség van abban, hogy mit lehet egy betűből kihozni, ha az ember tisztában van a játékszabályokkal.
CSA: Nekem a hivatalos levelek kapcsán épp az jutott eszembe, hogy mennyire könnyen lehet egy nyílt kommunikációval valakit bevonzani vagy távol tartani. A NAV levelei nagyon jó példák erre. Minden soruk azt üzeni, minden betű, ahogy szerkesztve van, hogy itt nincs párbeszéd, csak kijelentések. Tökéletes példája annak, milyen, amikor a szerkesztés nem segít. Persze nem kell egy ilyen levélben hangulatelemeket használni, de egy picit azért közelebb lehetne hozni.
Hogy jó példát is mondjak, egy tervezőtársammal, Herr Ágnessel együtt részt vettem a Normafa Park információs rendszerének és arculatának kidolgozásában. Ez azért is volt jó projekt, mert a helyi önkormányzatnak volt igénye arra, hogy a kirándulók megfelelően tájékoztatva legyenek, helytörténeti információkkal találkozzanak. Túraútvonalak, kardioösvények infóit dolgoztuk fel – mindezt szöveggel, arculati színekkel és elemekkel strukturáltuk.
Vannak általános érvényű technikák vagy szabályok? Létezik egy Igen/Nem lista?
CSA: Ami eszembe jut, az az, hogy egy vizuális hierarchiát mindenképp érdemes kidolgozni, ami meghatározza az olvasási sorrendet. Ehhez tudnunk kell, mi a legfontosabb, mit szeretnénk kiemelni. Az olvasó figyelme nagyon hamar lankad vagy elhal, kevés időnk van kommunikálni, ezért kell a legfontosabbal kezdeni. A mérettel, színnel, betűstílussal, betűtípusok kombinálásával tudunk valamit előtérbe vagy háttérbe helyezni. A struktúra és a hierarchia nagyon fontos – ezt könnyen meg lehet tanulni, azonban szükséges hozzá, hogy megértsük a szöveget. Ezt a lépést nem lehet kihagyni.
A térközökre vagy a sorhosszra is figyelni kell. Ha nagyon elnyújtjuk például a szövegblokkot, akkor az olvasó nem tud fókuszálni. Ezek egyszerű dolgok, de nagyban javíthatják az olvasási élményt.
AT: Andi említette a betűkeverést, amivel nagyon jól lehet strukturálni, viszont szerintem ez picit problémás is lehet. Vannak bevett sztenderdek, amik alapján betűt keverünk – ezzel készülünk a kurzusra is, megmutatjuk, hogyan érdemes nekiállni. Van egy brit hölgy, tipográfus, aki ezt nagyon komolyan veszi. Ő Sarah Hyndman, aki Why Fonts Matter címmel írt egy nagyon jó ismeretterjesztő könyvet arról, hogyan érzékeljük a betűket:
A tipográfiát úgy kell elképzelni, mint amikor felöltözünk. A gondolatainkat is felöltöztetjük a betűkkel. Sosem csak egyvalamit veszünk magunkra, viszont amiket felveszünk, azoknak harmóniában kell lenniük egymással. Nem ugyanúgy öltözünk fel itthon, mintha munkába mennénk vagy szórakozni, esetleg valahol reprezentálnunk kell – az összkép azonban mindig fontos, különben csúnya divatbaleset lesz belőle.
Ilyennel azért bőven találkozni. Nem véletlenül szokás azt tanítani, hogy két, maximum három betűvel dolgozunk egy projektben, különben könnyen zűrzavar lesz belőle, és elriasztjuk az olvasót. A kevesebb több elve nagyon jól működik a grafikai tervezésben is.
CSA: Itthon szerintem nagyon sok példa van arra, amikor valaki még nem ért hozzá, de már túl bátor. Ha végigmegyünk mondjuk a Nagykörúton – vagy gyakorlatilag bárhol, ahol kirakatok vannak – látunk olyan feliratokat, ahol konkrétan érezzük, valaki megnyitotta a Wordöt, megszerkesztette a bolt feliratát vagy logóját, aztán jó nagyban legyártatta. Nincs visszafogottság, nincs szerénység, pedig az nem árt, ha az ember még nem ért igazán hozzá. Sokkal jobb, ha ilyenkor a minimalista eszközökhöz nyúlunk: inkább legyen kicsit unalmas, mint zavaros. A kurzuson is ezt tanítjuk, hogy nem baj, ha valakinek még nincsenek meg az alapok, nem baj, ha az elején még valaki nem elég bátor – így is lehet egy korrekt, koncentrált dolgot létrehozni. A bátorság sokat segít, de amíg az alapokat nem sajátítja el az ember, addig nem szabad komplett arculatokat kidolgozni.
A személyes tapasztalatom az, hogy a tervezőgrafikusok egy része képekben gondolkozik: inkább rajzolnak, figurális nyelvre fordítják le a mondandójukat. Akiben ez nincs meg, vagy nem ez vonzza, az pedig inkább a betűkre fókuszál, általuk fejezi ki magát. Egy betű is tud szimbolikus lenni. Túl vagyunk terhelve képekkel, így ez egy absztrakt módja lehet a gondolatok kifejezésének. Sokszor egy logóban, egy betű átalakításával vagy egy-egy szimbólum beillesztésével egész történeteket is el lehet mesélni. Egy-egy betűnek is nagy szimbólum értéke van. Ami a képekkel ellentétben kiaknázhatatlan területté teszi a tipográfiát az, hogy nem terheli meg a nézőt, mégis nagyon jól ki lehet vele fejezni magunkat.
AT: Még egy gondolat: amikor Andi a körúti kirakatokról beszélt, eszembe jutott, hogy nekem a borítótervezés a gyengém. A 2000-es évek elején, amikor még egyetemre jártam Szegedre, nagyon nagyot ütött a Penguin Books Great Ideas című sorozata A sorozat már túl van a századik kötetén is, ezek mind esztétikai és filozófiai szövegek. A kiadó egy fiatal srácot, David Pearsont kérte fel, hogy tervezze meg a borítókat. Minden egyes borító reflektál a tartalomra, az adott korszaknak megfelelően fejez ki valamit a szövegből, de a tervező csak betűkkel dolgozott. Visszafogottan, fehér alapon fekete és egy egyszínű betűvel. Nem volt túltolva, csak nagyon jól átgondolva.
Pearson mondta azt, amikor ez a sorozat berobbant a tipográfia világába, hogy „egy suttogás mindig szuggesztívebb, mint egy sikoly”. Szerintem Andival mi ketten inkább ezt a vonalat képviseljük. Lehet úgy is bátor az ember, hogy nem sikítozik, hanem harmonikus, de figyelemfelkeltő dolgot alkot.
Milyen jó példákat tudtok még ajánlani?
Vannak néhányan:
- Matt Willey – magazintervező, https://mattwilley.co.uk/
- Locomotive Studio – webdesign, https://locomotive.ca/en
- Barnbrook Studio – betűtervezés, könyv, cd, kiállítás, https://barnbrook.net/
Az utolsót épp azért szeretjük, mert ő pont nem az a suttogós tervező. Tőle érdemes megtanulni sikítani.
CSA:
- Wolfgang Weingart – plakáttervezés, https://www.eguide.ch/de/designer/wolfgang-weingart/
Ő a svájci tipográfia új irányzatának legjelesebb képviselője, a „Swiss Punk typography" atyja.
AT:
- Tomasz Boguslawski – szintén plakáttervezés, https://polishposter.com/designer/tomasz-boguslawski.html
A lengyel plakáthagyományban nagy erős a kézi munka. Nemcsak a képi anyagot, de a betűket is gyakran maguk készítik el.
Rengeteg betűtípusból választhatunk. Mennyire jellemző, hogy valaki mégis úgy dönt, egyik sem az igazi, és saját maga kezd tervezni?
CSA: Tényleg nagyon sok betűtípus van. Szinte lehetetlen, hogy valaki nem talál olyat, ami érdekes számára, vagy passzol az aktuális projekthez. Erre mi is adunk majd szempontokat, hogy mi alapján érdemes betűket választani. Nagyon sokan az ingyenes betűket keresik, de arra is vannak már jó példák, hogy igenis rá lehet vezetni az ügyfeleket egy fizetős típus használatára itthon is. Ha valaki érez hozzá kedvet, megtervezheti a saját betűjét. Az elején általában a legtöbben kísérleti display betűkkel kezdenek. Olvasható, kenyérszövegben vagy folyószövegben is használható betűt tervezni már elég komoly tudomány, hónapokig, akár évekig is eltarthat. Ehhez képezni kell magunkat. Viszont kísérleti jelleggel, egy-egy feliraton, plakáton van helye a játéknak, ebbe könnyebben bele lehet fogni. Ehhez is adunk majd támpontot, de a kurzus maga nem a betűtervezésről szól. Az experimentális tipográfia órán például nem feltétlenül tervezünk új betűket, de hozzányúlunk, módosítunk, megváltoztatva a formáját vagy a hangulatát.
AT: Néha megesik, hogy hosszas keresés és módosítgatás után sem éri el valaki azt, amit látni szeretne, ezért inkább reklámbetűben vagy figyelemfelkeltő egy sorban megtervezi a saját betűjét. A logótervezés egy külön történet, mert ott néhány betűt, pár karaktert kell megalkotni, viszont nagyon fontos az egyediség. Az, hogy valaki kenyérszöveg betűt tervezzen, ami jól is működik – az mérnöki munka. Ott már a betűarányoktól kezdve a kalligráfián át rengeteg dologra kell figyelni. Ami szerintem a magyar tervezőket leginkább ráveszi a betűalkotásra azok az ékezetes betűk és a ligatúrák (betűkapcsolatok). Ugyan már nagyon sok vásárolható, külföldi betűkészletben benne vannak alapból a magyar ékezetes magánhangzók, de például egy GY vagy egy ZS ligatúra már nem valószínű, hogy elérhető. A legszuperebb tervező cégek által megalkotott betűkből is hiányoznak olyan karakterek, amik nekünk alapvető szükséglet.
Milyen pluszt ad egy tipográfiai kurzus? Mivel lesz több az, aki elvégzi?
AT: Egyfajta alapvető tájékozottságot nyújt a betűk világában és a programok terén. A minket körülvevő, a betűk által képzett iszonyú zajban olyan támpontot ad, ami megteremti azt a komfortos alapot, amire aztán az ember fel tud építeni egy szakmailag és esztétikailag is minden elvárásnak megfelelő portfóliót.
CSA: Annyit tennék hozzá, hogy valóban megtanítjuk a funkcionális alapokat, ugyanakkor azt is megmutatjuk, hogy a tipográfia – akár hagyományos vagy digitális felületen jelenik meg – hogyan lehet figyelemfelkeltő, hogyan tudunk a szabályok ismeretével korrekten, de mégis bátran nekiállni a tervezésnek. Ahhoz, hogy kontextusba tudjuk helyezni a betűket, meg kell értenünk, mi a projekt célja, ehhez kell igazítani a végeredményt. Az egész gondolkodási és tervezési folyamatot szeretnénk megtanítani. Megnézzük, hogyan dolgozza fel és értelmezi az agyunk a formákat, és hogy ezeket az elveket hogyan tudjuk beépíteni a tervezési folyamatokba.
AT: A kurzus három blokkból épül majd fel, először a betűkkel foglalkozunk, aztán a szövegszerkesztési problémákkal, majd az egyéb kapcsolódási tartalmakkal, ahol betűket használunk, például az infografikákban, a kísérleti tipográfiában vagy amikor bekerül egy kép is a szöveg mellé. Ez már egy teljesen új kompozíciós feladat, megnézzük mik ilyenkor az elvárások, szabályok. Egyfajta szemléletet szeretnénk átadni, ami ahhoz kell, hogy a betűkhöz hozzá tudjunk nyúlni és olyan praktikus tanácsokat, amik a való életbe kikerülve lesznek hasznosak: mennyit ér a munkád forintra vagy euróra átszámítva, hogyan kommunikálj az ügyfelekkel és a társszakmákkal, mit jelent az, ha szabadúszó vagy, vagy ha stúdióban dolgozol.
CSA: A legfontosabb, hogy valóban gyakorlatorientáltak legyünk. Az elmélet is hangsúlyos a kurzuson, de kihagyjuk azokat a dolgokat, amik ma már nem relevánsak, csak feltöltik vele a hasonló online vagy okj-s képzéseket. Én tervezőgrafika alap- és mesterképzésre jártam, voltam Spanyolországban is Erasmuson, sokat tanultam. Mégis az első munkám során – a Ferenczy Múzeumi Centrum grafikusaként, ahol Timivel dolgoztam együtt – hamar rájöttem, hogy ennyi tanulás után a valós élethelyzetben mégis mennyire sok minden hiányzik. A szemléletet megtanultam, de fontos gyakorlati dolgok nem hangzottak el, szerintem ez még ma is így van. Ezt szeretnénk mi átadni, a felesleges dolgokat kihagyva, és hozzátenni azt, ami ma 2023-ban aktuális. Megnézzük, hol érdemes az ingyenes és hol a fizetős betűket keresni, a választáshoz szempontrendszert, a használatukhoz gyakorlati tanácsokat adunk. Eszköztárat és linkgyűjteményt adunk a hallgatók kezébe, amivel már elég jól el lehet boldogulni.