Nincs még egy szakma, amire ennyire igaz lenne a Learning by doing. Kovács Dávid, az Umbrella Collective vezető vágójának (akinek projektjei közt a videoklip és reklámfilmek mellett a nemzetközi díjakat nyert Rengeteg – Mindenhol látlak című film is szerepel) tanácsa: ne várj senkire és semmire. Csináld, amit szeretsz, merj hibázni és mutasd meg magad – csak így juthatsz előre.
Mit csinál egy videóvágó? Miből áll ez a munka? Te hogyan dolgozol?
Alapvetően a videóvágás egy érdekes megfogalmazás arra, amit csinálok, hiszen nem kifejezetten csak videókat vágok. Alapvetően az Umbrella nevű kollektív stúdiónak dolgozom és szélesebb körben utómunka folyamatokat is vezetek – van egy szuper csapatom, akiket koordinálok. Vezető vágóként az Umbrellán belül elsősorban reklámokat, kisjátékfilmeket, online videókat és videóklipeket gyártunk. Emellett gyakran dolgozom a Kinopravda és Kinomoto nevű társulással, akikkel sok nemzetközi projektben veszek részt. A csapatirányítás mellett természetesen megvan a saját vágói utam is, ahol nagyjátékfilmeket, kisjátékfilmeket, szerzői videókat vágok és szívesen csinálok művészeti projekteket is. A vágás maga egy artisztikusabb irány, emellett a teljes utómunka szervezésével és vezetésével is foglalkozom.
Többször is elhangzott, hogy az utómunkában veszel részt. Egy-egy projektben mennyire van önállóságod, mennyire van ott a kezed nyoma egy reklámfilmen vagy kisjátékfilmen?
Ez természetesen változó, produkciótól és rendezőtől is függ. Alapvetően fontos attribútuma egy vágónak, hogy megtalálja, mennyire van rá szükség a projektben. Vannak rendezők, akik kifejezetten határozott elképzeléssel rendelkeznek, tudják mit akarnak – ilyenkor a tudásoddal és felkészültségeddel kiszolgálod őket. Emellett pedig vannak olyan rendezők – és ez nem negatívum – akik azt várják, hogy proaktívan részt vegyél és alakítsd a projektet.
Vannak olyan projektjeim, ahol a rendező csak a forgatáson dolgozott, onnan átadta nekem és tulajdonképpen rendezővé válva, teljesen belefolyva csináltam meg az anyagot. A másik véglet ugyanúgy működik, amikor egy teljes koncepcióval jön valaki, amit megcsinálok a lehető legjobban a lehető legrövidebb idő alatt.
Van a kettő közt különbség? Nehezebb, amikor átadják neked a gyeplőt?
Az egy másfajta szituáció. Mivel érdekel a dramaturgia és az írás is, ha épp van időm és energiám foglalkozni vele, akkor személy szerint szeretem az ilyen feladatokat. Olyan vágónak tartom magam, akinek a finomhangoltsága inkább a sztori és a dramaturgia irányába megy. Vannak vágók, akik operatőri beállítottságúak, őket inkább az optikai attribútumok érdeklik, vannak kifejezetten zenei beállítottságúak, náluk a dinamika vezeti a folyamatot. De a kérdésre válaszolva, igen nehezebb, sokkal több energiát igényel és sokkal kreatívabb a folyamat.
Mekkora befolyásod van a vágással a végeredményre? Át tudod alakítani az egész hangulatát, stílusát vagy azért vannak határok?
Egyértelműen hatalmas befolyásunk, hatalmas ráhatásunk van. Akkor is, ha csak a vágást nézzük, a teljes utómunkával pedig pláne. Ilyenkor nagyon sok attribútum kerül az anyagra, ami nem a forgatáson történik, kezdve az animációval, a fényeléssel, a hangutómunkával és így tovább. Magát a vágást én úgy értelmezem, úgy ülök le a munka elé, hogy tiszta lappal indulunk. Szeretem megkérni a rendezőket, a gyártási csapatot, hogy készítsenek helyszíni vágatot – vagy én magam teszem meg – vagy úgynevezett animatikot, amiben a rendező már alapból megadja, hogyan szeretné az adott reklámot vagy videóklipet felépíteni. Viszont alapvetően úgy ülök le minden projekthez, hogy akkor most a nulláról építkezünk. Van egy kész nyersanyag, amin gyártási szempontból változtatni már nem lehet, ezt kell újraépíteni. Maga a vágás elsősorban dinamikában, hangulatban építi fel az egészet, olyan réteget ad hozzá, ami a nyersanyagban még nem feltétlenül van benne. Ezt a dinamikát kell tudni jól alkalmazni.
Gondolva kicsit azokra, akik most kacérkodnak a gondolattal, szerinted mi kell ahhoz, hogy valaki jó vágó legyen? Kinek ajánlott ez a szakma? Te honnan tudtad, hogy ezzel akarsz foglalkozni?
Egyrészt van egy fotográfus egyetemi végzettségem, másrészt mindig is nagyon érdekelt mindenféle művészeti ág, zenélek és nyilvánvalóan imádom a filmeket is. Imádom a mozgóképet, a hangot, a vágásban pedig összesíteni tudtam mindazt, ami érdekel: a dramaturgiát, a ritmust, a zeneiséget, a vizuális kompozíciót. A vágásnál nagyon-nagyon sokféle kifejezési forma összpontosul – ez fogott engem meg benne.
Hogy kinek ajánlom a vágói szakmát? Egyrészt vannak alapvető velejárói, fizikai követelményei, amit el kell viselni, például sokat kell ülni a számítógép előtt. Vannak persze technikák – állva dolgozol, kijársz a forgatásokra stb. –, de ezzel számolni kell. Ami szerintem mindenképp kell és én is azokat a vágókat szeretem, akik erősen érzelmi beállítottságúak, ami mellett kitartóak és mérhetetlenül precízek.
Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó vágó legyen?
Ezt a mondatot bármely szakmára rá lehetne illeszteni, de kitartás és gyakorlat kell. Mindenképp kell egyfajta határozottság, hogy legyen célod azzal, amit csinálsz. A vágás maga egy nagyon széles skála, nem mindegy melyik irányba indul az ember. Tudni kell, mit is szeretnél kezdeni ezzel az egésszel. Figyelj magadra, hogy mi érdekel és próbálj meg olyan produkciók közelébe kerülni, amelyekben szívesen dolgoznál.
Hogyan lehet elindulni? Folyamatosan képzed magad aztán eljön a pont, amikor már szeretnél elhelyezkedni. Mik az első lépések? Hová érdemes tartalmakat gyártani, hol a legjobb megosztani?
Én az a generáció vagyok, aki nem nőtt bele a közösségi médiába, például az Instagramba, hanem az nőtt belém. Tudom, hogy ez ma már alapvető, de én leginkább gyakorlásra használom ezeket a platformokat. Ahhoz, hogy valaki elinduljon az kell, hogy csinálja, csinálja, csinálja, és csinálja. Aztán még tovább csinálja. A napi rutinjába kell beleégetni, hogy képeket rak egymás után. Az Instagramot azért hoztam fel, mert a komponálás, a fényelés ott már a fotók szintjén is megjelenik. Ha az ember létrehoz olyan videókat, amik neki örömet okoznak, akkor abból ezer darabot is meg tud csinálni, ez pedig segíteni fogja abban, hogy megtalálja a szépséget, megtalálja a célját. Vágó nem úgy lesz valakiből szerintem – legalábbis én még nem találkoztam olyannal –, hogy egyszer csak eldönti, akkor most kilépek a munkaerőpiacra. Egyszerűen csak folyamatosan csinálod és csinálod, aztán azon kapod magad, hogy már a része vagy.
Arra gondolsz például, hogy ha mondjuk látsz egy jó videót a YouTube-on, akkor letöltöd és újravágod egy másik stílusban?
Nagyon-nagyon sok módszer van. Emiatt érdemes egyébként részt venni kurzusokon és együtt dolgozni más vágókkal, megfigyelni, mások hogyan dolgoznak, hogy ezeket a technikákat ellesse az ember. De az is kifejezetten jó irány, ha beülsz egy vágó, vagy rendező mellé gyakornoknak, vagy asszisztensnek. Annál jobban sehol nem fogod megtanulni a munka valódi ritmusát.
Nyilvánvalóan nekem is megvan a saját személyes módszerem arra, hogyan gyakorlok a munkán kívül. Ezt az embernek magának kell kifejlesztenie. Kezdve onnan, hogy mindenféle vicces dolgot felveszel és egymás mögé vágsz, így hozva létre létrehozva egy új tartalmat egészen odáig, hogy letöltöd és újravágod a kedvenc filmjeidet. Nagyon fontos és nagy lépés, amikor elkezded észrevenni és elemezni, hogyan van vágva egy film vagy videoklip. Van olyan technika is, amikor valamilyen stock felületről leszedsz random képeket – ilyet a kurzuson is csinálunk majd – és azokból hozol létre új tartalmat. Ezek kis praktikák és gyakorlatok, de a legjobban az fejleszt, ha olyan tartalmat gyártasz, amihez tudsz kötődni. Legyen az akár saját ötlet, akár egy hozzád közel álló produkció.
Mennyire könnyű vagy nehéz Magyarországon vágóként munkát találni?
Ahogy az előbb is mondtam, ha az ember folyamatosan csinálja, akkor el tudja érni azt az ingerküszöböt, hogy mások is meglássák mit csinál – innen már nem annyira bonyolult. A vágásban inkább az a nehéz, hogy alapvetően nem egy látszó dolog. Az elején sokat ülsz egyedül egy szobában. Ezért is jók a közösségimédia-felületek – kell egy saját stratégia, hogyan teszed magad láthatóvá. Akár úgy, hogy indítasz egy saját YouTube-csatornát, vagy jelen vagy a TikTokon – de akár az egész közösségi életed alakíthatod úgy, hogy megismerkedj azokkal, akik már otthonosan mozognak ebben a világban. Alapvetően úgy gondolom, hogy könnyű utat találni vágóként, ha az ember komolyan gondolja.
Mi a helyzet nemzetközi szinten? Érdemes kibővíteni a fókuszt mondjuk teljes Európára? Mennyire jellemző, hogy magyar vágók dolgoznak nemzetközi produkciókban?
Van rá példa, de ez már egy fokkal nehezebb kérdés. Ebben a szakmában az az érdekes, hogy eléggé a rendezőkhöz meg ügynökségekhez van kötve az ember. Vágóként külföldre nehéz úgy eljutni, hogy az egyetlen dolog, amit fel tudunk mutatni az egy portfólió, egy holnap vagy showreel – ez önmagában sokszor nem elég. Nagyon fontos a személyes jelenlét, nem véletlenül hangsúlyozom annyiszor a közösségi médiát vagy az élő szociális jelenlétet. Ha az ember kialakított egy kapcsolatot egy külföldi ügynökséggel vagy rendezővel, és „működik a kémia” akkor viszonylag könnyű tovább lépni. Külföldről ritkábban történik meg, hogy LinkedInen, Facebookon vagy Instagramon vadásznak vágókra. Persze megtörténik, de direkt módon erre talán nehezebb alapozni. Ezért nagyon fontos a rendezőkkel és az ügynökségekkel való közvetlen ismerkedés, illetve a már előbb említett „látszás”.
Meg lehet fogalmazni, hogy milyen a jó vágás? Van, ami téged mostanában nagyon megfogott?
A vágással kapcsolatban van egy tulajdonképpen már közhelynek számító mondás, hogy akkor jó, ha nem vesznek észre. Ez a legtöbb esetben igaz, de azért akadnak kivételek. Az elég ritka szerintem, hogy az ember azt veszi észre, hogy valami jól van vágva. Főleg azért, mert alapvetően filmeket és videókat azért néz ember, hogy hasson rá, vagy átvegyen egy üzenetet. És ilyen szempontból a vágás eléggé „el van rejtve” a produkcióban.
Üzennél még valamit a jövő vágóinak?
Amit nem lehet elégszer elmondani: csináld, csináld és csináld. A gyakorlat iszonyúan fontos. De ugyanilyen fontos az is, hogy hallgass másokra. Minél többet gyakorolsz, annál hamarabb előjönnek a hibák, ezekkel szembesülve és ezeket javítva folyamatosan fejlődni tudsz. El kell hinned, hogy fejlődni mindig lehet, mindenhonnan mindenhova.
Ha nincs kapaszkodód, nincs projekted, nincs rendező, se ügynökség, akkor is csináld. Ne várj semmire. Bártan hibázz, vállald fel, mutasd meg magad – innen tudsz majd továbblépni. Mindig az adott pillanat legjobb ötletével dolgozz, így jönnek majd az új, még jobb és legjobb ötletek.