Gyakorlatias órákat tervez, ahol a résztvevők közösen dalt szereznek, erről is beszélt interjúnkban Fehér Balázs kreatív vezető, zeneszerző-producer, zenész, énekes, a The Carbonfools egykori frontembere, aki A dalszerzés művészete: az ötlettől a kész dalig kurzusunk előadója. Interjúnkban tehetségről, AI-imitációról, fióknak írt dalokról és magára erőltetett szépfiú-szerepről is vallott.
Az RTL-en a Reggeliben nemrég arról beszéltél, hogy te intuitívan alkotsz, ugyanakkor a szólamoktól a kreatív koncepcióig az átadható, hogy mitől jó egy dal. Tanítható a dalszerzés?
Vannak dolgok, amiket át tudok adni. Meg tudok mutatni egy basszusszólamot, és el tudom magyarázni, hogy ugyanazok a hangok miért szólnak jól átkötve, és miért kívánja meg egy dal ezt a basszusszólamot ilyen stílusban. Ám azt, hogy valaki hogyan jut el odáig, hogy kitaláljon egy ilyen szólamot, már aligha. Ahogy nem biztos, hogy mindenki meg tud csinálni egy kisasztalt egy IKEA-kézikönyv alapján, a dalszerzésben a tudásátadás mellett szükség van tehetségre, illetve olyan képességekre és attitűdre, amelyek elég élesen meghatározzák, kik tudnak sikeresek lenni a pályán. Muszáj, hogy muzikális legyen valaki. De bízom benne, hogy aki jelentkezik és pénzt áldoz egy ilyen képzésre, az viszonylag reálisan felmérte, hogy ebbe a kategóriába tartozik-e. Nem zsűrizni fogok, hanem tanítani, de aki kér tőlem ilyenfajta kritikát, annak szívesen adok. Az sem mindegy, hogy valaki 99 vagy 20 százalékban tehetséges. Utóbbinak biztosan sokkal nehezebb lesz, ami a másiknak sokkal könnyebb, ezt is elmondom annak, aki kérdezi és érintett. Mindenkit igyekszem a nyitottsága, a helyzete és a karaktere szerint ellátni tanácsokkal vagy éppen kritikával.
Tehát akinek van tehetsége, annak tudsz fogódzót adni.
Ami szerintem a leghasznosabb lesz, az a diverz és szélsőséges út, ahogyan dalszerzővé váltam. A modellkedésből jöttem, ahol 90%-ban külföldön dolgozva rengeteg mindent megtanultam arról, mi valójában a professzionalitás. Majd átkerültem egy félig underground zenekar kreatív közegébe, és hiába tanultam nyolc évig szolmizálni és zongorázni, semmit sem használtam ebből a tudásból. Egyszerűen abból éltem, amit a procedúra közben el tudtam lesni. Úgy dolgozom, mint egy art director. Számomra a lényeg a művészeti koncepció, a dal üzenete, és az, hogy ez az üzenet hogyan szólal meg zeneként, szövegként, körítésként, videóklipként, koncertként. Engem mindig ez érdekelt. Hogy mennyire technikás valaki, hány hangszín van a gépen, ezek hidegen hagynak. Ha azt akarja elmondani egy dallal, hogy vigyék el oda, ahol végre megtapasztalja a feltétel nélküli szeretetet, akkor engem csak az érdekel, hogy ennek olyan környezetet adjak, amiben ez az üzenet a legkönnyebben átmegy. Akkor, ha kell, négykézláb ugatva, vinnyogva, tapsolva is el fogom mutogatni a gitárosnak vagy a dobosnak, hogy mit szeretnék.
Mire számíthatnak a kurzusodra jelentkezők?
Az ezzel a szemlélettel szerzett élményeimet, tapasztalataimat fogom átadni a résztvevőknek. Megmutatom, hogy mindez hogyan néz ki a gyakorlatban. Megmutatom, hogy ha szűkebbre vágunk egy pergőt, akkor hogyan változik meg egy dal dinamikája, és hogy mindez mit okoz a zenében. Illetve azt is, miért törekszem az egyszerűségre, és miért nem érdekelnek a dalszerzésben a nagyon komplex dolgok. Olyan órákat szeretnék, ahol sok a gyakorlat, és a részvevők egymással is dolgozhatnak. Betekintést adok majd egy olyan, most futó projektbe is, ahol zenei rendezőként dolgozom. Ez egy olyan összetett zenei projekt, ami film-, pop- és ambient zene egyvelege.
Mit lehet elárulni erről a projektről, amin jelenleg dolgozol?
Ez egy fenntarthatósági kiállítás és élménypark. Dolgozunk egy narrált élményséta zenei világán, ami filmes díszletek között 19 stáción keresztül vezeti végig a látogatót az emberiség és a Föld kapcsolatán a múltból a jelenen át egészen a lehetséges fenntartható jövőbe. Ez csak egy „láb” a három közül, aminek a zenei világát én álmodtam meg. Erre készülünk.
Közben a kurzusodra is készülsz. Erről is mesélnél?
Az órákhoz megnevezett tartalmi vázlatpontokat töltöm fel, és miközben végigmegyek rajtuk, folyamatosan előjönnek mindenféle gondolatok. Például, hogy mit jelent az, hogy a dal dönt. Hogy végső soron a dal ír meg engem. Vagyis az, hogy hiába volt mindenféle elképzelésem arról, hogy milyen menő zenét készítek, amint tényleg elkezdek rajta dolgozni, a dal már önmagát alakítja. Erre jó példa – ha az órán lennénk, itt be is játszanám – egy hamarosan megjelenő dalom, ami látszólag, szerkezetileg és a szöveg tekintetében elég klasszikus. Ám mégis a zenei aláfestés miatt minden része más: a refrének nem ugyanolyanok, az első refrén utáni második verzét egy bridge helyett egy újabb refrén követi, majd egy bridge fejezi be a dalt. Ám ez nem úgy alakult ki, hogy eldöntöttem, hogy valami kísérleti dolgot alkotok, hanem egyszerűen adta magát, hogy a szám ennyire fura legyen. Ráadásul ez csak most tűnt fel, miközben a dalt már három éve megírtam, csak most kiválasztották a kiállítás himnuszának elkészítéséhez, és miközben azt véglegesítettem, tűnt fel mindez.
Fehér Balázsnak több mint 15 év tapasztalata van a magyar könnyűzenei színtéren. 12 millió YouTube- és 3 millió Spotify-stream, 5 nagylemez, 7 szóló kislemez és 1 aranylemez fűződik a nevéhez. Sok száz koncerten lépett fel, volt, hogy 40 ezres közönség előtt állt.
Szerzőként és művészként, ahogyan emberként is, az egyetlen kötelességed, hogy megismerd önmagad. Ami ugyanis igazán egyedi és korszakalkotó, azt Isten már megalkotta: téged. Mindenki egyedi, így ha azt gondolod, hogy neked kell egyedivé tenni magadat mindenféle elképzelés mentén, akkor már meg is buktál. Viszont akkor, ha végig magadat figyeled, az igényeidet, és azt, hogy mi tetszik valójában, tehát tényleg követni mered a szívedet, akkor képes leszel korszakalkotót alkotni. Lehet, hogy valakinek erről más a tapasztalata, de nekem minden dal kapcsán az, hogy ha rágörcsölök, hogy nagyon menő legyen, akkor szörnyen nyomi lesz, de ha a szívemre és az intuíciómra hallgatok, abból lesz igazán jó dal, még ha csak három év múlva veszem is észre.
A sikeres zenészek felvállalják önmagukat
Ma már online elvileg bárki kibontakozhat, de nyilván emiatt a kínálat is óriási. Mennyire nehéz ma pályakezdő zenészként befutni?
Mindig is marha nehéz volt. Az indulóknak mindig a töredéke jut el olyan szintre, mint Beton.Hofi, Azahriah, Dzsúdló, a Carson Coma, vagy korábban a The Carbonfools, a Quimby vagy az Irie Maffia. Ugyanolyan nehéz ma is, mint régen volt, és ugyanolyan kiváltságos ma is az a pár ember, aki eljut odáig, hogy ezrek, százezrek vagy akár milliók imádják, és ebből meg is tudjon élni. Ehhez mindig is nagyon kiemelkedő tehetség és óriási szerencse kellett.
Ha megkérdezik, hogy miben különböznek a befutott zenészek azoktól, akiknek nem sikerült, mit mondasz? Lehet receptet adni a sikerhez?
Amit mindenképpen kiemelnék, hogy a sikeres zenészek felvállalják önmagukat, illetve akinek gondolják, érzik magukat. Még akkor is, ha ezt sokszor igyekeznek elrejteni vagy költői képekbe csomagolni, ha a sötét oldalukról van szó. A dalaimban újra és újra megelevenedik, hogy én mindig is egy érzékeny ember voltam, mégis magamra erőltettem egy elvárt szépfiú-szerepet, ameddig el tudtam játszani, csak aztán marhára belefáradtam. Dzsúdlóban látom azt a különlegességet, ami engem igazán megfog egy előadóban – de azt a részét is látom, amit erőltet, ami lenni akar, ugyanúgy, ahogy saját magamban is láttam. Azahriah művészetében is látom a sötét és nyomasztó dolgokat, és azt az utcagyereket is, aki a macskaköves utakon mulat. Ők – ugyanúgy, ahogy mindenki, aki ezt teszi – nagy kockázatot vállalnak azzal, hogy felvállalják önmagukat, még ha most ez nem is látszik, mert éppen minden csillog-villog körülöttük.
Az AI-nak nincs lelke
Az internet tele van AI-generált dalokkal, a Spotify magyar toplistáját is vezette már egy ideig egy AI-jal készült dal. Felforgatja a zeneipart az AI?
A magyar egy fantasztikus nyelv, az a szó is az, hogy művész: amikor a mű, tehát ami nem igazi, az elvész, akkor marad az autentikus igazság. Sokáig gondolkodtam azon, hogy művésznek számítok-e. Talán a kétséget kizáró választ az adta meg, amikor végleg elköteleződtem amellett, hogy az igazságban éljek. Az a név is találó, hogy mesterséges intelligencia. Vagyis nem egy autentikus dolog. Az AI-nak nincs lelke. Nekem minden dalomat az intuíció szülte, az pedig a lélek intellektusa. Tudom, hogy nem nagy divat manapság az ember lelkével foglalkozni, de nekem nagyon bejött. Ettől még nem biztos, hogy az első leszek a Spotin, de az biztos, hogy nyugodtabban alszom tőle.
Ha nem is autentikus egy gépi alkotás, nem juthatunk el oda, hogy olyan jól imitálja az emberi művészetet, hogy az a befogadó számára tud katarzist okozni?
Nem biztos, hogy igazam lesz, de szerintem a közönség később is érezni fogja, hogy nincs meg a tényleges kapcsolat alkotó és rajongó között. Ez olyan, mint hogy valaki érdekből vagy szeretetből kedves veled. Az AI tudja, mivel tud felspannolni és elindítani benned valamit, de nincs meg hozzá az élménye és a tapasztalata, hiszen nem élt meg dolgokat, nem volt szíve, lelke, nem ember. Mit tenne egy humanoid robot, akit elhagy a párja, amikor épp elvenné feleségül? Megkérdezné az embert, hogy mit kéne reagálnia. Nincs meg rá a zsigeri reakciója, mert nincs lelke. Elő tudja adni, hogy péntek délután mentem az utcán, és Sári elhagyott. Ezt be lehet programozni, úgy tehet, mintha ember lenne, de ebben már benne van, hogy esszenciálisan nem az. Ahogyan az, aki boldog akar lenni, arról egyértelműen tudjuk, hogy szomorú. Hiszen aki boldog, az nem akar semmilyen lenni, csak élvezi, hogy boldog. Ugyanakkor mi is dolgozunk AI-jal, nemrég gyártottunk vele egy refrén vokált, de annak ott megvolt a miértje.
Tehát akkor nem zárkózol el a használatától?
Nem. Dolgozom az AI-jal, az nem az ellenségem, és pont azért, mert dolgozom vele, rájöttem, hogy nem is kell félnem tőle.
Milyen szintig szabad bevonni az AI-t a dalkészítésbe?
A lényeg az arányok megtalálása. Egy prezire készülve mondtam a ChatGPT-nek, hogy írjon egy slide-ot arról, mi az emberség. Gyönyörűen megfogalmazta, hogy milyen pillérei vannak. Bele is raktam végül a prezentációmba. Az AI tehát egy csodálatos eszköz. Ugyanakkor a tudásom értékében is hiszek. Megpróbáltam promptolni, hogy írjon egy olyan szöveget, mintha én írtam volna. Félelmetesen hasonló költői képeket és ritmikákat használt, de mégsem tudja azt, amit én, ugyanis nem a megszokásaim, programjaim szerint élek. Ha azt tenném, akkor egyre jobban utol tudna érni, de pont arra törekszem, hogy a kondicionáltságomat felváltsa a friss, intuitív jelenlét, és mindig nyitott legyek. Így velem szerintem nagyon nehéz dolga lesz.
Ha őszinte vagy, fel tudnak oldódni a gátlásaid
Szóval az emberi mivolt kulcsa a változatosság?
Igen. Ha az ember a programja szerint él, amit megtanult csinálni, nem önreflektív, nem érdekli, miért köt ki mindig ugyanott, és nem gondolkodik el azon, hogy mit is akar az élettől, becsüli-e magát, ha nem teszi fel azokat a kérdéseket, amiket a művészek, a dalok is megmozgatnak benne, akkor az AI-nak könnyű dolga lesz. Hiszen csak ugyanazokat a kódokat és programokat kell újra és újra lefuttatnia ugyanazokkal az érzésekkel és rímekkel. Vannak művészek, akik egy életen keresztül ugyanazokat a szövegeket nyomják, eggyé váltak a szerepükkel, így nagyon nehezen lepnek meg. Aki a szívét és az emberségét többre tartja, mint az ilyen programozottságot, azokkal az AI-nak nagyon nehéz a dolga. Az én világomban egy igazi művész friss és kiszámíthatatlan.
Ezek az emberek sokkal alázatosabbak és szerényebbek is, mert az alkotói folyamatban hamarabb észreveszik azt, hogy ez egy tőlük független dolog. Rajtuk csak keresztülmegy. Amikor dalt írok, akkor igazából semmit sem én találok ki. Biztos te is tapasztaltad már, mi az intuíció: amikor valami csodálatosan kreatív csak úgy minden erőfeszítés nélkül megtörténik veled. Emellett azért furcsa még az AI-alkotás, mert én például egyedül nem nagyon zenélek. Nagyrészben azért zenélek, mert ezen keresztül is együtt lehetek másokkal. Szeretek csapatban alkotni. Ebből sem lehet kihagyni az embereket.
Akkor közönség nélkül nincs műalkotás?
Nincs. Ez az első pontok közt lesz, amit majd elmondok a kurzuson. Nettó hülyeségnek tartom azt, hogy valaki a fióknak ír. Ha van ilyen, az írjon egy dalt arról, hogy annyira be van rezelve, hogy nem meri kiadni a dalát, pedig ez minden vágya!
Csak akkor nem fogja kiadni.
Nem biztos! Amint őszinte vagy magaddal, fel tudnak oldódni ezek a gátlásaid. Amikor én gyáva voltam elmenni dolgozni, mondtam magamnak, hogy gyáva vagyok, és ezt megemésztettem. Addig kellett szembenéznem ezzel, míg egy nap így elmentem és elvállaltam egy sok szempontból számomra megalázó munkát, és ezzel túl tudtam lépni a gyávaságon. Justin Bieber Love Yourself című dalának úgy kezdődik a első verzéje, hogy „And I didn't wanna write a song”, vagyis hogy „És nem akartam írni egy dalt”. Az egyik legnagyobb slágere lett. Ugyanis Benny Blanco, a producere azt mondta, hogy csak olyan dologról hajlandó dalt írni, ami valóban megtörtént.