„Az is egy szabadulószoba, hogy nincs térerő, és a barátaidat keresed” – jegyezte meg egy fesztiválozó, aki pár perccel a kezdés előtt ért oda a SKVOT kolorádós kitelepüléséhez. A rendezvény ugyanis hagyományosan sok figyelmet fordít a koncertek és DJ-k mellett a nem zenei programokra is. Ennek keretében a második nap játéktervező-képzésünk előadójának feladványaival, a harmadikon pedig színészkurzusunk oktatójának improvizációs játékaival készültünk.
„Délelőtt és kora délután szerintem nem sok embernek van kedve egy éjszakai bulizás után megint táncolni és hasonlókat csinálni, és ez egy jó időkitöltő program lehet. Ha nem itt vagyunk, akkor fekszünk a hintaágyakban” – fogalmazott az egyik résztvevő, Szofi az ilyen, nem zenei programokról. Bár az ikonikus alterfesztivál a megszokott helyszínére már nem térhet vissza 2026-ban, a szervezők azt ígérték, máshol, de folytatódni fog, a részletek azonban egyelőre nem ismertek.
Vicces, mert egészen találó
A célunk egy olyan pörgős aktivitás volt, amelyet aki bejön, és 2-3 percig kipróbál, annak lesz egyfajta benyomása rólunk, megismeri ezeket a játékokat és azok mechanikáját, hátha felkeltjük az érdeklődését, és majd találkozunk vele a kurzuson – mondta el Aradi Gergő, a Játéktervezés: szabadulószobák, feladványok, csapatépítők kurzusunk egyik elődója, a Find the Cloud szabadulószoba-építő cég egyik alapítója. A társa, Pagonyi Andrea által tervezett állomásokon komplex élményt igyekeztek adni.
Az egyik játék például UV-fényben ajánlott új szakmát. „Nekem fantasyírás volt, ami amúgy vicces, mert egészen találó” – mondta Hajni, egy másik résztvevő. Hozzátette, a játéktervező-képzésünk már korábban felkeltette az érdeklődését, így azt tervezi, hogy mindkettőn részt vesz. Volt még két emberes, SKVOT-os és Find the Cloud-os memóriajáték, kolorádós kódfejtés és szabadulószoba-tervezős labirintus is. Ezek ugyanis jól bevált és már tesztelt játékmechanikák, árulta el Aradi Gergő.
Forrás: Kolorádó
„Nekem a memória tetszett a legjobban, nyilván az volt a legbonyolultabb, úgyhogy az kicsit több effortot vett igénybe” – összegzett Hajni. Lili azt mondta, neki az UV-fény alatt a zeneipari marketinges jött ki, ami egész közel volt, de inkább a filmek világa érdekli. Zsófinak a kocsmaüzemeltetés jött ki, és kérdésemre azt felelte, legszívesebben egy spanyol szigeten nyitná meg a saját sörözőjét.
„Két tárcsa forog egymáson, mindkettőn az ábécé betűi voltak sorban, és egy szabály szerint kellett rájönni, hogy egy kódolt szövegnek mi a jelentése” – foglalta össze a kódfejtős játékot Bálint. „Kétféleképpen tudsz nekifutni, másodikra sikerült eltalálni.” Dávid pedig még azt is kiszúrta, hogy az egyik kódlapon az egyik betű ferdén állt.
Forrás: Kolorádó
„Sok érdeklődőnk volt szerencsére, folyamatosan voltak minden standnál. Azonkívül, hogy részt vettek ezeken az aktivitásokon, az volt a benyomásom, hogy érdekli őket konkrétan a szabadulószobának a tervezése” – összegzett Aradi Gergő. „Volt, aki játékfejlesztéssel jött oda, sőt olyan is, aki már futó projekttel kapcsolatban kérte ki a véleményemet.”
Berozsdásodtak ezek az izmok
„Annyian jönnek, hogy fel kell venni” – nyúlt a mikrofonért foglalkozása egy pontján Csiby Gergely, Bevezetés a színjátszás gyakorlatába képzésünk előadója. A program lényegében egy folyamatosan építkező imprógyakorlat volt. Kezdetben a játékosoknak csak a nevüket kellett jól hallhatóan elmondaniuk, a végére pedig már szituációs gyakorlatokat játszottak el, pusztán a nevük, a születési helyük és a magukról mondott pozitív jelző – az egyiküknél például a bújós – felhasználásával.
„Fontos, hogy egy zenei fesztiválon is legyenek olyan programok, amik egy kicsit elrugaszkodnak, de valahogy mégis azért kapcsolódnak a teljes fesztivál gondolatához, hangulatához. Egy ilyen színjátszási workshop sűrítve egy játék tud lenni, de valahol a színház is az” – foglalta össze Csiby.
„Most lett vége, még feldolgozom, hogy mi mindent csináltunk. Tök jó volt ilyen fizikalitást építeni és jelen lenni, nem elbújni” – összegezte a végén Annamari az élményeit, hozzátéve: régebben vett már részt hasonlón. „Éreztem is, hogy berozsdásodtak ezek az izmok, amelyekkel kiállsz egyenesen, és mondasz valamit a terem végében. Jó felfrissülés volt, hiányzott” – fogalmazott.
„Eleve terveztünk jönni erre a workshopra, de nem tudtuk, pontosan milyen lesz. Nagyon klassz volt, jók ezek a gyakorlatok, mert kimozdítanak a komfortzónánkból. Megmutathattuk, ami bennünk van, és akár kedvet is kaphat valaki a színjátszáshoz” – mondta el Dóri, aki a barátnőivel érkezett. „Nagyon jó volt kicsit gyerekként viselkedni, szerepet játszani. Kis koromban nagyon szerettem szerepjátékokban részt venni. Mindenki nagyon ügyes volt, másokat is jó volt nézni” – osztotta meg egyikük, Lili.
„Nekem nem annyira új ez a műfaj, mert a gimiben színjátszóztam öt évig, de nem hagyományos, hanem playback improvizációs színházat csináltam. Kicsit elszoktam tőle, így némileg szkeptikusan jöttem, de abszolút feltöltött, és a szituációk a végén nagyon tetszettek” – árulta el Cecil, aki szintén velük érkezett. „Közben is becsatlakoztak, nagyon szép létszámmal voltunk, ez a kábé 20 ember még pont kezelhető, hallottuk egymást, és meg mertek nyílni az emberek” – összegzett Csiby Gergely. Elárulta, hogy hosszú évek gyűjtését hozta el, amit korábban a Színművészeti Egyetemen és az USA-beli tanulmányai során, illetve különböző európai workshopokon ismert meg.
Először látok ilyet
„Ide az ember nemcsak bulizni jön le, hanem ez egyfajta feltöltődés is” – fogalmazott az egyik elsőkolorádózó résztvevő. Nem véletlen kerültünk mi is oda: a röplapdától a kézműveskedésen át a színházi darabokig gazdag programokkal készültek az esti koncertek előtt is. „Minden fesztivál alapvetően egy nagyon jó helyszín arra, hogy egy kicsit kiszakadj a hétköznapokból, és olyan dolgokat próbálj ki, amit esetleg máskor nem szoktál” – hangsúlyozta Doszpoth Rebeka, a Kolorádó nem zenei programjainak felelőse.
„Most látok először ilyet, szóval nem tudom, hogy mit kell nézni rajta, de szórakoztató” – mondta például az egyik résztvevő, Szabolcsi Vivi az egyik helyszínen tartott pankrátor show-ról. „Kuriózum volt idén az új színpadunk, a School of Disobedience ringje a mező közepén, ahol a 4 nap alatt több mint 30 performansz ment le. Egy igazi pankrátor show is volt a fesztiválon, ami nagyon eltérő volt az eddigi felhozataltól” – mondta minderről Doszpoth Rebeka. Kiemelte még a mozgással kapcsolatos workshopokat, például azt, amelyet Grecsó Zoltán koreográfus tartott.
Forrás: Kolorádó
Emellett volt még house dance tanulás, az árokszínpadon törzsi hastánc és dobolás, kortárs táncdarab és a „röpirádó” is, amely öt éve megy, egyre több érdeklődővel, illetve két színházi darab. Az említett röpi a játékosok mellett sok érdeklődőt is vonzott, egy megafonnal pedig még a tévés közvetítésekhez hasonló kommentárok is voltak mellé. Engem például az óriásbuborék-gyártás töltött el gyermeki örömmel, valakinek pedig a house jóga nyerte el a tetszését. „Szitáztunk, csináltunk kitűzőt, pólót és napszemüveget” – mesélte az egyik, nálunk is megforduló fesztiválozó, hol voltak még.
Amiről a többi fesztivál csak álmodik
„Nagyon sokszínű a fesztivál zenei kínálata, és emellett szerintünk nagyon fontos az is, hogy a nappal ott lévő fesztiválozók olyan programokra is el tudjanak menni, ami közösségépítést, illetve testi-lelki pihenést nyújt nekik” – fogalmazott Doszpoth Rebeka. „Szerintem ezek nagyon jól kiegészítik a zenei fesztiválokon is a programokat, adnak egy pici színt, hogy nemcsak a koncerteken való részvétel lehet a cél, hanem egy picit az edukáció, a játékban való részvétel vagy a rekreáció is. Ezek szerintem értékesek, és így lesz egy komplex, teljes élménye az embernek egy fesztiválról, nem kizárólag a zenéken keresztül” – értékelt Aradi Gergő.
Forrás: Kolorádó
„Szerintem ez a fesztivál meg tudta azt csinálni, amiről sok másik csak álmodik, hogy tényleg más legyen itt az egymásra figyelés. Gondolok itt a térerő hiányára is: amíg más fesztivál csak beszél róla, hogy együtt vagyunk és odafigyelünk a másikra, itt ez tényleg meg is valósult” – összegzett Csiby Gergely. „Valahogy én azt látom itt az embereken, hogy tényleg nincs is arra igény, hogy most kicsapjam az okostelefonomat, és azzal töltsem az időt, hanem itt tényleg meg tudod élni picit a pillanatokat, a helyzeteket, divatosan mondva a mindful világ itt megtörténik. Az én workshopomon is ezt éreztem: 60 percen át mindenki itt volt, és benne volt minden őrületben, amit kértem tőlük.”
Meditáció, vizes tetkó, festés
Meditációtól a barkácsfoglalkozásig sok mindenen volt, és szereti, hogy a Kolorádó abból a szempontból sem egy tipikus fesztivál, hogy nem érzi, hogy „takra pontosan” kellene egyik programról a másikra átmennie – számolt be Dávid. „Ami éppen jön, amibe belefutunk, az ha tetszik, ott maradunk rajta, ha nem, akkor megyünk tovább” – összegzett. Hozzátéve: az ilyesmi jó közösségépítés.
Gergővel a kézműves sátraknál beszélgettem, azt mondta, a hennára jöttek. „Körbeadták a hennát, csoportokban voltunk, mert nem volt ugye annyi. Az egyik haveromat varrtuk szét” – idézte fel. Festettek rá egy Nagy-Magyarországot és a kedvenc focicsapatát, virágokat, és ő is felkent magára egy vázát virágokkal. Emellett azt mesélte, ékszerkészítés és screen printing is volt. Utóbbi során egy pólóra olyan anyagot kennek, amely kitakarja a napot, és a végső mintát a napfény festi meg.
Forrás: Kolorádó
A vele lógó Levi a társasjátékokat emelte ki, amelyekből elmondása alapján úgy harmincféle volt, és a többségével ő még korábban nem találkozott. Emellett elmesélte, hogy volt egy podcastjellegű beszélgetés is. „Beültünk, babzsákokon aludtunk egyet, elhallgattuk. Érdekes volt.” Elmondása alapján Beton.Hofi dobosával arról beszélgettek, mennyire megváltoztatja az ember életét, ha leteszi az alkoholt.
„Felragasztottam rengeteg vizes tetkót a kezemre. Szerettem ékszert csinálni és bőrcuccokat festeni is. Csodálatos! Ki tudod élni azokat a vágyaidat, amelyekről adott esetben nem is tudod, hogy benned vannak – kreativitás, kézművesség –, vagy egyszerűen csak nincs rájuk idő a hétköznapokban, mert nincs olyan helyzet” – fogalmazott Csiby Gergely. Szerinte bulizni máshol is lehet, ez viszont egy nagy érték. „Az egész helynek a miliője nagyon sokat ad ahhoz, hogy mindenben egy picit jobban ott tudjak lenni, ami nagyon fontos.” Az életből való ilyen értékes kis kiszakadások miatt reméli, hogy a fesztiválnak lehet utóélete.
Nem csak könnyed témák voltak
Doszpoth Rebeka azt is lényegesnek tartja, hogy más fesztiválokkal szemben nem egy külön részen jelennek meg a civil szervezetek. „Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy nálunk ezeket a programokat, amiket a civil szervezetek hoznak, tudjuk integrálni a többi közé. Így egyként tud működni, és miközben mondjuk szabad feliratot szitázol a TASZ-szal, és tudsz velük beszélgetni, mellette mondjuk egy kulcstartót is el tudsz készíteni. Szóval szépen tud egymás mellett működni ez a sok minden.”
És nem a jogvédő szervezet az egyetlen kitelepülő, aki fajsúlyos, akár nehezebb témákat is behozott a fesztiválra. Tartottak előadást a börtönök világáról, és jelen volt egy úgynevezett Élő Könyvtár is, ahol különböző jellemzőkkel bíró emberekkel lehetett személyesen beszélgetni, így lebontva az őket övező előítéleteket. Transznemű férfi – volt olvasható az egyik kártyán; queer és zsidó – szólt egy másik például. „Nálunk a »könyvek« kirekesztett társadalmi csoportok tagjai, akik készek megosztani a történeteiket az őket érő nehézségekről és azok leküzdéséről, az »olvasóik« pedig tabuk nélkül, szabadon kérdezhetnek tőlük” – olvasható a program szórólapján.
A Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) pedig egy szintén kreatív kitelepüléssel azt mutatta meg, milyen átélni azt, ha valaki elveszíti az otthonát. Berendeztek ugyanis egy nappalit rengeteg személyes tárggyal, mellette pedig egy háromágyas fapados hajléktalanszállót, ahová a szimuláció szerint röviddel a kilakoltatás előtt egy IKEA-s szatyorba összekapkodva lehet magunkkal vinni, amit megőriznénk az egész addigi életünkből.
Forrás: Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI)
„Ez egy interaktív installáció, ahol az otthonvesztés élményével dolgozunk. Végigvezetjük a fesztiválozókat, elmondunk nekik egy alapsztorit, például azt, hogy gyermekvédelmi otthonból jöttek ki nem olyan rég, volt annyi lelki erejük és kaptak mondjuk ott az intézményben annyi támogatást, hogy nem rögtön az utcára kerültek” – magyarázta Rácz Adél, a szervezet munkatársa.
A példájukban az ember kapott annyi segítséget az állami rendszertől, hogy el tudjon helyezkedni és kivegyen egy albérletet, de miután a pandémia során elvesztette az állását, utcára kerül. Miután összepakoltak, az érdeklődők úgymond átkerültek a fapadra, ahol a résztvevő fesztiválozóknak fel is olvasták a házirendet, elkérték az adataikat és ellenőrizték, nincs-e náluk oda be nem vihető holmi, ahogyan az a valóságban is történne. Rácz Adél azt mondta, sokan megálltak és kérdeztek, például arról, hogyan kerülnek bele emberek ebbe a helyzetbe, és hogyan lehet nekik segíteni.
Folytatnák
„Amikor Janó barátommal először kijöttünk ebbe a csodálatos parkba, nem gondoltuk volna, hogy egy ekkora csodát fogunk tudni létrehozni. Ez csak miattatok lett lehetséges. Kvázi az itt lévő embereknek az éves identitásává vált Kolorádót szervezni, és bármilyen külső kényszer, bárkinek az egyéni szándékai, bármilyen magánakció, különböző hatalmi dolgok nem fognak minket megállítani attól, hogy ezt valahol tovább csináljuk. Folytatni fogjuk!” – fogalmazott záróbeszédében Manek Gábor, a Kolorádó alapító-tulajdonosa, aki az utolsó napon Sisi koncertje előtt az összes szervezőt a színpadra hívta
Forrás: Kolorádó
A Telex korábbi cikke azt írta, a Pilisi Parkerdő arra szólította fel a Magyar Cserkészszövetséget, hogy a jövőben ne adják bérbe nekik a területet. Ebből a helyzetből azonban – Manek azt mondta a színpadon – jobban, erősebben szeretnének kijönni. „Ez a csapat, aki itt van, nem szeretnénk, hogy szétszéledjen, mert iszonyatosan szeretjük egymást” – tette hozzá, amely után szelfiztek a közönséggel, akik szív alakot formáltak középen.
Doszpoth Rebeka kérdésünkre a továbbiakról konkrétumokat még nem tudott mondani. „Nagyon bízunk benne, és nagyon szeretnénk, hogy legyen folytatás, de ez egy soktényezős dolog, és mi is várjuk, hogy hogyan tudnánk továbbvinni” – fogalmazott.
„Az emberek valahogy ezen a fesztiválon sokkal barátságosabbnak tűnnek” – összegzett például az egyik jelenlévő, Kristóf. Ide jellemzően alterarcok járnak, mondta Hajni, hozzátéve, hogy neki a rendezvény és annak látogatói is közel állnak a stílusához. Azért is volt megtisztelő kint lenni a SKVOT-tal, mert a fesztiválra jellemző nyitottság, szabad kreatív energia, igényes alkotómunka és felszabadult életöröm abszolút on-brand számunkra, ahogyan a hangulatos természetközeliség is jól illik az akár digitális nomádként is folytatható online tanuláshoz.