Bár a rendszerváltáskor a bútorgyártók még az alapján dolgoztak, hogy épp mekkora faanyag áll rendelkezésre, ma már a hazai gyártók ennél jóval komplexebben gondolkoznak– erről is beszélt a közelmúltban a legnevesebb szakmai elismeréssel kitüntetett Horváth Máté, a Forms Design stúdió alapítója és vezetője, a február 11-én induló Bútortervezés tanfolyamunk előadója. Nagyinterjúnkban beszélgettünk vele a bababútorok biztonságáról, történelmi hatásokról, ízléstelen ingatlanokról, az IKEA-ról, a kapunyitó öttengelyes CNC-ről és a pályakezdők perspektíváiról is.
Az általad alapított Forms Design és a Faktum Bútor által elkészített Shape Baby Furniture bababútor-kollekció elnyerte a világ legrangosabb formatervezési elismerését, a Red Dot Design Awardot, amelyre évente több tízezer munkával pályáznak. Mesélnél nekünk egy kicsit erről?
A termék először a Magyar Divat & Design Ügynökség inkubációs pályázatán, a design LAB -en került ki győztesen. Ide csak teljesen új termék koncepcióval lehetett jelentkezni, a szakmai zsűri által legígéretesebbnek tartott gyártó-tervezői együttműködések pedig támogatást kaptak a termék prototípusának elkészítéséhez. A Faktummal régóta dolgozunk együtt, 2017–2018 környékén ismerkedtem meg Vas Mátéval, az alapító fiával, aki azóta szinte már a teljes céget irányítja. Egy kiállításon beszéltük meg, hogy csináljunk egy hajlított formavilágú bútorcsaládot. Nyilván a prémiumpiacra szerettünk volna belépni ezzel a termékkel, ezért tudatosan választottunk kifejezetten minőségi anyagokat és technológiát hozzá. Bár a formakeresés során több tévutat is megjártunk, egy idő után a papírra rajzolt skicceim elkezdtek összeállni és egy érdekes Y formát adtak ki.
A díjnyertes Shape Baby Furniture bababútor-kollekció (forrás: Horváth Máté)
Onnantól már minden adta magát: megrajzoltam a kis lábacskákat, sok mindent lekerekítettük, és ki is alakult az a kontúr, ami az egész bútorcsalád alapját adja. De nemcsak a szép forma, a hatékonyság is fontos cél volt, egyetlen ívet forgattunk, és abból raktuk össze a bútor részeit. Ez egyszerűbbé teszi a gyártást, hiszen a kipréselt elemeket csak forgatni kell és összeilleszteni, így lesz a bútor lapra szerelhető. Ez azt jelenti, hogy a forma mellett meg kellett alkotnunk egy szerkezeti megoldást is: egy ívet, amit könnyen le tudunk gyártani és jól tart. Mivel a Faktum ezelőtt nem dolgozott hajlított íves elemekkel, a közös munka egy hatalmas technológiai fejlesztés is volt.
Az anyagában színezett MDF-eket (medium-density fibreboard, azaz közepes sűrűségű farostlemez – a szerz.) pedig azért választottuk, mert akkor is megtartja a színét, ha vágjuk és marjuk. Így tudtuk kialakítani a kis bemart fogantyúkat. Az előlapokra pedig ragasztással kerülnek a 0,4 milliméter vastagságú fehér laminátumok. Ha kihúzzuk a fiókot, egy teli – változtatható – szín látszódik, szemben az elterjedt fehér fiókokkal. A termékeket leginkább nemzetközi piacra szántuk, ezért az is fontos volt, hogy kompakt és jól szállítható bútorok legyenek, miközben esztétikájukban is használatukban is luxusélményt nyújtsanak a vásárlóknak. Olyan végeredményt szerettünk volna, ami túlmutat a mindennapi bababútorokon. Bíztam a termékben, így nem volt számomra kérdés, hogy nevezzük több hazai és nemzetközi dizájnversenyre is és szinte egyből tudtam, hogy köztük lesz a Red Dot is, ami kvázi a szakma Oscar-díja.
A szintén díjnyertes STRETCH szék (forrás: Horváth Máté)
Bár hittem a bútor egyediségében, mégis meglepődtem a győzelmen. Főleg, mert két termékkel is neveztem és mindkettő megkapta ezt a hatalmas nemzetközi elismerést. A másik a STRETCH szék, amelynek szintén eltér a formavilága más ülőbútoroktól és ugyancsak egy nyertes pályázatból nőtt ki sikeres termékké. A MOME formatervezési ösztöndíjának segítségével kezdtem el fejleszteni a terméket, amely nemcsak Red Dotot kapott, hanem azóta a legnevesebb design kiállítást, a Stockholmi Furniture Fairt is sikeresen megjárta. Ebben a székben is nagyon hiszek, és azon dolgozom, hogy minél hamarabb nemzetközi gyártó segítségével jelenjen meg a külföldi és természetesen a magyar piacon is.
Mennyiben más bababútort tervezni, mint mondjuk egy étkezőasztalt vagy éjjeliszekrényt? Nehezebb feladat?
Más fejjel kell gondolkodni. Ha a szülők választják is ki, mégiscsak egy gyerek fog lakni mondjuk egy kiságyban, méghozzá elég sokáig. Amire szeretek figyelni, hogy a gyerek szemszögéből is szuper legyen egy bútor. Egy 1-2 méteres komód babaszemmel óriási. A babaruhák pedig picik, szerintem nem kell nekik olyan hatalmas szekrényeket sem gyártani. Nyilván vannak alapméretek az ergonómiához, hogy például pelenkázásnál vagy a fiókok kinyitásánál ne kelljen a szülőknek nagyon lehajolni, ezeket is figyelembe kell venni. Továbbá rengeteg szabványt is be kell tartani ahhoz, hogy egy gyártó bababútort vihessen a piacra. A rácsok szélessége, a lekerekítések milyensége, a felületkezelő anyagok helyes kiválasztása mind-mind nagyon kemény vizsgálat alá esnek a gyerekek védelmében. Ezért létfontosságú a jó összhang a gyártókkal, akiket tervezőként abban is segítek, hogy milyen anyagokat és felületkezelőket használjanak. Fontos, hogy statikailag ezek masszív bútorok legyenek. 2017-ben bejárta a sajtót, hogy egy kisgyerek életét vesztette, miután kihúzta és ráállt egy kevésbé minőségi, tucatszám értékesített bababútor alsó fiókjára, ami aztán felborult. Sok mindent figyelembe kell tehát venni, mindent be kell vizsgáltatni, a szükséges engedélyek nélkül a bútor nem kerülhet piacra.
A nyelvünk és a tervezésünk is komplex
Az ügynökség szerint „a díj nemcsak a magyar design erejét bizonyítja, hanem azt is, hogy hazánkban is születhetnek olyan innovatív, fenntartható és esztétikus megoldások, amelyek helyet kapnak a nemzetközi élvonalban”. Mennyire van ott a magyar bútortervezés a szakma világtérképén?
A magyar termékeket látva én is úgy gondolom, nagyon is ott vagyunk az élvonalban. A magyar tervezők gondolkodásmódja, a bútorok összetettsége – amikor egy kontúr mögött ott az anyag, a fenntarthatóság, a technológia – mutatja, mennyire komplex tervezési metódust tudunk nyújtani. Ez tesz minket egyedivé és fel is tud minket helyezni a térképre, méghozzá egy magas pozícióba. Nyilván kelet-közép-európai tervezőként nem könnyű a nyugati, vagy épp a skandináv élvonalba betörni. Sokkal jobban hangzik ugyanis egy olasz gyártónak, ha egy svéd tervezővel dolgozik együtt. Esetleg egy japánnal vagy egy franciával. A háború óta pedig az ukrán tervezőket is felkapták. Lehet, a nemzetközi ítészek úgy gondolják, hogy egy magyar tervezőben első hallásra nincs meg az az izgalmasság. Ezért a magyaroknak sokkal több melót, utánajárást kell beletenniük a sikerhez, amire igenis vannak már jó példák. Nem egy magyar tervező dolgozik nagy külföldi gyártókkal pozitív visszajelzések mellett, ám idáig eljutni eszméletlenül nehéz.
A STRETCH szék a stockholmi kiállításon (forrás: Horváth Máté)
Például engem megkeresett egy olasz gyártó a Stockholmi Furniture Fairen még 2019-ben, az akkor Magyar Formatervezési Díjat nyert székem iránt érdeklődve. Végül ebből sajnos nem lett semmi, mert nem stimmelt minden: a hely, az idő és egyéb körülmények. Apróságokon is elcsúszhatnak a sikerek, de nem szabad feladni! Ez egy nehéz pálya és bármennyire szeretem, engem is folyamatos kihívás elé állít. Ezért is örültem nagyon, amikor a 2025-ös stockholmi kiállításra ismét beválogattak a Greenhouse részlegbe, a fenntartható és innovatív márkák közé..
Minek köszönhető ez az említett élvonalbeli pozíció? Történelmileg nem indulunk némileg nehezített pályán?
Egyrészt a Bauhaus erős jelenléte elősegítette a technológiai fejlődést. Nézzük meg mondjuk Breuer Marcell székeit! Bár kapott amerikai állampolgárságot is, ő is hazánkból indult el, ahol ezt az iskolát nagyon magas szintre fejlesztették, aminek a hatása máig erősen érezhető. Vásárhelyi János közel 80 éves éves bútortervezőnek egyébként engem is tanított (aki természetesen nem azonos a bicskei gyermekotthon elítélt igazgatójával – a szerz.) rengeteg terméke volt sikeres külföldön, még az Egyesült Államokban is használták a székeit. Ő nemcsak tanított engem, hanem a mai napig nagy példaképem. Azt mondta, hogy a tervezést a nyelvvel tudja jól párhuzamba állítani, aminek vannak előnyei és hátrányai is. Nézzük meg például a japán nyelv logikáját: szinte képekkel kommunikálnak és egy leírt karakter akár egy egész szótagot is jelenthet, vagyis sokkal egyszerűbb. Ez meglátszik a gondolkodásmódjukon és a termékeiken is.
Breuer Marcell által tervezett Vaszilij székek a dessaui Bauhausban
(fotó: Lorkan, Flickr, CC BY 2.0)
A magyar nyelv ellenben nagyon összetett, emiatt is lehet, hogy a tervezésünk is sokkal komplexebb. Ez hasznos is lehet, ám sok tervező munkája nagyon elaprózódik, belegabalyodnak a részletekbe. Ugyanakkor ha a komplexitást úgy éljük meg, hogy a tervező minden részletre kiterjedően gondolkodik a munkájáról, abból előnyt is lehet kovácsolni. Én is ebben érzem magam erősnek: hogy ne csak egy terméket tervezzek meg, hanem egy valóban átgondolt formát, szerkezetet, ergonómiát és végső soron valamit, ami piacképes. Vásárhelyi szerint ehhez köze van annak, hogy a nyelvünk is nagyon összetett, rengeteg benne a szabály és nehéz megtanulni, így komplexebb a gondolkodásunk is. Úgy gondolom, van ebben igazság.
A szekér húzta a lovat
„Olyan évtizedeken vannak túl a szüleink, nagyszüleink, amelyek nem kedveztek a kreativitásnak. Nekem is nehéz volt kitörni ebből, hisz nem olyan vizuális ingerek között nőttem fel, ami segítette volna a képzelőerőm fejlődését” – ezt Járai-Szeglet Orsi lakberendező mondta nekem korábban. Neked mik az ezzel kapcsolatos tapasztalataid?
A szüleink nem feltétlenül tudták megvenni a legjobb dizájnbútorokat. Nyilván igyekeztek egy otthonos környezetet kialakítani, de ez a szempont nem volt fellelhető az én gyerekkoromban sem. Viszont mire egyetemre kerültem, már nagyon érdekelt ez a világ. Folyamatosan kutattam az új termékeket, rengeteget jártam kiállításokra, addigra már kinyílt úgymond a szemem, megjelent az igényem az esztétikára, és ki is próbáltam sok terméket. Ám gyerekkorban nem volt sok inspirációm erre. A lakberendezés és a belsőépítészet olyasmi, amit szerintem a magyar családok 90 százaléka nem nagyon engedhet meg magának. Nyilván van jó ízlés a világon, de azt tanítani is kell, és szerintem itt van egy kulturális elmaradottság.
Werkfotók Stockholmból (forrás: Horváth Máté)
Mi lehet ennek az oka? A történelmi örökségünktől az IKEA-ig sok minden hatott az otthonaink berendezésére.
Szerintem ez az oktatásunkból fakad. A művészeti oktatás nem minden iskolában érhető tetten Magyarországon. Az IKEA elterjedésével érdekes folyamat indult el a magyar lakberendezésben, dizájnerek által tervezett termékek váltak tömegek számára elérhetővé. Az IKEA folyamatosan meg is jelöli, ki a tervező, egyre nagyobb nevekkel terveztet, és mondjuk ki őszintén, hogy szépek is a termékek. Ezzel egyrészt formálja a magyar belső tereket és meghonosítja a skandináv stílust nálunk is. Másrészt a magyar gyártókra is hatást gyakorol és felhívja a figyelmüket, hogy, a költséghatékonyság mellett az esztétikának is hatalmas szerepe van. A rendszerváltáskor a bútorgyártók a készleten lévőanyagból dolgoztak: megvolt, mekkora faanyag áll rendelkezésre, és abból kellett kihozni valamit. A szekér húzta a lovat. Ez mostanára megváltozott, jó úton haladunk, ami a tervezők és a gyártók közös gondolkodásához vezetett. Amit a tervező jónak gondol, azt a gyártók igyekeznek 99 százalékban megvalósítani.
Voltak szerencsésebb országok, ahol nem csak az elmúlt pár évtizedre volt ez jellemző. Az első világháborúnál ugyan felfordult a világ, azonban a lezárást követően megrendezték az első art decorative kiállítást Franciaországban, ami már a változás ígéretét hozta. Ekkor jöttek be a hajlított bútorok is. A fémbútorok pedig azért terjedtek el, mert a hadiiparból megmaradt fémet el kellett használni. De a repülőgépek fejlődése is rengeteg újdonságot hozott a bútoriparban. Ezek a fejlesztések sokat hozzátettek ahhoz, hogy a nyugati országokban esztétikailag is szebb bútorok kerüljenek a piacra. Az olaszok a mai napig vezetők ebben, mellettük még a skandinávok a legerősebbek, főleg a finnek. Az olaszok nagyon ügyesen tudnak lavírozni az új stílusok között is, míg a skandinávok egy olyan letisztult formát képviselnek, ami örök, a '60-as években készült bútoraikon nagyon nem is kellett változtatni. Ezekkel nehéz versenyezni.
A STRETCH szék a stockholmi kiállításon (forrás: Horváth Máté)
Mi a jó út magyar tervezőként? Valamennyire idomulni kell a trendekhez vagy éppen érdemes különbözni, valamilyen niche dolgot találni?
Ez attól függ. Én egy hagyományos kis tervezőstúdiót igyekszem megvalósítani. Nem gyártok, nem értékesítek – maximum prototípusok készülnek nálam –, hanem gyártókkal dolgozom együtt, és főleg szériatermékekre fókuszálok, ahol a divatot valamennyire követni kell. Ugyanakkor van helye a kísérletezésnek tervezőként és mérnökként is.
Hiszen ki lehet találni valami újat, vagy újragondolni valami régit. Ahhoz viszont, hogy betörjünk a nemzetközi piacra, formailag elérhető, gyártásban megfizethető és így is újszerű terméket kell készíteni.
Vonzott, amit két kézzel kell csinálni
Ipari tervezőmérnökként végeztél, majd több bútorgyártó cégnél dolgoztál, mielőtt 2018-ban megalapítottad a saját márkádat. Honnan ered ez az érdeklődésed, és mi lebeg a szeme előtt annak, aki idehaza bútortervezéssel kezd el foglalkozni?
Az én életutam olyan mint egy tömörfa anyag, több göcsöt is tartalmaz. Közgázos középiskolában kezdtem, ahová főleg a nyelvi előkészítő miatt mentem. Rengeteget rajzoltam már ott is és később is, illetve nagypapámmal sokat foglalkoztunk fával. Ugyanis az anyai ágú nagypapám az erdőben dolgozott, és ez mindig érdekelt. Apukámmal pedig gyakran szereltünk együtt, én is forrasztottam dolgokat, illetve modelleztem, maketteztem is sokáig. Mindig vonzott az, amikor valamit két kézzel kell csinálni. A középiskola után elmentem a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Karára ipari termék- és formatervező mérnöki szakra. Ez ugyanis a kétkezi munkát, a műszaki és a művészeti látásmódot egyaránt megadta nekem, így úgy gondoltam, jó helyen vagyok, ott végeztem az MSc-t is. Nem tudom, hogy ez egy álomszakma-e, mindenesetre nagypapám nagyon sokat inspirált benne. Őt az első egyetemi évem után elveszítettük, így sajnos soha nem látta semmilyen munkámat.
A Shape Baby Furniture bababútor-kollekció elemei (forrás: Horváth Máté)
Vásárhelyi Jánost ismét kiemelném. Ő egy erdélyi származású magyar mesterember, egy elismert és nagy hatású bútortervező, aki egyben nagyon kemény tanár is volt. Bár sokat követelt tőlünk az egyetemen, sosem törte le a lelkesedésünket. Mindenképpen szerettem volna neki megfelelni és minél jobb termékeket alkotni. Talán tőle hozom azt a kényszert és megfelelési vágyat is, hogy folyton felülmúljam magam. A legelső székemnél tudtam, mik a problémák, a másodiknál próbáltam azokat kiküszöbölni, de nyilván nem sikerült mindet, és újak is keletkeztek. Ez egy érdekes lépcsőzetesség, ahogy lépdel egyre feljebb az ember a minőségi termékek felé. Hiszen minden részlet számít: az ülés- és karfamagasság vagy a támla dőlésszöge és hogy nyomja-e a hátam. Így áll össze a kiváló termék – hogy bestseller lesz-e belőle, az pedig majd kiderül.
Vásárhelyi János azóta ismeri a munkásságodat?
Javarészt ismeri, bár már nincs alkalmunk annyit beszélgetni mint az egyetemen. Viszont, ha beszélünk, mindig számíthatok a meglátásaira. A mai napig ugyanúgy elmondja, hogy mi a hiba bennük, egy teljesen más szemszögből nézi őket, mint én. Sokat tanultam és tanulok tőle minden alkalommal.
Miből tudsz a munkád során inspirálódni?
Sokszor a technológiából, vagyis hogy egy gyártó mit tud megvalósítani. Például a Nezozennel 2018-ban találkoztam először, ők akrilokkal is foglalkoznak a tömörfán kívül. Az egyik termékük egy hőre lágyuló műanyag – műkőnek is hívják –, amit lehet hajlítani. Onnantól, hogy ezt megismertem, egy teljesen új kapu nyílt meg előttem, hiszen ettől kezdve hajlítani tudok formákat. A mai napig készítünk is rengeteg hajlított terméket. A legújabb székemnél pedig 3D nyomtatással készíettük a speciális ülés prototípusmagját. Itt is bejött egy új technológia, amivel viszonylag egyszerűen, pontosan és gyorsabban tudunk dolgozni. Ilyen az öttengelyes CNC is. Amikor az elején a termékeket asztalosokkal próbáltam legyártatni, nekik nem volt CNC-jük, így kézi sablonokkal és gépekkel kellett dolgozni. Az öttengelyes CNC-vel viszont szinte szobrászkodni lehet, ez is rengeteg kaput kinyit. Nagy kérdés még az ergonómia és a funkció: például hogy a székeket egymásba lehessen rakni, vagyis rakásolhatóak legyenek. Ehhez statikailag is sokkal jobban át kell gondolni a tervezést, és ez a formát is nagyon meghatározza.
A STRETCH szék háttámlája ragasztás közben, ahogyan a karfához illesztik a támlát
(forrás: Horváth Máté)
A legnehezebb, amit folyamatosan használunk
Mik a perspektívák az előtt, aki ilyesmiben gondolkodik pályakezdőként vagy karrierváltóként?
Ha most kezdeném el, biztos nem egyedül indulnék neki ennek az útnak, hanem egy társasággal, mert rengeteg mindent kell egyszerre csinálni. A pályázatok, ösztöndíjak adják a legjobb lehetőséget a kezdéshez. A Magyar Művészeti Akadémiának és a Nemzeti Kulturális Alapnak is van például ösztöndíja, amelyek támogatják a tervezőket egy bizonyos összeggel, amiből egy koncepciót kell prototípussá vagy akár termékké érlelni. Persze ezek nélkül is felépítheti a vállalkozását az ember, ha a spórolt pénzéből elkészít egy prototípust, elindul kisebb kiállításokon, beadja akár ingyenes díjakra. Ami nehéz, hogy ezután kell egy gyártó, aki beveszi a terméket gyártásba, szériába, és az piacra kerül.
Ám ez egy hosszú folyamat: minimum egy év, amíg egy tervből termék lesz, a koncepcióképzést nem is számolva. Magyarországon emiatt megjelentek azok a stúdiók is, amelyek értékesítenek is limitált szériás termékcsaládokat. Ez is egy járható út lehet. A sikeres ember eggyel többször állt fel, mint ahányszor elesett. Ha valaki nem áll meg, sikerre vihető szinte minden. Nyilván rengeteg kudarc és csalódás ér, de mindig van egy következő lépcsőfok. A gyártó és a tervező jó kapcsolata pedig elengedhetetlen. Meg kell lennie az összhangnak – én legalábbis mindig figyeltem arra, hogy az emberi kapcsolat is jó legyen, ne csak a termékek.
A Shape Baby Furniture bababútor-kollekció kiságya (forrás: Horváth Máté)
Kiket vársz a kurzusra, és mi lesz a fókuszban?
A harmadik alkalommal induló képzésre várok egyfelől olyan egyetemistákat, akik mérnöki, művészeti szakon tanulnak, és szeretnének egy kis kiegészítést. Mivel a tanfolyam elég hibrid, emellett akit egy kicsit is érdekel az asztalosság, a bútorok világa, az is jöjjön, hiszen nagyon sok alapot átveszünk. Nyilván nem tudunk teljesen elmélyedni mindenben de sok területet érinteni fogunk, és kedvet kapnak ahhoz, hogy még jobban utánanézzenek. Rengeteg plusz infót adok, hogy mi mindenre érdemes még rákeresni és merre kezdjenek el nézelődni. Talán ez az inspiráció elég löketet ad ahhoz, hogy valaki elinduljon ezen a pályán.
Legutóbb jelentkeztek olyan asztalosok is, akik most kezdték a szakmát. Fontos pozitív visszajelzés volt, hogy oké, a gépeket eddig is tudták használni, de most már ahhoz is lett érzékük, milyen a jó termék, és egy egyszerűbb bútort már meg tudnak tervezni. Az alapoktól indulunk, így nem kell a résztvevőknek semmilyen előzetes tudás, viszont a képzés után még sok mindent fel kell szívniuk magukra. Mindenesetre ez egy csomag, ami elindítja az embert. Akinek már vannak előismeretei, az is sok újat hallhat. Az ülőbútorok tervezését például sok helyen oktatják, hisz azok a legbonyolultabbak, mert azokat folyamatosan használjuk. Ám rengeteg mindent nem adnak át a szabványokról, rádiuszokról, méretekről az olyan apró részletekig, mint hogy az ülés alatti összekötő milyen magasan legyen, hogy a vádlinkat ne vágja meg.
_________
Névjegy
Horváth Máté a Forms Design alapítója, Head of Design vezetője. Sopronban végzett ipari tervezőmérnökként, majd több bútorgyártó cégnél – például a Balaton Bútornál – is dolgozott, így a tervezésben és a kivitelezésben is tapasztalt. Több elismerést elnyert, a „Mix” karosszékével 2018-ban a Magyar Formatervezési Díjat, az ArtHungry Awardot, valamint 2019-ben a BIG SEE Awardot fa kategóriában. Az ülőbútor-tervezést és -készítést a neves magyar bútortervezőtől, Vásárhelyi Jánostól sajátította el. 2020–2022 között 5 alkalommal ítélte neki a Magyar Divat & Design Ügynökség a Design LAB< Program díját a bútorkollekcióiért, 2024-ben a Shape Baby Furniture bababútor-kollekciója elnyerte a világ legrangosabb formatervezési elismerését, a Red Dot Design Awardot. Forms Design néven 2018-ban indított saját márkát, emellett 2020 óta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) külsős oktatója is.