A fényelés egyszerre kreatív és technikai szakma, amihez nem feltétlenül értenek a vágók, azt külön meg kell tanulni – mondja interjúnkban előadónk, Forrás László, colorist és senior video editor. Aki szerint ugyanakkor ebben a tanulásban a sok filmnézés is segíthet ugyanúgy, ahogyan a fogalmazásunk is fejlődik, ha sokat olvasunk.
__________________
A Blueberry brit ügynökség oldala az első vágási munkádat 12 éves korodra datálja, két videómagnó és egy kazettalejátszó használatával. Már akkor eldőlt, hogy ez a te világod?
Akkor még nem tudtam, hogy eldőlt, de a filmek és a videók onnantól nagyjából végigkísérték az eddigi életemet. Az első diákmunkám 11-12 évesen egy videókölcsönzőben volt. Rettentő sok filmet ki is vettem, a gimnázium után pedig már több száz megmaradt VHS-kazettát dobtam ki. Szüleimnek volt egy videókamerája és egy lejátszója, amin összeraktam a családi felvételeket és zenét vágtam alájuk, később a főiskolán pedig haveroknak vágtam rövidfilmeket. Akkor még nem ismertem semmilyen vágóprogramot, hanem két videómagnót használtam és discmanről – szóval egészen pontosan nem kazetta, hanem CD-játszó – játszottam alá a zenét. Akkor még nem voltak ilyen munkák vagy legalábbis nem tudtam, hogy lehet bekerülni. Viszont miután elvégeztem Budapesten a Gazdasági Főiskolát, kellett egy meló. Szüleim barátjának volt egy ismerőse a Dunatáj Alapítványnál, akik a Duna TV közelében gyártottak dokumentumfilmeket, itt lettem legelőször felvételvezető. Ott láttam, milyen egy forgatás, hiszen én intéztem azokat a gyártási részlegen. Álltam a kamera mögött is, világosítottam és így tovább. Az alapítványnak volt már vágószoftvere, de az még lineáris volt, így én ezen, az alapoktól kezdtem megtanulni vágni. Volt nyolc deck, abba raktuk be a felvett kazettákat és azon lehetett vágni.
Ott, ha az ember elrontott valamit, nem lehetett visszavonni?
Így van. A lejátszót odatekerted a kívánt helyre, megnyomtad, hogy insert, odatekerted a másikat, hogy mit akarsz oda beilleszteni, ott is megnyomtad, hogy insert, egyszerre lenyomva szinkronizálta, felvette. Nem lehetett egy jelenetet úgy pluszban beszúrni a kettő közé, mint ma a vágóprogramok idővonalán (timeline), azt csak egy harmadik és egy negyedik deckkel lehetett összehozni. Szóval ekkor a rendezők és a producerek papíron vágtak: leírták, hogy 01:02:03:28-kor kezdődik a jelenet és meddig tart. A nonlineáris vágással először Londonban találkoztam. Sosem gondoltam volna, hogy kint nem a szakmai angolom, hanem a magyarnyelv-tudásom visz majd be egy céghez, de ez történt. A Viasat egyik központjában ugyanis, ahol a promóciós anyagokat is gyártották, volt egy magyar stáb is, akiknél végül asszisztensként kezdtem. Ekkor még kazettákat használtak és fel kellett írni az időkódokat (timecode), de már digitalizálták az anyagot és Final Cut programmal vágtunk. Fél évnyi rengeteg túlóra eredményeképp a TV6 (azóta Viasat6) 2008-as elindításában nagyon erősen benne volt a kezem. A csatorna indításához az összes promót Paszternák Zoli kollégámmal és mentorommal készítettük, ott mindent én vágtam. 18 év után elhagytam az Egyesült Királyságot, jelenleg Portugáliában élek, de ha ritkán hazamegyek, még a mai napig látom a promóimat, pedig azok még 4:3-asok! Ott állt össze, hogy jól tudok promókat és más rövid videókat készíteni.
Hogyan szakosodtál végül a color gradingre, vagyis a fényelésre?
Ez valamivel később történt. A filmekből összevágott promókat nem nagyon kellett fényelni, legfeljebb egy-két helyen kiigazítani a fényeket és a színeket. Mindenesetre láttam, ahogy páran utómunka során változtatják a fényerőt és effélék. Amikor pedig átmentem producernek az akkori Jetixhez és az induló Disney csatornához nekünk kellett legyártanunk az összes magyar és kelet-európai promót, már voltak már saját gyártásaink is, amelyeket fényelni is kellett. Akkoriban kezdtem el foglalkozni a területtel. De amikor három év után, 2011-ben a Disney-nél kreatív igazgatót akartak belőlem csinálni, kaptam egy idegösszeroppanást és eljöttem. 2007-ben kezdtem ugyanis a Viasatnál asszisztensként és három év után már senior producer voltam. Ebben a nagyon intenzív időszakban volt havi 180 óra túlórám is. Elmentem fél év fizetetlen szabadságra, de tudtam: onnan már nem megyek vissza. Szabadúszó lettem, mert újra vágni akartam meetingek helyett. Kurzusokat végeztem el, a filmiparba is be akartam törni, de ez szerencsére nem sikerült. Maradtam a fél óránál rövidebb formátumnál – promók, rövidfilmek, reklámok, céges anyagok. 2014-re el is értem, hogy ezzel foglalkozhassak. Először azért fényeltem, mert a fényelő nem ért rá és megkértek vágás után arra is. Megvettem az Avid Media Symphony vastag könyvét, elmentem egy hétvégi kurzusra és elkezdtem. A DaVinci Resolve programmal 2016-17 környékén kezdtem komolyabban foglalkozni, azóta abban vágok és fényelek is, 90 százalékban reklámokon vagy rövidfilmeken dolgozva.
A BBC-től az HBO-ig rengeteg nagyágyúnak dolgoztál, melyik cég vagy projekt volt szakmailag a legizgalmasabb?
A szakmám csúcsa az volt, amikor a James Bond marketingkampányán dolgozhattam két éve. 2018 végén kerültem egy olyan brit céghez, amely olyan blockbusterek globális marketingjét készíti, mint a Disney-filmek, a Vaják-sorozat és James Bond-filmek. Utána a járvány alatt hazaköltöztem, de a film debütálását is halasztották egy évvel, szóval visszajöttem és folytattuk. Felvettünk kulisszák mögötti interjúkat, extra tartalmakat, az egy baromi izgalmas meló volt, több, mint egy hónapig dolgoztam az utómunkán. Az összes anyagot, ami online, YouTube-on, Instán ment, azokat mi vágtuk és fényeltük – én a fényelésben a véglegesítésben vettem részt. Az eredeti Nincs idő meghalni film nyersanyagához kellett az általunk felvett anyagokat hozzáilleszteni. Tehát úgy kellett fényelni, ahogyan az eredeti kinézett. Közben, hogy ki ne szivárogjon a film, egy olyan gép előtt ültem, aminek a külvilággal semmilyen kapcsolata nem volt, a telefonomat reggel le kellett adnom, a merevlemezt pedig minden este berakták a széfbe. Kiemelkedő volt még, hogy együtt dolgoztam az akkor Senior Colorist Tancredi Monacóval, akitől leesett az állam, zseniális volt és nagyon segítőkész. Később dolgoztam a Vaják 2-3-on, a Kis hableányon és elvégeztem sok apró munkát is, de azokat fel sem sorolom. A nevem is egyedül a Vaják harmadik évad egyik extrája végén került ki, amikor éppen felvettek állandóra, de ott is elírták. Így maradtam fenn az utókornak.
Nem kezelik külön szakmának, pedig az
A nálunk érdeklődők között voltak, akik nem tudták, hogy a colorist, a color grading egy külön szakma és lehet önmagában csak ezzel foglalkozni. Mennyire fontos a szerepe ennek a területnek?
Az első órai prezentációmban van is erre egy költői kérdés: miért nincs fényelésért Oscar-díj? Egyáltalán nem kezelik külön szakmának, pedig az. Egy vágó nem feltétlen tud fényelni, ezt meg kell tanulni ugyanúgy, mint mondjuk a világosítást, ettől persze még érthetsz más területhez is. Általában azzal szokták megindokolni, a fényelést miért nem tekintik külön szakmának, hogy a rendező, az operatőr, a díszlettervező és a jelmeztervező állítják be a színeket, ők adják meg a film hangulatát. Viszont a kamera ezt technikai okokból nem pont ugyanúgy fogja felvenni, csak hasonlóan. A fényelőnek kell ezért az egymás után következő képek harmóniáját, folyamatosságát megteremtenie. Szóval az, hogy kizárólag ők állították be a színeket, nem feltétlenül igaz. A fényelés egyszerre egy elég kreatív és meglehetősen technikai szakma is. Minden fájlformátumot, kameraformátumot ismerned kell, tudnod kell, milyen felületen fogják bemutatni, értened kell a színharmóniához, a színelmélethez, a képfeldolgozó rendszerekhez és így tovább. Meg kell érteni, hogyan rögzítenek a kamerák, a fényelés színkezelés részének elrontása pedig visszafordíthatatlan. A képzésem is erről szól: alapok, erős technikai és elméleti tudás. Egyébként az Oscar terén van remény: korábban a castingra sem akartak szobrot adni, de legközelebb már fognak. Lehet, 20 év múlva lesz colorist kategória is, bár én sem tudok egy fényelőt sem megnevezni. A stáblistán 20-30 ember szerepel különböző colorist titulusokkal, de jellemzően nincs egy kiemelve úgy, ahogyan a vágónál mondjuk. Vannak ugyanakkor rendezők és operatőrök, akik ugyanazokkal a fényelőkkel dolgoznak együtt.
„Szabadúszó lettem, mert újra vágni akartam meetingek helyett.”
Kiket vársz a szeptember 17-én kezdődő képzésedre, mennyi előzetes tudás kell a jelentkezéshez?
Ha a jelentkező már látott vágóprogramot, esetleg vágott is valamit, arra már tudunk építeni. Ez egy alapozó képzés, de ha az is homályos, mi az a vágás, a nonlineáris vágás és az effektek vagy hogy milyen fájlformátumok vannak, úgy nehezebb lesz. Viszont nem kell profi vágónak vagy fényelőnek lenni, noha kezdő mellett azok a haladó vágók is jöhetnek, akiknek még hiányzik a fényelés. Sok technikai dolgot is fogok érinteni, elméletileg is elég tömény lesz. De jöhetnek azok is, akik a YouTube-ra készítenek anyagokat, bárki, aki marketingben dolgozik, esetleg tévében és inkább váltana fényelésre. Nehézsége amúgy ennek a szakmának, hogy mások is úgy beleesnek. Többnyire abból lesz fényelő, aki elkezdett vágni és mondják neki, hogy csinálja meg azt is. Csak magas büdzsénél van filmeknek, reklámoknak dedikált, külön fényelője. De azért amióta a DaVinci stúdióverzióját pár száz dollárért meg lehet venni, ez is már egyre elterjedtebb. Mindenesetre bármit is vágsz, csak hasznod lehet abból, ha átlátod a színvilágának a működését és az anyag fényelést is el tudod készíteni, ha nem is kizárólag ezzel akarsz foglalkozni. Ez a tanfolyam egy erős, biztos alapot ad ahhoz, hogy bármit be tudj fényelni. Ha már hozzá tudsz nyúlni egy képhez és tudod, mit akarsz elérni, akkor az eszközöket a kezedbe adja ahhoz, hogy tudj színekben gondolkozni és kivitelezni is tudd, amit elképzeltél.
Minden fénynek legyen üzenete
Mennyiben más egy anyag színvilága attól függően, hogy hol nézzük meg?
A tanfolyamon lesz róla szó, hogy nem ugyanúgy fog kinézni egy kép más eszközökkel megnézve. Ugyanaz az anyag QuickTime-on vagy VLC-n, Windowson vagy Macintoshon lejátszva a színek nem lesznek 100 százalékig ugyanolyanok. Ha feltöltöd a YouTube-ra, akkor szintén és az sem mindegy, hogy milyen böngészőből nézed meg. Ha a telefonodon ugyanazt a YouTube-videót a monitorod mellé rakod, rögtön látod a különbséget. Hasonló lesz, de nem ugyanolyan. Van ezért egy úgynevezett broadcast vagy grade monitor, amely egy iparági sztenderd és úgy 4-100 millió forintba kerülhet. Ez mindig képes ugyanazt a színt és fényerőt visszaadni, ezért a broadcast monitor alapján fényelünk. És igen, utána elküldöm a kész videót a kliensnek, aki megnézi a telefonján és azt mondja, hogy a sárga sokkal szaturáltabb. Erre én azt mondom, hogy nem azon kell megnézni, ő pedig, hogy jó, de a felhasználók is azon fogják. Ami amúgy jogos és erre nincs is igazán megoldás.
Milyen jellegű jelenetek, filmek fényelése jelenti a legnagyobb kihívást, élőszereplős felvételekkel vagy CGI-jal nehezebb dolgozni?
CGI-nél könnyű dolgozni, mert ott nagyon könnyű megváltoztatni a színeket. Fényelésből mindig a bőrtónus a legnehezebb, ezért minden mást a bőrtónus köré fényelünk. Annak kell helyesnek lenni, mert egyből észreveszed, ha egy szereplő bőre nem olyan színű, mint a való életben, hanem mondjuk neonkék. Annak valami indoka kell, hogy legyen. Műfajt tekintve a dokumentumfilmeket a legnehezebb fényelni. Ott ugyanis nincsen bevilágítva a helyszín. Stúdiófelvételeket relatíve könnyű, hiszen ott minden kontrollálva van. Ott annyi a nehézség, ha valaki arrébb rúgja a lámpát forgatás közben, és ezt senki nem veszi észre, és emiatt a délutáni felvételeknek már teljesen más a színárnyalata vagy a színerőssége. Azt egy szintre hozni baromi nehéz, de ilyet is fogunk csinálni a képzésen. Emellett a természetes fény miatti változó árnyékokat is kell tudni kezelni.
Egy brit colo(u)rist beszélt arról egy interjúban, hogy szeret a túlzott mértékig elmenni egy kép fényelésével és onnan visszajönni, látva, meddig mehet el, mielőtt erőltetettnek érezné a végeredményt. Mennyire nehéz megtalálni ezt a határt és mennyire tűnik fel a nézőnek az ilyen jellegű határsértés? Egyáltalán a színvilág terén mennyire éles a befogadók szeme?
Mivel ez egy úgymond kreatív szakma, nincs benne olyan, hogy rossz. Idegesítő, csúnya vagy zavaró van, de minden fénynek és beállításnak kell legyen valami üzenete. Tehát Wes Anderson sem azért dolgozik azokkal a színekkel, amelyekkel, mert ki akarja ütni a biztosítékot. Pedig, ha megnézzük az elmúlt 20 évét, lassan rajzfilmfigurákat ábrázol, már nincsenek árnyékok, csak plaszter színek vannak. Neki ez a művészi kifejezőeszköze. Hogy ez átmegy vagy sem, eldől. Nekem a legutóbbi Asteroid City már kifejezetten idegesítő volt, de a régebbi filmjeinek szerintem fantasztikusak a fényvilágai. Szóval lehetnek egy filmben kirívó dolgok, csak ne legyenek azok öncélúak – emlékezzünk a Schindler listája piros kabátos kislányára!
A munkafolyamat során amit délelőtt elkezdesz, az délutánra már nem lesz annyira kontrasztos, mert megszokja a szemed. Reggel felhúzom a kontrasztot 20 százalékkal, visszamegyek délután négykor és úgy látom, ez nem is annyira kontrasztos, fölhúzok még tíz százalékot. Másnap reggel visszamegyek és nem értem, hogy miért égettem szét az egészet. Ugyanígy a moziban is megszokod, ha egy filmben mindenki mondjuk narancssárga, azzal szoktak ilyenkor játszani, hogy ha a következő jelenet meg csupa kék lesz, az kirándít a megszokásból. A mai CGI általában már nem vehető észre, kivéve, ha az árnyékok, vagy a fény-sötétség arányok nem egyeznek. Ha oda van ragasztva, lepattan a hátteréről, mert mondjuk sokkal világosabb, mint a környezet, az kiszúrható. Az pedig, hogy valamelyik potmétert túltolom, aztán megfelezem, elterjedt technika. Így sokkal könnyebb dolgozni, mint keresgélni a határt.
Az induló tudásom: rengeteg filmet láttam
Aki mondjuk a közösségi médiába készít tartalmakat, mennyire jó taktika utánozni filmek kinézetét? Ha szándékosan, viccből mémel egy filmet, azt értem, de ha nem bevallott módon teszi, az koppintásnak tűnhet.
Szerintem jó, ha valamit úgy fényelsz be, hogy a néző azt mondja, hogy ez olyasmi, mint egy jelenet a Tenetből. Vagyis a film meg tudott teremteni egy annyira rá jellemző színvilágot, hogy azt emberek már elkezdték lemásolni. Én ezt nem érzem problémásnak, mi is nagyon sokat használunk ilyesmit. Ha valamit befényelek, gyakran egy filmből kiveszek egy képkockát, és az alapján állítom be a színeket. Nagyon sok ilyen sztenderd is van, ilyenek az orange and teal look, amely szinte az összes Marvel filmben megtalálható: narancssárga fej és kék háttér. Ez már egy iparági klasszikus. Ahogyan az is, ha zöldre színezed a képet és az embereknek eszébe jut, hogy a Mátrix is ilyen volt. Szerintem ez egy kreatív dolog, ami hozzátesz az anyaghoz.
Le tudsz ülni megnézni egy filmet nem szakmai szemmel?
Nem. De ez egy jó dolog is abból a szempontból, hogy tanulni tudok belőle mind vágás, mind fényelés terén. Az induló vágói tudásom azelőtt, hogy elkezdtem volna rendesen megtanulni, abból jött, hogy rengeteg filmet láttam. Ez olyan, mintha sokat olvasol: nem fogsz ettől rögtön Dosztojevszkij-szinten írni, de a szókincsben, önkifejezési formákban nagyon sokat hozzád tesz. Ugyanígy ha sok jól megvágott és fényelt filmet nézel, az mindenképpen segít. És én már észreveszem, ha 10 százalék fényeltérés van két kép között, amelyeknek elvileg ugyanolyannak kellene lennie, ezt már nem tudom nem látni. Ettől még tudom élvezni a filmet, át tudom adni magamat, de azért, ha megnézem a Dűnét, akkor az jár a fejemben: milyen jól néz ki ez a zöld vagy az a fekete, azt hogy csinálták? Utána egyből ki is próbálom, ezt hogy lehet megcsinálni.
(A kiemelt kép Forrás László munkája és az ő engedélyével használtuk fel.)