Még lefőzök egy kávét, felteszem a mosást, meglocsolom a növényeket, és a biztonság kedvéért bepakolom a mosogatót is. Mindent megcsinálok ahelyett, hogy elkezdeném, amit valójában órákkal ezelőtt el kellett volna kezdenem. Ismerős? Nyilván. Baj? Nem feltétlenül.
A nyugati jóléti társadalmakban az elmúlt években visszatérő téma lett a kiégés. A munkakultúra és a mentális egészség kapcsolata – legalább a privilegizált csoportok számára – kezd megkerülhetetlen lenni. A ‘90-es évek öltönyös-kosztümös-aktatáskás világát többszörösen meghaladtuk, de a „halmozz, legyél produktív, mássz felfelé a ranglétrán” irány gyönyörűen jött velünk tovább a 21. századi kapitalizmusba is, és alkalmazkodott a megváltozott médiatérhez.
Emellett már a világjárvány előtt elkezdődött a belünket kitaposó munkavégzés megkérdőjelezése, elsősorban azok által, akiknek nem kedvez a rendszer: ilyenek a hagyományosan gondoskodó szerepeket betöltő nők, a bőrszínük, származásuk miatt megkülönböztetett emberek vagy más, hátrányból induló munkavállalók. A Covid-19 miatt aztán világszerte tömegek álltak át az otthoni munkavégzésre, ami alapjaiban változtatta meg a szokásainkat, és így a felszínre hozta a régóta lappangó problémákat is.
Ma már nem számít forradalmi gondolatnak, hogy semmit tenni nem a lustasággal egyenlő. Hogy nem kell, hogy a munkánk határozza meg az életünket. Még akkor sem, ha szeretjük azt a munkát. Hogy az élet más aspektusaira – például olyan triviálisnak tűnő dolgokra, mint az alvás – több időt áldozni egészségesebbé tesz bennünket. Hogy a munkaalapú társadalom épp az, aminek tűnik: konstrukció. Hogy nem kell átszenvedni magunkat a fél városon azért, hogy egy lélektelen irodában üljünk. Hogy ha éppen úgy kényelmesebb, akár otthonról is dolgozhatunk.
Legújabban például a quiet quitting nevű trend terjed TikTokon, ami nem felmondást jelent, hanem azt, hogy nem készíted ki magad a melóban. Dolgozol, épp annyit, amennyi a szerződésedben szerepel, de semmivel többet. Nincs hétvégi munkateló, éjjeli üzenetváltás Slacken, fürdetés mellett telefonon megírt email. Nem robotként végzünk munkát, így a rettegett halogatás fogalmát is újraértékelhetjük.
Procrastination from Johnny Kelly on Vimeo.
Egy remek animációs kisfilm a halogatásról.
Fazekas Veronika ékszertervező azt mondja, számára a halogatás lassú méreg. „Egy befagyasztott változás. Akkor halogatok, amikor bepánikolok, akár döntéshozatalról, akár valamilyen felelősségről van szó.” Akkor is könnyen halogat, ha valójában nem szeretne valamit. „A halogatás pillanatnyi menekülés, disszociálás egy kellemetlen helyzetből. A halogatás emellett nekem olykor csalfa, észre se veszem, és már le is térített az utamról. Nem enged koncentràlni.” Veronika szerint halogatás az is, amikor az ember nem néz szembe a problémáival, inkább csak álmodozik arról, hogy valójában milyet életet is szeretne élni. „Ha túl sok ötletem, gondolatom lesz hirtelen, akkor már az teljesen le tud fárasztani, hogy rendet tegyek köztük, és ezért is inkább halogatok” – teszi hozzá.
A halogatás bármilyen élethelyzetben megjelenhet, nem kell hozzá feltétlenül gazdasági válság, szomszédban zajló háború, klímakatasztrófa vagy világjárvány. Bár szerencsére mindez most egyszerre megvan. Ebben a környezetben azt, aki kreatív alkotófolyamatokban él és azokból tartja fenn magát, rendszerint éjjel kettő és négy között könnyen elérik a halogatás felé mutató gondolatok. Emberek halnak meg körülöttem, felégett bolygót fog örökölni a gyerekem, és ki tudja, fenn fogom-e tudni tartani a lakásunkat. Mi a fenének kezdjem el ezt a munkát? A halogatás valójában olyan, mint egy push-értesítés egy rendszerhibáráról. A tüneti kezelés – iszom még egy kávét, beteszek valami pörgős zenét, és végigtolom – kevés lesz. Ahhoz, hogy a halogatás ne kínzó módon jelenjen meg az életünkben, meg kell érteni a kiváltó okokat. Mi most összeszedtünk ezek közül ötöt.
1. Nem szereted csinálni
A munka halogatásának alapvető oka lehet, ha egyszerűen nem szereted azt, amit csinálsz. Akinek van lehetősége arra, hogy váltson, annak mindenképpen megéri komolyan végiggondolni ezt a lépést. Olyan munkát, ami nem motivál, pokoli nehéz egy egész életen át végigtolni. Más kérdés, ha szereted a munkádat, de elvesztetted a motivációdat. Ez lehet azért, mert rossz a csapatod, vagy az életről is lehoznak az ügyfeleid negatív kommentjei.
/ Hogyan kezeld?
Ha a munka nem felel meg az elvárásaidnak, keresd meg az okokat: mi az, ami jól megy, és mi az, ami rosszul? Azt, ami rosszul megy, valószínűleg halogatni fogod. Az ötletelési fázis az? A darálás része? A prezentálás? Az excelezés? A szerkesztés? A szabi mennyisége? A főnököd? A lényeg, hogy megtaláld az egyensúlyt aközött, ami másoknak fontos, és aközött, ami neked az.
Egy másik módszer az, ha emlékezteted magad arra, miért is vállaltad el ezt a melót. Lehet, hogy konkrét pénzügyi célod volt vele, vagy ugródeszkának szántad egy következő munkához, esetleg egy versenyre vagy pályázatra készülsz. Ugyanolyan fontos ez a cél most is, mint korábban?
Ha valóban arról van szó, hogy váltanál, ne siesd el döntést. Rendben van, ha – különösen a mostani bizonytalan környezetben – még nem állsz készen arra, hogy felmondj. Próbálj távolabbról ránézni a problémára, használd akár a „Descartes-négyzetet”, és tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket:
Mi fog történni, ha munkahelyet váltok? |
Mi fog történni, ha nem váltok munkahelyet? |
Mit fogok veszíteni, ha nem váltok munkahelyet? |
Mit fogok veszíteni, ha munkahelyet váltok? |
2. Hullafáradtság
Tipikus helyzet: boldogan kezdesz bele egy csomó projektbe, munkaidőn kívül is van egy rakat hobbid, és egy darabig szárnyalsz. Aztán eljön a pont, mikor nem bírsz felkelni reggel, és még az a tevékenység sem motivál, amit korábban kifejezetten szerettél csinálni. Folyamatosan fejlődni és javulni lehetetlen. Ahhoz, hogy a test regenerálódjon és befogadja az új tapasztalatokat, pihenésre van szüksége. Ha nem tartasz szüneteket, egy ponton ki fogsz esni a munkából.
/ Hogyan kezeld?
Halaszd el holnapra. Oszd be, mi fér bele egy napba. Ha két dolog, akkor annyi, a harmadikat túlórában ne pakold rá, még akkor sem, ha épp lenne erőd rá. Amikor pedig pihensz, valóban pihenj. Nem mindegy, hogy bűntudattal pörgeted az Instát az emailek megírása helyett, vagy valóban kikapcsolod a gépet, leteszed a telódat, és kikapcsolsz.
3. Helló, szorongás, régi barátom
A szorongás megfoszt a motivációtól. Akkor is, ha a szorongás a képzelt következmények miatt jön elő. Az imposztor-szindróma és a hibázástól való félelem könnyen nyomasztóvá tud válni. Kívülről ránk nehezedő hazugság, hogy bármit el lehet érni, ha elég szorgalmasak és eredetik vagyunk; hogy kemény munkával bármilyen siker elérhető; hogy mindenkinek tetszeni kell. Valójában nem lehet fejlődni hibák, tévutak, visszaesések nélkül. A szorongás komoly kérdés, viszont pszichoterápia vagy más önismeretei folyamat segítségével lehet rajta segíteni.
/ Hogyan kezeld?
Ha végiggondoltad a problémádat, és úgy érzed felkészültél, nézz szembe vele. Ha megugrod, amitől korábban féltél, megszelídíthetsz korábban szörnyetegnek tűnő kihívásokat is. Mindenki a saját hibájából tanul, de segíthet, ha megismered híres vagy sikeres emberek korábbi nehézségeit.
4. Ez túl nagy falat
A nagy falatnak tűnő feladatok elsőre rémisztőek lehetnek. Gyakran keverjük össze a problémákat és a gondokat. A gond nagy, elvont, határok nélküli és megfoghatatlan, a probléma viszont világos lépések sorozatával megoldható. Ha külön-külön látjuk a lépéseket, amelyeken végig kell haladnunk egy komplexebb feladat elvégzéséhez, meg fog változni a kép: gondból problémává alakul.
/ Hogyan kezeld?
A bal agyféltekénk meghozza a racionális döntéseket, terveket készít és döntéseket hoz, míg a jobb képes kreatívan szárnyalni, de fenyegetés alatt le is tud zárni. Ha pánikot érzel, koncentrálj a kis lépésekre: végigmenni csak az emaileken; visszahívni, aki keresett; összefoglalni a tegnapi meetinget. Még jobb, ha az egyes lépések után megjutalmazod magad: főzöl egy kávét, sétálsz egy kicsit, átmozgatod a tagjaidat.
5. A határidő a legjobb múzsa
Kétféle halogató van: a passzív, aki mindent az utolsó pillanatban csinál, és ezért sokat hibázik; és az aktív, aki szintén mindent az utolsó pillanatban csinál, de ügyesen. Ha az utóbbi kategóriába tartozol, könnyen eshetsz abba a hibába, hogy stresszhez kötöd a pörgést. Ez több szempontból sem jó. Egyrészt értelemszerűen a stresszt, ahogy csak lehet, kerülni érdemes; másrészt ha szüneteket tartasz, könnyen kiesel a természetes flowból; harmadrészt az egyben lenyomott, nagy mennyiségű munka hosszabb regenerálódási időt is igényel.
/ Hogyan kezeld?
- — Vedd észre, ha elmerültél a kisebb, valójában jelentéktelen dolgokban: ne bíbelődj a betűtípussal, mikor még nincs kész a szöveg.
- — Ha csapatban dolgozol, figyelj a kollégáidra: ha te mindent az utolsó pillanatban adsz le, könnyen okozhatsz problémát másoknak is.
- — Ha épp halogatsz, halogass okosan! Ha sorozatot nézni csekkolsz ki a munkából, nézz meg valamit, ami professzionálisan is érdekel.
További ajánlott olvasmányok a témában:
- — Mark Foster: Do it tomorrow
- — Chris Bailey: Hogyan koncentrálj?